Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Berta József: A mözsi XVIII–XIX. századi pénzleletről

feltételezésünket: valamennyi darab jó ezüstből készült, a konvenciós pénzláb szerint vert vagy annál jobb értékpénz. Kissé furcsa, hogy csak tallér és húsz- meg tízkrajcáros található benne, a konvenciós pénzláb többi vereté, mint például a fél- és negyedtallér egy sem, azonban ez nem rendkívüli jelenség. Egész sor hasonló összetételű leletet ismerünk, amelyeknek közös jellemzőjük, hogy zömmel húszasokat tartalmaznak, de előfordulnak közöttük csak húszkrajcárosokat tartalmazók is.

27 Úgy tűnik tehát, hogy az egykori tulajdonosok elsősorban ezek megszerzésére törekedtek. A jelenség magyarázata egyszerű: a konvenciós időszak legnépszerűbb érméje, legnagyobb példányszámban kibocsátott váltópénze a 20 krajcáros volt,

2 a mindennapi kifizetéseknél ezek a veretek forogtak a legnagyobb mennyiségben, nem meglepő tehát, hogy a leletekben is elsősorban ezeket találjuk. Gazdaságilag zavaros időszakokban, lehetőségeihez képest mindenki igyekezett értékálló pénzben tárolni vagyonát. Nyilván így tettek annakidején Mözs lakói is. Tekintsük át röviden a község újkori történetét a pénzek elrejtéséig, hogy lássuk milyen viszonyok között élhetett, kik között kereshetjük egykori tulajdonosát. A török hódoltság idején a megszállt területek szinte teljesen elnéptelenedtek. Ami az egykor népes mezővárosokból és községekből megmaradt, azt a felszabadító háború pusztította el. A megüresedett, használatlan területeket Magyarország megmaradt lakossága nem tudta benépesíteni. A pusztulás jól érzékelhető egy 1696-ban készült országos összeírásból: Tolna megyében tíz évvel a hódoltság megszűnte után is csak 28 lakott helyet említ, a középkori több, mint félezer településsel szemben.

29 Ebből is csak 17-ben laktak magyarok, a többit rácok népesítették be. Mözs az úgynevezett 15 éves háború (1593-1606) után már pusztán állt.

30 Az 1690-es évek elején újjátelepült, de valószínűleg nem bírván a Magyarországon állomásozó császári hadsereg eltartásával járó terheket, más szegény falvakkal együtt rövidesen újra pusztulásra jutott. ' Még 1720-ban sem szerepel az akkori országos összeírásban, de 1722-ben már a község lakói szerződést kötnek földesurukkal, herceg Trautsohn János József szekszárdi apáttal. A szerződés a mözsiek jogait és kötelezettségeit az alábbi formában rögzíti:

32 1. A helység lakói a letelepedéstől számított 3 évig adómentességet élveznek. Nem fizetik a vármegyei adókat sem. A három év letelte után azon telepesek (hospes), akik saját igájukkal művelik földjeiket, minden évben 5 rajnai forintot fognak fizetni. Azok, akik mással közös igaerővel rendelkeznek, ennek felét, azaz 2 rajnai forint 50 dénárt adnak majd. S végül azok a zsellérek (inquilini) és jövevények (hospes), akiknek nincs igavonó állatuk, 1 rajnai forint 50 dénárt adjanak. Mivel pedig Mözsnek nincs erdeje, a lakosoknak a fehérvízi puszta használatát is megengedi. 2. Mivel pedig a község lakóinak mind szekerekkel, mind pedig gyalogosan szabad átjárniuk a palánki hídon, ezért a falu lakói — a jobbágyok és zsellérek egyaránt — kötelesek évi hat napot robotolni az említett hídnál. 3. Tizedet kell adniuk a búza, az árpa, a zab, a köles, a tönköly után, valamint a mézből, bárányból és sertésből. Bortermésük után kilencedet és tizedet adnak, és az összegyűjtött tizedbort az apát által meghatározott helyre kötelesek szállítani. Ha új szőlőt telepítenek vagy a régit felújítják, akkor 5 év szabadságot enged nekik. Az öt év letelte után azonban ebből is tizedet és kilencedet kötelesek adni. 4. A kocsma és mészárszék használati jogát Mindenszentektől (nov. 1.) Szent György napig (ápr. 24.) a falu, illetve a lakosok élvezik, a többi időszakban a földesúr a maga számára tartja fenn azok használati jogát. 5. A Fehérvíz pusztai halastavakat és folyószakaszt halászhatják, de a fogás egyharmadát az apátnak beszolgáltatni tartoznak. 27 A teljesség igénye nélkül: Békés, 908 db, záróév: 1835. Zömmel 20 krajcáros. NK 9 (1910) 72-74; Szegvár, 106 db, záróév: 1848. Zömmel 20 krajcáros. NK 32-33 (1933-1934) 98; Abony, 775 db, záróév: 1846. Mind 20 krajcáros. NK 32-33 (1933-1934) 99; Kápolna, 222 db, záróév: 1848. Mind 20 krajcáros. NK 32-33 (1933-1934) 99; Tótkomlós, 117 db, záróév: 1825. Főként 20 krajcáros. NK 34-35 (1935-1936) 79; Micske, záróév: 1828. Mind 20 krajcáros. NK 46-47 (1947-1948) 55; Makó, záróév: 1828. NK 43 (1944) 57; Galgamácsa, 213 db, záróév: 1847. 18 tallér, a többi 20 krajcáros. NK 50-51 (1951-1952) 72; Érpatak, 1190 db, záróév: 1835. Mind 20 krajcáros. NK 62-63 (1963-1964) 96; Hejőpapi, 55 db, záróév: 1846. Mind 20 krajcáros. NK 62-63 (1963-1964) 97; Gödöllő, 22 db, záróév: 1830. Tallérok. NK 62-63 (1963-1964) 97; Szentes, 235 ezüst és 72 db bronzpénz, záróév: 1828. A feldolgozásból sajnos nem derül ki a lelet pontos összetétele. GERGELYFI 1967; Ismeretlen lelőhely, 55 db, záróév: 1846. Mind 20 krajcáros. NK 72-73 (1973-1974) 98 (Ez feltehetően azonos a hejőpapi lelettel); Csongrád, 1453 db, záróév: 1859. Zömmel 20 krajcáros. NK 82-83 (1983-1984) 120-121; Makó, 1727 db, záróév: 1848. Zömmel 20 krajcáros. NAGY 1984; Letenye, 1868 db, záróév: 1848. Zömmel húszas. NK 88-89 (1989-1990) 147; 28 RÁDÓCZY 1976, 65., BAKONYI 1928, 22. 29

HOLUB 1974.21. ,0 VARGA-BODA 1973, 62. 31 VARGA-BODA 1973, 74. 32 VARGA-BODA 1973, 95-96. 302