Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

V. Kápolnás Mária: Sajtgyártás Dőrypatlanon

A gróji sajt nemcsak a hazai, hanem a külföldi piacon is a legfontosabb cikk volt, mert tartóssága miatt nagyobb távolságra lehetett szállítani és hosszabb tárolást is kibírt. Az itthon előállított sajt minősége azonban messze elmaradt a külfölditől. „A mi a keréksajtok minőségét illeti, az összes máig készített ilynemű hazai termékek a külföldi sajtokhoz képest még akkor is, ha likacsosságra és ízre nézve azokat megközelítik, nagyon távol elmaradnak a fentebbiektől azon okból, mert az ezen sajtfajtáknál kedvelt lágy és ruganyos belszervezet honi termékeinknél hiányzik. Magyar gróji sajtjainknak főhibája, hogy nagyon zártak és többnyire kemények. " A szövetkezet vezetése a hibák kijavítására a következőket tanácsolta tagjainak: „Azért, hogy gróji sajtjaink lehetőleg elérjék a külföldiek minőségét, ügyelnünk kell arra, hogy a sajtoknál az utánmelegítés ne eszközöltessék túlságos magas hőmérséklet mellett, valamint túlságos sok oltóanyag ne vétessék a sajtkészítéshez. Azonkívül ajánlatosnak tartjuk a nagyon rohamosan ható túlságos erős közönséges kősó helyett főtt sót használni, mely a sóvári (sárosmegyei) sóbányában kapható. Ezen só gyöngébb hatással bír és azért ezen só használatával inkább válik lehetségessé a sajtokat lágyabb minőségben előállítani. "

21 A lágy sajtok közül a hungaria, romadour, excelsior, valamint a limburgi sajtokat és a tejszínből előállított imperiált keresték leginkább a vásárlók. Kisebb mértékben értékesítettek eidami és más, különböző nevű csemegesajtokat is. A teavajkészítő telepeken lefölözött tejből készített ún. „munkássajt" is kelendőnek bizonyult. Külföldi áruval is kereskedtek, elsősorban ementáli, strachino, gorgonsola és parmezán sajtokat forgalmaztak, ez azonban csak a forgalom 18%-t jelentette. A termékek legnagyobb részét fővárosi kereskedőknek adták el, kisebb részét pedig vidéki viszonteladóknak és helyi vevőknek árusították. A szövetkezet vezetői nagy eredményként könyvelték el, hogy javult a termékek minősége és sok termelőt sikerült meggyőzni arról, hogy a termelés egy-két ágával, s ne valamennyi termék készítésével próbálkozzanak. A szövetkezet már az első évben jelentős veszteséget könyvelhetett el. A legtöbb kárt az okozta, hogy kezdetben nagyon gyenge minőségű sajt érkezett, az üzlet ellenőrzése nem volt megfelelő, a raktározott termékeket nem gondozták szakszerűen, a vevőket pontatlanul szolgálták ki. Ezért a szövetkezeti tisztviselők alkalmazása helyett egy helybeli céggel kívántak bizományosi szerződést kötni, aki a kereskedést saját alkalmazottaival bonyolítja le. Az átvett termékek értékét fix árban határozták meg, s a szokásos százalékokat fizették az eladásért. A veszteségek több üzletrész-tulajdonost elkedvetlenítettek, akik kiléptek a szövetkezetből. A bizományosi értékesítés sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A szövetkezet felszámolását 1891-ben kezdeményezték kifizetetlen tartozásai és hátralékai miatt. Az eljárás csak 191 l-ben fejeződött be. Dőry Stefánia így továbbra is egyéni csatornákon keresztül, egyedi megrendelésekkel, postai ládákba csomagolva, többnyire utánvételes fizetéssel elégítette ki a vásárlói igényeket. Egyik első megrendelője 1886-ban Fischer Sándor pincehelyi kereskedő, aki kipróbálásra 30 db csemegesajtot kért, mert vevői több ízben érdeklődtek a sajt iránt. „Méltányos ár" esetén - amiben kereskedői számítását is megtalálja - nagy forgalom lebonyolítását ígérte.

30 A legtartósabb üzleti kapcsolatot Löwenstein budapesti kereskedővel sikerült kialakítania, aki tanácsokat adott a sajtminőség jobbítására. 1886. november 19-én írt levelében pl. BFL VII. 2. e. Cg. 328/1886. Körlevél 1887. január. BFL VII. 2. e. Cg. 328/1886. 1887. évről szóló üzleti jelentés. BFL VII. 2. e. Cg. 328/1886. TML Dőry család iratai XIII/23. 9. d. 1886. nov. 26. 5. kép: Bien Samu sajtot rendelő levelezőlapja. 335