Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

Balázs Kovács Sándor: A megesett lányok és a házasságon kívül született gyermekek helyzete a Sárközben

főszolgabírónak, hogy asztalos Erzsébet szeremlei illetőségű nő személy, ki pár évektől fogva Decsen, hol egyik, hol másik lakosnál szolgálatban lévén - Schvarcz Simon decsi korcsmárosnál minden bér nélkül 5-6 hetek olta mint kéj nő tartózkodik" - buja kórba esett, ki kellene vizsgálni betegségét, mielőtt még többeket megfertőz.

18 1864. november 2-án „a cs. k. csendőrszakasz parancsnokság jelenti, mi szerint Decsen szolgálatban lévő csendőrség közül 3 ember Sypfilisel tért visza, ennél fogva azon hiedelem van, hogy ott helyen azon ny

avala a nép között már túlságosan elterjedve van. " A főispán határozata alapján kiküldték a tények feltárására a megyei főorvost. Az ő vizsgálatának eredménye: Asztalos Erzsébetet, Dolo Rózát tisztának, viszont Piszler Rózát, Holacsek Fülöp szabó szolgálóját kankóval belepve találta és kórházba utalta.

19 A legények nemi életét a falu tudomásul vette anélkül, hogy elítélte volna őket. Az Ujváry Zoltán

20 által idézett szólásmondás szerint: "A legénynek ha leesik a kalapja, fölveszi, megtöröli, a fejébe teszi és mehet a széllel szemben is. " A leányok viselkedése a legényekkel kapcsolatban volt a legszabályozottabb, hisz a legények tevőlegesen alakíthatták és alakították a leányok hírét: „felkapottá " tehettek egy leányt, de sokat ronthattak is hírnevén. „Ellenérdekeltek" voltak, mivel egy legény presztízsét éppen az emelte, ami a leány hírét kikezdhette, nevezetesen, hogy milyen sikerei voltak az udvarlásban. Sőt számukra az udvarlás egyik látens funkciója éppen ez volt. Sikereikkel ezért eldicsekedtek, a leány részéről való nyílt visszautasítást pedig megbosszulandó sértésnek tekintették. így a leánynak nem volt könnyű a tartózkodás, illetve a nyílt visszautasítás elkerülésének normáját egyidejűleg megvalósítani. Ezért a leányok sokszor ellenkezni sem mertek, s gyakran éppen félénkségük miatt „engedtek" a legénynek. A leányok házasság előtti szexuális élete megkezdésének leggyakoribb indoka volt, hogy a férjhez menés reményében engedtek az ilyen irányú közeledésnek. Tisztában voltak ezzel a legények is, s nemegyszer felelőtlen ígéretekkel próbálták rávenni a leányokat. A bogyiszlai bíró, Simon István 1820. június 8-án levélben kereste fel az őcsényi református lelkészt, melyben a következőket írta: „Ifjú Vékony István Bogyiszlói Csizmadi Susánnát teréhbe ejtette, és már most több izben tett fogadása szerint elvenni nem akarja", a lelkészt arra kéri, hogy a „feledékeny" legényt szíveskedjék emlékeztetni arra a fogadására, hogy a leányt feleségül veszi. A legény természetesen mindent tagadott, ezért Bogyiszlóra küldték kihallgatásra. Az ottani lelkész, Szentes János Ocsénybe küldött sorai szerint: „Akármely betsületesen viselte magát Ótsényben: de itt azon szegény leányon a gyalázatot megtette. Szemre állíttatván a Legény maga nem tagadhatta, hogy mind ekkoráig ugy járt hozzá, mint feleségéhez. A leány tanukkal bebizonyította ki házánál? hányszor háltak együtt? Ez előtt öt héttel is két éjtzaka háltak együtt három tanú bizonyítja. Mindekkoráig azzal ketsegtette, hogy elveszi, és a gyermekre semmi gondja ne légyen: mert mint a magáét eltartja"

21 18 Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára (TMÖL) Központi járás főszolgabírójának iratai (Fszb ir.) 2131/1864. 19 TMÖL. Fszb. ir. 2795/ 1864. - A hasonló esetek elkerülése érdekében volt kénytelen Dőry Gábor főispán felhívni a főszolgabírák figyelmét a következőkre: „hogy egy keritőnő két álig kifejlett leánykának, kik szülői házukat tudva nem levő ok miatt titkon elhagyva minden igazolási okmány nélkül útra keltek - házánál helyt adott, s őket valószínűleg a kerítéssel járó erkölcstelen üzletre felhasználta, kívánatos tehát söt a társadalmi rend érdekeinél fogva sürgetően szükségessé vált, hogy a közerkölcsiség védelméül fenálló rendszabályok nagyobb szigorral kezeltessenek." - TMÖL. Fszb. ir. 1696/ 1865. - Az őcsényi református presbitérium is kénytelen volt foglalkozni hasonló esettel. 1875. augusztus elsején jegyezték be a jegyzőkönyvbe: „Karai Éva, néhai Kovács Péter özvegye bevádolja szőlőhegyi lakos, rósz hírben álló Kovács Sárát Széki Istvánnét, mint keritőnőt, ki lányát Kovács Sárát tőle édesanyjától elcsábított s fajtalan életű férfiakkal múlt évi augusztus közepe óta magánál tartotta. Az egyháztanács említett három egyént megidézte kihallgatás végett, minek eredménye az lett, hogy az elcsábított leány vallomása nyomán Kovács Sára Széki Istvánné - mint ki a szőlőhegyen bordélyházat tart s kenegetéséről hírneves - bűnösnek ítéltetett, - de mivel bűne oly nagy, hogy azért az egyháztanács a hatás körébe eső figyelemmel kellőleg nem sújthatja' a főszolgabíró vizsgálja ki az ügyet a „mielébbi szigorú intézkedés végett."- Öcsény presbitériumi jegyzőkönyvek (presb. jkv.) 1875. augusztus 1. - Az őcsényi református egyház tulajdonában. 20 UJVÁRY 1993.21. 21 Ocsény presb. jkv. 1820. június 25. - „Mi alábbírtak Őtsényi T. T.Soltra János Prédikátor Ur meghagyásából, Bogyiszlói születésű Csizmadi Susánna árva Leány állapotjában, mely szerint Őtsényi Legény Vékony Istvánnal a lik parantsolatot megrontották, a Tanuk kihallgatván következendő vallást tették, úgymint lső Bentze György mintegy 70 esztendős Református ember izenetében (öregsége és erőtlensége nem engedvén a bejövetelt) valja, hogy az ő házánál és asztalánál tette azon fogadást, hogy készebb lészen Attyát és Annyát, mint Csizmadi Susit elhagyni. 255