Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)
Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben
Balázs Kovács Sándor A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben A sárközi népszokások általában igen változatosak, bonyolultak és gazdagok, sok régi elemet őriztek meg. A 19-20. század fordulóján ezek is kiteljesedtek, gazdagodtak, a birtokos parasztságnak ünnepi alkalmat jelentettek a vagyon és a jómód nyilvános bemutatására is. Az utóbbi évtizedekben viszont megkoptak, elszürkültek, egyszerűsödtek, átalakultak, jó részük végleg el is maradt, vagy a szegényebb paraszti rétegek, illetve a gyermekek között élt tovább csökevényes formában. Virágzásuk idején is volt bizonyos különbség a szegények és a birtokos parasztság szokásai között, s ez különösen szembetűnő a lakodalom egyes mozzanataiban. A házasságot - hasonlóan a maihoz - bizonyos formaságok betartásával kötötték meg az előttünk élt nemzedékek is. Sőt jóval több követelménynek tettek eleget ilyen alkalmakkor. Olyanoknak is, amelyek szükségességét a mai ember számára magyarázni, indokolni kell. Valójában csak az ő szemszögükből nézve válik számos e körbe tartozó cselekedet érthetővé számunkra. Az egyes társadalmi csoportok, falvak népe elődeinek eljárásmódjait, gyakorlatát részben utánozva, részben korszerűsítve alakította ki a maga szokásait. A lakodalomról való ismeretanyagunk igen bőséges, hisz sok publikáció megjelent az utóbbi kétszáz esztendőben e tárgykörből. A nagy érdeklődésben közrejátszott az a tény is, hogy a szokáskör igen látványos: a folklór-repertoár tekintélyes részét (a dalokat, táncokat, dramatikus játékokat stb.) és az anyagi kultúra legreprezentatívabb megnyilvánulásait (a viseletet, az ünnepi étkezést) felvonultató eseményként, szinte faluközösségi „színjátékként" jelenik meg, és vonja magára a néprajzkutatók több generációjának megkülönböztetett figyelmét. 1 A 19. század elején, különösen a Tudományos Gyűjtemény megjelenésétől kezdve, egyre több vidéken élő értelmiségi vállalkozott arra, hogy leírja települése népének életét, lakodalmi szokásait. Ezeknek a szokás leírásoknak általános jellemzője, hogy nagyobb részüket nem hivatásos néprajzkutatók, hanem lakóhelyük iránt érdeklődő, lelkes amatőrök, szépírók írták. A magyar paraszti lakodalom átfogó és elemző leírása csak a 20. század második felében született meg, és a Magyar Néprajz című összefoglaló mű VII. kötetében jelent meg Györgyi Erzsébet tollából. 2 A korábbi e tárgyban született munkák adalékokat szolgáltattak e részletes feldolgozáshoz. Réső Ensel Sándor 1867-ben megjelent gyűjteményes munkája 3 is csak igen korai előtanulmánya ennek, ugyanis a század derekáig közzétett leírások nagyobb része a Kárpátmedence népeinek és elsősorban magyarságnak a menyegzőit írja le. A jogtörténész Tagányi Károly 4 1919-ben felhívást tett közzé, amelynek eredményeként születtek ugyan a korábbihoz hasonló módszerű leírások, de ezek elemzésére, magyarázatára, a különböző tájak adatainak összehasonlítására egyelőre nem vállalkozott senki. A magyar kultúra első kézikönyve, a Magyarság Néprajza IV. kötetében Szendrey Zsigmond és Szendrey Ákos 1937-ben adott rövid összefoglalást a házasságkötésről, de a szűk terjedelem nem tette lehetővé ennek a sok irányba kapcsolódó szokáskörnek reprezentatív és az igényeket kielégítő tárgyalását. A Magyar Néprajzi Lexikon 1977 és 1982 között kiadott öt kötetének ide vonatkozó címszavai először foglalják össze, helyezik történeti keretbe és a társtudományok kapcsolatrendszerébe a magyar népi lakodalom egészét és alkotóelemeit. A házasságkötés szokáskörével foglalkozó tudományos irodalom a 20. század végére örvendetesen megszaporodott. (Bevezetőnkben csak a legfontosabb tanulmányokat említjük, a többit az érdeklődők megtalálhatják a Magyar Néprajz VII. kötetének kutatástörténeti áttekintésében. 5 ) Megnyugtatóan tisztázódtak például az eljegyzés-házasság szokásjogi vonatkozásai Tárkány Szűcs Ernő munkáiban. 6 Másfél évtizede egy tanácskozás is segítette tisztázni a házasságkötés legaktuálisabb kutatási feladatait. 7 Összegző monográfia készült egy néprajzi csoport lakodalmi szokásrendszeréről 8 , és egyetlen székely falu „házasságként" leírható átmeneti rítusairól. 9 1 SZILÁGYI 1998, 436. 2 DÖMÖTÖR 1990/b. 3 RÉSŐ ENSEL 1867. 4 TAGÁNYI 1919 5 DÖMÖTÖR 1990/b. 6 TÁRKÁNY SZŰCS 1980., TÁRKÁNY SZŰCS 1981. 7 NOVÁK-UJVÁRY 1983. 8 BAKÓ 1987. 9 BALÁZS 1994. 365
