Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)
Vízi Márta–Miklós Zsuzsa: Előzetes jelentés a középkori Ete mezőváros területén végzett kutatásokról
A 10., 15., 32., 34., 44. sírban figyeltünk meg koporsómaradványt; a 6. és 7. sírnál koporsószög utalt az egykori koporsóra. A 10. sírban famaradványokat és koporsószöget is találtunk. Egy esetben ezek a maradványok láb felé kissé keskenyedő téglalap alakú koporsót rajzoltak ki (44. sír). Az észlelhető sírgödrök szintén téglalap alakúak voltak, lekerekített sarkokkal. Esetenként kissé szűkültek a láb irányában. Több esetben csak a betöltés lazasága mutatta a sír formáját. A feltárt sírok többsége melléklet nélküli volt. Öt sírban (7., 14., 23., 24., 39.) találtunk ruhakapcsot; kettőben (35., 46.) pártára utaló nyomokat. Három sír (20., 25., 26.) tartalmazott pártaövet, illetve annak részletét; kettő (3., 27.) pedig gombot. Egy-egy sírban találtunk csatot (23.), vastárgyat (34.), illetve bronzveretet (32.). Ezeknek a síroknak a korát a 15-16. századra tehetjük. 58 A templom feltárása során számos szórványleletet találtunk: Az ablakokhoz tartozó ólomkeret töredékeket, üvegdarabokat, a bolygatott sírokból a törmelékbe került pánt- és pecsétgyűrűket, pénzeket, késnyélvégeket, pártavereteket, övpálcát, kapcsokat. Több könyvsarokveret utal a templomhoz tartozó könyvekre. Az északi kápolna területén egy bronzcsengő került napvilágra. A templom felszerelési tárgyai A templom feltárásakor két, a szertartásokkal kapcsolatos tárgyat találtunk: egy körmeneti keresztet és egy kis csengőt. Korábban, 1967-ben, Mészáros Gyula ásatásán került felszínre egy ereklyetartó mellkereszt; 1996-ban pedig szondázó ásatásunkon bukkant elő egy ólomkereszt. Körmeneti kereszt A templom belsejében, a szentély és a hajó találkozása közelében látott napvilágot, a tanúfalak gépi bontása közben. A kereszt valószínűleg ekkor sérült meg: szárainak vége letört, de fémkereső segítségével sikerült minden darabját meg találni. 59 (10-14.kép) A kereszt méretei: teljes hossza 39 cm, ebből maga a feszület 27,7 cm. A szárak szélessége 21,8 cm. A nodus átmérője 6,25 cm, magassága 4,1 cm. A köpü hossza 7 cm, átmérője 4,35 cm, falvastagsága 0,35 cm. A feszület lemeze 0,25 cm vastag. A szárak vége háromkaréjos. Úgy tűnik, hogy az alsó szárvég másodlagosan van a nodushoz illesztve. Belül a köpünél ez jól látszik: csap és lemez rögzíti össze a két részt. A 11,2 cm magas corpus öntött, belül üreges. A kar enyhén ívelt, elnagyolt. A corpus a kereszthalált halt Megváltót ábrázolja: a fej enyhén előrebukik, a szemek félig nyitva vannak. 60 A bajuszt és a kis szakállat, amely csak az állat fedi, ferde bekarcolások jelzik. A középen elválasztott haj sapkaszerüen fedi a fejet. Az állszöglettől a mellbimbók felé egyegy ferde vágás fut le. A bordákat a függőlegesen bekarcolt középvonaltól ferdén két irányban 5-5 vonal jelzi, fordított V alakban. A ruházat kb. térdígérő ágyékkendő; vízszintes és ferde bevágások utalnak a redőkre. A lábak elnagyoltak; a két lábfej egymáson helyezkedik el, de nem ez van átszúrva, hanem a bal lábfej alatt maga a kereszt. A két láb hosszában elől, ágyéktól lefelé végig, lefelé vékonyodó bemélyedő vonal látható, amely a ruhát is megszakítja. A jobb lábfejen négy függőleges vonal utal az ujjakra. A kéz szintén elnagyolt. Az ujjakra a jobb kézen három, a bal kézen két bevágás utal. Utóbbinál a harmadik rész valószínűleg letört. A szög a tenyeret üti át. A test oldalról és szemből nézve is igen enyhén S-alakú. A nodus nyomott gömb alakú, a legnagyobb átmérőnél vízszintes borda fut körbe, alatta és felette egy-egy vízszintesen körbefutó bekarcolással. Tetején kettős gyűrű alakú test fogja a keresztet. A köpü enyhén ívelt, lefelé bővülő; négy, vízszintesen körbefutó bekarcolás díszíti. Hátsó részén az alja két helyen kitört. A fa nyélhez elöl szöggel rögzítették. Vö. SZABÓ 1938, 58-78. A kereszt restaurálását Somlósi Éva (MTA Régészeti Intézete) végezte. Gondos, precíz munkáját ezúton is köszönjük. Vö. LOVAG 1979, 11-12. 220
