Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
Balázs Kovács Sándor: A megesett lányok és a házasságon kívül született gyermekek helyzete a Sárközben
kedvesüket. ,^A legények szombat, vasárnap jártak. A gazdagabbja, aki nem volt annyira elfoglalva munkával, többször is ment. " Először csapatostul jártak, majd a csapatból kivált egyetlen legény járogatott. A szobában a családtagokkal beszélgetett, a leánnyal pedig a kikíséréskor, aminek időtartama erre a célra sokszor meghosszabbodott. 16 Egy leány élete a gyermekkortól távolodva egyre kevesebb spontaneitást tűrt meg, és ahogy a házasság közeledett, egyre szabályozottabbá vált, ami a növekvő bizonytalanság és aggodalom jele volt. Minden megnyilvánulásának tétje lett, ami kihatott hírnevére, s végső soron férjhez menési esélyeit rontotta, vagy javította. A nagyleány egyik legfőbb kötelessége éppen jó hírnevének kialakítása volt. Híre mindenekelőtt szexuális tisztaságával volt kapcsolatos. Nem volt elég azonban, ha valóban az volt. Meg kellett felelnie azoknak az elvárásoknak is, amelyek a közösség értékrendjében a női tisztaság normájához kapcsolódtak. Mivel hírnevének alakítása elsősorban annak passzív megőrzését kívánata tőle, a leány viselkedése elsősorban azzal volt körülírva, amit nem csinálhatott. Jellemző, hogy egy leányról korábban az volt a legnagyobb dicséret, hogy „nem hallani róla semmi". Úgy kellett viselkednie, hogy a gyanú árnyéka se essen rá, hogy „a rosszakarat se találjon benne hibát". Mindez egy eladó leánytól nagy önkontrollt kívánt. Uralkodnia kellett érzelmei felett. A magyar falvakban az élet úgy volt megszervezve, hogy azt családban, illetve párosan lehetett és kellett leélni. A Sárközben nagyon ritka volt a pártában maradt leány vagy az öreglegény, ez általában csak testi, szellemi fogyatékosság, vagy betegség esetében fordult elő. A család és a helyi közösség egyaránt hozzásegített a páros élethez, a házasság felé terelte az ifjúságot, szinte már a gyermekkorban. Erre ösztönözte őket a felnőttek példája, hiszen a felnőtt emberek általában házasságban éltek. A falusi gyermek többet látott az életből, mint városi társa, megfigyelhette a felnőttek, a család, a társadalom életét, tapasztalatokat gyűjthetett. Azt tanulta meg, hogy a felnőtt és a házasember szinte ugyanazt jelenti, s hogy a teljes jogú felnőtt mind házasságban él. Már az iskolás gyermekeknek lehetett és igen gyakran volt is választott kis szeretőjük. Ahogy az egyik adatközlő említette: „En 15 éves még nem vótam, mikó férhő möntem. És egy másik szeretőm vót. " Ha egy leányra azt mondták, hogy „szeretője van", az annyit jelentett, hogy van valakije, hogy udvarlója van. A szeretőből nem feltétlenül lett később férj, gyakran azonban mélyebb, tartósabb kapcsolat alakult ki ilyenkor a fiú és a leány között, amibe a szexualitás is beletartozhatott. Általában inkább csak néhány, esetleges együttlétről beszélhetünk. A hagyományos közös szórakozási alkalmakat követően a legény hazakísérte a leányt, s ezek a kerülővel megtoldott esti séták adták leginkább a lehetőséget. A jobbára riadt, szorongással teli, alkalomszerű aktusok a leányok számára ritkán jelentettek pozitív élményt, annál súlyosabb következményekkel járhattak. Bár a legények kijelölt napokon történő rendszeres esti látogatásain szintén kínálkozott volna alkalom, azonban - az általános vélemény szerint - a fiatalok nem éltek ezzel a lehetőséggel. A szántóföldön végzett munkák során pedig jobbára a közösség felügyelete meggátolta őket abban, hogy „elbujkáljanak". Ezek az esetenkénti együttlétek legtöbbször titokban maradtak, a kívülállók (jobbára öregasszonyok) csak találgattak, hogy van-e a leány és a legény között valami. Akik össze feküdtek, együtt háltak azokkal kapcsolatban már inkább használhatjuk a szexuális élet megfogalmazást, mivel bizonyos rendszerességgel, viszonylag nyugodt, huzamosabb ideig tartó együttlétre is volt lehetőségük. Ennek biztosításához azonban mások segítségére is szükség volt. Általában a bábák, esetleg más, kerítő öregasszonyok voltak a segítőik „a tilosban járóknak". Náluk jöttek össze, szexuális tanácsokat adtak a „félrelépőknek". Segítették őket a nem kívánt terhesség elleni védekezésben. Gyógyították a nemi betegségben szenvedőket. A házasság előtti nemi kapcsolatra elsősorban a legények köréből vannak példák. A legények eljártak a szomszédos mezővárosokba (Bajára, Bátaszékre, Szekszárdra), gyakran távolabb is (katonai, uradalmi fuvarozás során), itt-ott alkalom nyílott a könnyűvérű nőkkel való szeretkezésre. A legtöbb kisebb mezővárosban is volt kupleráj, ahová elsősorban a legények jártak, de mellettük megjelentek időnként a házas emberek is. Tudunk arról is, hogy kocsmárosok, vendéglősök szintén tartottak olyan nőszemélyeket, akik az ilyen irányú igényeket kielégítették. 1864. augusztus 28-án jelenti a decsi bíró a járási 16 BALÁZS KOVÁCS 1999. 374. 17 BALÁZS KOVÁCS 1999. 366. 254
