Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben

Egy derék barátunk esküvőre készül, Egy nyoszolyólány kell vőlegény részrül. E szép tisztességet felhozni kívántuk, Ne mondjanak nemet, mert érte jót nem állunk. Nyoszolyólánynak nem lesz baja nálunk, Eljövünk majd érte szerdán reggel szépen. Másnap visszahozzuk rózsás egészségben. A vőfélyek munkájuk végeztével visszamennek az örömszülők házához. A vőfély feladata volt a vőlegény felkészítése a házaséletre. Egy decsi adatközlő vőfélykedő férje úgy tanította azt a 40 vőlegényt, ahol vőfély volt, hogy bün megölni a gyereket. „Lehet azt másképp is tenni. Ne azt tartsd, hogy most jutsz a mennyországba, hanem rántsd ki s akkor lesz gyerek, amikor akarod."

90 „Lagziba meghívták a rokonságot, az egészet. Még a nagy öreg szüle rokonságát is. A nagyon közeliek, az ő testvérjei és családjai, az anyja testvérjei egy hétig takarítanak." „Kis Ráczék lakodalmába 710 ház volt hívva. Egy hétig tartott. 110-en szolgáltak fel. Levágtak 6 ökröt és elfogyott 20 hl. bor."

91 „Az ötven vagy hetven ház annyit jelentett, hogy a házak, akiket a vőfély meghívott, onnan csupán egy vagy két fő hát a fiatalok mentek el. Ahol viszont a szülők is elmentek, a vőlegény-menyasszony szülői hívni, ott már az egész családot meghívták. Hát ugye az öregek nem mentek el, az olyan 70-80 évesek mán, hanem az olyan 40-50 évesek. A szülők azok a rokonokat, komákat hívták meg, jó barátokhoz mentek el. A vőfélyek meghívták azt a házat is, ahova a szülők mentek, az is benne vót a vőfélyhívásba. Előbb a vőfélyek mentek. Asztán mentek a szülők." „A vőfélyek akit meghívtak, az nem ment el készítőbe, az csak a lagziba ment el.

92 Ökörvágó vagy készítő A sárközi lakodalmak napja a szerda volt. Az előkészületek már vasárnap megkezdődtek, és általában egy hétig tartott a lakodalom. Vasárnap történt a hívogatás és e nap estéjén volt a legény- és leánybúcsú, egész este mulattak. A vőlegény és a menyasszony utoljára mulat leány, illetve legény fejjel, valamennyi barátjukat, barátnőjüket meghívták ekkor, természetesen külön-külön tartották a mulatságot. A vendéghívás utáni hétfőn megkezdődött a készítés. Vágták az állatokat, a lakodalmasok számának megfelelően gyakran levágtak 2-3 tehenet, 5 disznót, - a két világháború között már - 9 birkát, meg vagy 200 tyúkot. A szegényebbek is legalább egy marhát vágtak, még súlyos adósságok árán is. Az előkészületek napokon át tartottak, minden este megvendégelték a segítőket. „Keddön mongyák, hogy van a marha vágó, de már akkor le vannak vágva az állatok és keddön van a nagy készítő. Legalább nyócvan asszony készít. Az már olyan mint egy lakodalom. Kedden is rengeteg sok embör volt, mert csinálták a sátort, összehordtak a cirádát, meg a ponyvát. Keddön is úgy van vacsora, mint hogyha egy lakodalom volna készítőkor. Ott annyi a dolog kedden, hogy őrület. A kalácsot csinálni, a tésztát, a kuglófot. Akkor kockás tészta vót. Az asszonyok készítik a tésztát, kalácsot, mindent. A férfiaknak meg az a dolguk, hogy összehordják a karámot, sátorfát."

93 Pántlikás kocsikkal a falut járva gyűjtötték össze a padokat, asztalokat. Miután a meghíváskor eldőlt, hogy kire számíthatnak a készítőbe (rokonok, barátok, szomszédok), a meghívottaknak illett elmenni és részt venni az eseményen, mert a visszautasítás sértésnek számított. Hétfőn kora reggel a készítőbe érkezők a lakodalmas házhoz tojást, vajat, cukrot, lisztet vittek, ezzel igyekeztek hozzájárulni a lakomához. A készülődés mindkét háznál külön zajlott le. Az asszonyok tésztát gyúrtak az ünnepi leveshez, diót, mákot daráltak a kalácshoz, bedagasztották és sütötték a kenyeret. Az aprósütemények is ekkor készültek. Főzni idősebb asszonyokat hívtak. „Most má fiatalokat hívnak. Régen oan 50-60 éveseket hívtak főzni. Azok amibe közvasárnap ementek templomba áztat fővették. Fehér kötőt kötöttek. Meg még abrosszal körülkötötték magukat, aztán úgy gyütt a fehér kötény, az abrosznak a tetejin. Hogy a szoknya ajja a katlanhó ha hozzáér ne legyen piszkos. Felőtöztek úgy, hogy az FÉL 1951. Uo. WINKLER 1975. GYÖRGYI 1957. 386