Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

Glósz József: Kölesd mezőváros az állam, a vármegye és az uradalom erőterében a késő feudális korban

Glósz József Kölesd mezőváros az állam, a vármegye és az uradalom erőterében a késő feudális korban A nagy múltú, a középkori Tolna vármegyében fontos szerepet játszó villa Kölesd a török hódoltság időszakában a 17. század folyamán teljesen elnéptelenedett, s csak az 1710-es évek második felében kezdődött meg ismételt benépesítése. Új földbirtokosa, a gróf Mercy család - nyelvi és felekezeti viszályok magvait elhintve - református valamint evangélikus magyarokat és németeket telepített le a községben. A Sárvíz fontos átkelőhelye mellé épült község rövidesen vásártartási jogot s vele mezővárosi rangot nyert. A népesség, az állatállomány, a megművelt földterület nagyságának gyors növekedése a földesúri járandóságok fokozatos emelkedésével járt. A lakosság elégedetlenségét a katonai beszállásolás és szállítás szűnni nem akaró terhei is növelték.

1 A 18. század közepére nagyrészt művelés alá vont határ nem kínált lehetőséget további terjeszkedésre, ezzel megindult a lakosság anyagi differenciálódásának, egy népes zsellér réteg kialakulásának folyamata. Mindez 1766-ban Tolna megye és a Dunántúl más községeihez hasonlóan Kölesden is lázongáshoz, a vármegye és a földesurak érdekeit képviselő mezővárosi elöljárókkal szembeni erőszakhoz vezetett.

2 Az 1766-os Tolna megyei parasztmozgalmak arra kényszerítették az uralkodót, Mária Teréziát, hogy még az úrbéri rendelet 1767. évi kiadása előtt, már 1766 őszén Győry Ferenc helytartósági tanácsos vezetésével elkezdesse az egységes urbárium bevezetését Tolna megyében. A Hegyhát és a Völgység területének nagy részét felölelő Mercy uradalom falvainak panaszaival 1766. október 7 - október 25. között foglalkozott a Győry vezette bizottság. Ennek keretében felülvizsgálták a földesurak és jobbágyaik között addig kötött szerződéseket, majd azokat 1766. december 15-én jóváhagyásra az uralkodó elé terjesztették, aki a következő év február 7-én küldte vissza a revideált szövegeket. Közben január 23-án megjelent a királyi rendelet az úrbérrendezés általános elveiről, rögzítve és ezzel védve a jobbágyok telki állományát, másrészt meghatározva az ennek fejében teljesítendő szolgálatokat. A kettő eljárás így gyakorlatilag összefolyt. 1767. október 20-án jelentették be a megyei közgyűlésen, hogy a szolgabírák munkájukat befejezték, elvégezték az előírt vizsgálatokat, összeállították az úrbéri tabellákat, majd az egységes normaszöveg alapján megköttettek az új úrbéri szerződések az uradalom és az egyes jobbágy fal vak között.

3 Az eljárást más-más okokból, de mind a földbirtokosok, mind a jobbágyok sérelmesnek találták. A jobbágyok mozgalmát éppen a robot emelkedése váltotta ki, ám a Tolna megyében általános 52 nap, a Mercy uradalomban érvényben lévő 10 nap munkajáradék messze kevesebb volt a rendeletben előírt évi telkenkénti 104 nap gyalog- vagy 52 nap igásrobotnál. A házas zsellérek évi 18 nap, a hazátlanok pedig 12 nap kézi robottal tartoztak. A jobbágyok vonakodtak a teljes, általuk használt földterületet bevallani, mivel állami terheik növekedésétől tartottak. A földbirtokosok pedig a jobbágytelek és az utána fizetendő járandóságok rögzítését vették zokon, ami egyrészt jogaik csorbításaként értelmeztek, másrészt - ha a valóságos helyzetet rögzíti - útját állhatta volna a paraszti földek elvételének illetve a terhek további növelésének. A rendezés Kölesd esetében 35 12/32 egész telek jobbágyföldet állapított meg, amely 133 telkes jobbágy között oszlott meg, azaz egy jobbágyra átlagosan 0,26 telek jutott. Az átlag jelentős eltéréseket takart. A 24 fő 1/8 telkes mellett a derékhadat a 88 fő 2/8 telkes alkotta, 3/8 telkes mindössze egy volt, míg a felső réteget a 20 főnyi 4/8 telkes képezte. Az úrbéresek számát 21 házas és 16 hazátlan zsellér tette teljessé. Mivel a község szántóit az I. osztályba sorolták, ezért egy telekhez 22 hold tartozott. A kölesdi rétek besorolása nem volt ennyire kedvező, III. osztályúnak minősülvén 12 kaszás járt egy-egy telek után. Ezt egész telkenként egy hold beltelek egészítette ki. Kölesd úrbéri tabellájába összesen tehát 778 hold szántó és 425 kaszás rét került be. 1 A mezőváros történetéhez lásd TMÖL KGYI 1:803; 1:843, 1:1340, 1:2045, 1:2486; ÁCSI Conscriptio domestica; A kölesdi mezővárosi református egyház elöljárósági és közgyűlési jegyzőkönyve 1828-ik évtől; Protocollum der Deutsch - ungarischen evangelischen Gemeinde im Marckt Kölesd 1799.; KÉRI 1999, 324-330.; SZITA 1996, 11-13, 17-18, 146-149. 2 FELHŐ 1970, 248-259. 3 KÉRI 1999, 324-330. 317