Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben

A vőfély hívásakor soha el nem maradt: - Kést, kanalat hozzanak, hogy éhön ne maradjanak! Régebben a nagyvőfély a rokonságból került ki, de később jól beszélő, szavaló emberek töltötték be ezt a tisztséget." Az első vőfély a család legközelebbi férfitagja volt, meg fogadott vőfély. Ha pedig ingyen gyütt el, - vagy kocsifuvarér szoktak elgyünni, vagy pénzér - ha ingyen gyütt el, akkor meghívták a feleségit is, meg hazaadtak neki mindent, ami vót a lakodalomba... Hát vőfénynek választották először is, ha vót ilyen a családba, illetve rokonságba egy olyan fiatalember, aki erre alkalmas vót. Ha pedig nem, akkor szótak egy olyan embernek, aki ebbe jártas vót, a vőfényes dogokba és azt kérték föl arra, hogy legyen a vőfény. Lehetett az jóbarát, koma vagy legénypajtás. Azt az illetőt, aki ezzel szokott foglalkozni, akinek ez mestersége vót."

88 A kisvőfélyek 12-15 éves fiúk voltak. Ők nem beszéltek, csak kísérők voltak. A nagy- és a kisvőfélyeknek is volt „bottya mindegyiknek, olyan pántlikás, illetve kendős bottya volt."

89 Borral, süteménnyel, pogácsával kínálták meg őket. Beszélgetés közben tudták meg a háziak, hogy a lakodalomban milyen feladatot kapnak (főzés, sütés, tálalás, felszolgálás stb.), és hogy melyik napon menjenek a készítőbe. Tisztelettel teszem ide be a lábom, Ennek a háznak jó napot kívánok. „Meghívás. Bement a vőfély, hát má várták, vőfélyeket, mer tutták, hogy meg lesznek híva a lakodalomba és akkor bement, bekopogott: - Jó napot eggyon Isten! És azután levették a kalapot és hát elkeszte a rigmust: Azért kerestük fel a tisztes hajlékot És abban virágzó érdemes családot: Varga János bátyám parancsolattyára Jöttünk kegyelmetek meg szólítására. Szíves tisztelettel, - ne vessék meg kérem Se mostan, se majd, ha célomat elérem. Mert jöttem önöket itten megtisztelni, Egy szép mennyegzőre összesen meghívni, Mert nem soká tartó lesz a lakodalom, De, hogy eljöjjenek, szívemből kívánom! Varga János bátyám szívességgel kéri, E becses hajlékot, általom tiszteli, Fia lakodalmán, hogy megjelenjenek, Szerdán reggel bízvást jókor eljöjjenek, Anyaszentegyházunk illő tiszteletén, Ősi szokás szerint a hit letételén. Ha ez végbe megyén, tisztes hajlékánál Maradjanak nála ebéd-vacsoránál Három vagy négy órát táncba, vigalomba Töltsenek el nála, de ne malomba! Én is majd ott leszek, mindennel szolgálok, Mer a tisztem az, hogy szolgálatra ájjak. Ez vót a vőfélyvers. És utána monták még ászt, hogy: Jöjjenek el a lakodalomba!" WINKLER 1975. Egy másik hívogató vőfélyvers: Alázatossággal lépek e hajlékba, Ég áldását kérem a benn lakókra. A házigazdától bocsánatot kérek, Hogy tisztes házába belépni merészelek. Jövetelem okát elmondom én bőven, Egy szép ünnepély van nálunk készülőben, Melyre e családot általam hívatja, A menyasszony és az ő becsületes atyja, Hogy jövő szerdán az ő kedves lányának, És az általa választott párjának, Az Isten házában tartja esküvőjét, Az Olvasó Körben meg a mennyegzőjét. Ennek a szép napnak megüljük a torát, Készített a gazda bőséges vacsorát. Szíveskedjenek hát nála megjelenni, És a vacsora után a táncba is részt venni. E szóm és mondásom kigyelmetökhöz! 88 G. VÁMOS 1977/e 89 „Vőfély meghívás. Elmegy a vőlegény az ü kiszemelt vőfélyihez és azt meghívja, hogy: Légyé öcsém, vagy barátom vőfélyem, vendéghívóm. A menyasszony pedig elmegy az édesapjával meghívni a vőfélyeket... Vót a szomszédunkba lakott egy Varga István nevű, aki fiatal korában sok helyen vőfély vót, és ettől az embertől tanultuk ezeket a dolgokat. O lediktálta nekem, én észt leírtam, megtanultam. Fejbül montam. A kisvöfélyt is mindig a család hívja meg. A lakodalom eBtt vasárnap, mikó hívogatni kell, akkor jönnek össze a vőfélyek, délbe. A vőlegényes háznál gyönnek össze. És akkor onnét mennek el hívogatni, ebéd után. Megkapja mindenki észt a papirost és erre rá van írva a névsor, hogy kiket kell nekik meghívni." WINKLER 1975. 385