Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)
Berta József: A mözsi XVIII–XIX. századi pénzleletről
zek. 1797-ben felfüggesztették a bankjegyek ércpénzre váltását, 18 aminek következtében rohamosan csökkenni kezdett az értékük, sőt 1799-ben az ezüstérték alá csökkent, ennek következtében pedig az ércpénz eltűnt a forgalomból. Ugyanekkor az állam az arany- és ezüstpénzeket magas áron váltotta be, amivel elismerte, hogy a bankócédulák nem érnek annyit, mint a rajtuk feltüntetett érték. Mindenki szabadulni akart tehát a papírpénztől, csak azzal akart fizetni, a fémpénzeket pedig visszatartották. 1792-ben elrendelték a veretlen arany és ezüst beszolgáltatását, amelyek ellenében 4,5%-os kamatozású kötelezvényt adtak. Természetesen akiknek volt ilyesmi a birtokában az azonnal elrejtette, vagy külföldre csempészte, aminek további áremelkedés lett a következménye. 1800. január 1-jei kelettel újabb bankócédulákat bocsátottak ki, részben 1 és 2 forintos címletekben, amelyeknek az eldugott ezüstpénzek pótlása lett volna a feladata. 19 A bankócédulák mennyiségét titokban állandóan növelték, de a pénzszaporítás így is árfolyamesést eredményezett, ennek következtében a magánforgalomban már májusban 2 bankócédula forintot ért egy ezüstforint. 1805 után a jobbágyok és napszámosok már nem akarták elfogadni a papírpénzt, a kereskedők csak nemesfémpénzért voltak hajlandók árút adni. Lassan mindenki előtt világossá vált, hogy ausztria sohasem tudja névértékére emelni a papírpénzeket, azok soha nem fognak többet érni a ténylegesen kialakult árfolyamnál. Az infláció mértékéről és üteméről pontos képet ad a búza árának alakulása a pesti piacon: 1 köböl ára 1800-ban 2 ezüstforint körül volt, 1806-ban 6 forint körül, 1811ben pedig már több mint 23 ezüstforint! 20 Tolna megyében 1800-ban egy pozsonyi mérő búza 48 garas, 10 évvel később már 176 garas, 181 l-ben pedig 400-500 garas az ára. 21 Ferenc császár pátense 1811. március 15-étől a bankjegyek és a rézpénzek értékét egyötödére szállította le. 22 Az állam tehát minden 5 forint névértékű bankócéduláért, rézpénzért és más értékpapírért nem 5 ezüstforintot, hanem csak 1 forintot fizetett, de azt sem ezüstben, hanem egy új, Einlösungsscheinnek hívott papírpénzben. Az elkeseredés óriási volt. Minden háztartás megérezte a válságot, ám ez a devalváció sem bizonyult tartós megoldásnak, nem tudott gátat vetni a pénzszaporításnak. 23 A folytatódó háború, a növekvő államadósság, a kincstár hiánya ismét inflációhoz vezetett. 1813-ban Anticipationsscheinnek nevezett új papírpénzt hoztak forgalomba, amelynek a mennyiségét a napóleoni háborúk végére titokban több mint a tízszeresére emelték. Ennek következtében 1816-ban újabb devalváció, 40%-os pénzleértékelés vált szükségessé. 24 250 váltóforint, vagy az ennek megfelelő 1250 forintnyi bankócédula 100 konvenciós ezüstforinttal lett egyenértékű. Ezzel az intézkedéssel a gazdasági egyensúly helyreállt, a pénz értéke ezután 1847-ig nem változott. Az Einlösungsscheineket és Anticipationsscheineket erősen csökkentett értékben is egyre kevesebb állami befizetésnél fogadták el. A király 1822-ben elrendeli, hogy Magyarországon a hadiadót papírpénz helyett azonos névértékű ezüstpénzben kell fizetni. Ez gyakorlatilag a fizetendő adó két és félszeresére emelését jelenti. A vármegyék a magyar törvényekre hivatkozva, miszerint a pénzügyek megtárgyalása az országgyűlés feladata, erélyesen tiltakoznak. 25 Tolna vármegye közgyűlése is, az alábbiak szerint: „... a Tettes Karok és Rendek, ámbár a pengőpénznek visszahozását és folyamatba tételét nagyon is óhajtanák, és Ó Felségének ezt tárgyaló atyai gondoskodását haladóul fogadnák, de magok előtt hordozván, hogy az alkotmánybéli törvényeink szerént a közadónak akármely meghatározása és elrendelése, úgy a pénzbéli állapotoknak a különbféle folyamatban volt papirospénzre nézve leendő meghatározása egyedül az országgyűlésben egyesült törvényhozó hatalmat illeti, következőleg egyes törvényhatóság e tárgynak elintézésében nem is ereszkedhetik. O Felségének legmélyebb alázattal esedeztetni rendelték, hogy visszatérvén már a békesség, országgyűlést tartani méltóztasson, amelyben a só, s más egyéb arra tartozó állapotok között hív Rendjeivel a közadórul, és azon módokról is végezhessen, melyek által az adózó nép oly karba helyeztessen; hogy az adó pengőpénzben fizethessen; — mert világos lehetetlenségét látja a Megye, hogy a nyomorult adózó nép, melyet a só árának felemelése, mindenféle termesztményeire vetett nagy harmincad, és ez által a kereskedés és industriának elnyomatása oly szegény állapotra hozott, hogy adóját papirospénzben is csak alig fizetheti; azon adót pengőpénzben, és úgy az előbbi értékéhez képest harmadfélnyire felemelt mennyiségben fizethesse — midőn ezen megye tapasztalja, hogy adózói, akik a múlt esztendőben adójokat mindég heányosság nélkül fizették, most a pénznek naprul napra érezhetőbb fogyatkozása miatt már arra jutottak; hogy az adó executioval is alig szedethetik bé; és azzal tartozásban maradnak: — amelyeknél fogva Ő Felségének tovább is könyörögtetni fog, hogy országgyűlést tartani, addig pedig a törvényhatóságokat 0 Felségének tartozó jobbágyi engedelmesség és polgári alkotmányunk és törvényeinkhez vonzó kötelességeink összveütközö ellenkezésétől megmenteni, és az adónak pengőben való beszedésétől kegyelmesen feláldozni méltóztasson. " 6 Természetesen most csak nagyon vázlatosan mutattuk be a korabeli viszonyokat, de talán sikerült érzékeltetni, hogy egyáltalán nem kell csodálkozni ezen pénzek felhalmozásán, elrejtésén. Gazdaságilag zavaros, inflációs, háborús időszakokban minél nemesebb fémből készül a pénz, annál gyorsabban tűnik el a forgalomból. Maguk a pénzek is erősítik 18 KUPA 1993,45. 19 KUPA 1993, 45. 20 KRONOLÓGIA 1982, 618, 623, 627., SÁRA 1992, 324 21 SZILÁGYI 1968, 69. 22 KŐHEGYI 1988 "KŐHEGYI 1990 24 KUPA 1993, 46. 25 BRAUN 1978, 130-133. 26 KISASSZONDY 1978, 358. 301
