Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Vízi Márta–Miklós Zsuzsa: Előzetes jelentés a középkori Ete mezőváros területén végzett kutatásokról

Rétegtani helyzetét sajnos nem ismerjük. A román kori keresztekről tudjuk, hogy legtöbbször ugyanazt a keresztet használták körmeneti és oltárkeresztnek. Ezeknek a kereszteknek az alja tüskés volt, és így erősítették nyélbe, vagy tették az oltáron lévő kereszttalpba. Ez a liturgia átalakulásával a XV. század közepére egészen biztosan megváltozott. Külön talpas és körmeneti kereszt készült.

61 Lovag Zsuzsa szerint a 14. századtól szűnnek meg a kettős rendeltetésű keresztek. A körmeneti keresztek nagyméretű, famagra erősített díszítéssel gyakoriak.

62 A Kolba Judit által elemzett, a XV. sz. 60-70-es éveire keltezhető keresztek

63 csak karéjos szárvégződésük miatt rokoníthatóak az etei kereszttel, egyébként nem egyetlen lemezből készültek, valamint a kereszt felületén vésett ábrázolásokat is találhatunk. A 14. század elejére keltezi Vándor László a zalaegerszegi plébániatemplom déli oldala mellett feltárt gótikus temetőkápolna hajója alatti osszáriumból előkerült domborított vörösréz lemezből készült, egykor famagra erősített körmeneti keresztet.

64 Tárgyunk keltezése szempontjából talán nem érdektelen az sem, hogy a 15. század elejének Európa szerte elterjedt, jellegzetes ötvöstechnikája a vésés.

65 Mivel keresztünkön nincs vésett dísz, csak a corpust tették vele érzékletesebbé, talán a gótika korábbi időszakára tehetjük. A Galgócról származó, 1430-1440. körülire datált táblaképek közül a 4., a Feltámadás jelenetét ábrázoló kép jobb oldalán láthatunk az etei kereszthez formájában hasonló körmeneti keresztet.

66 Szintén a 15. század közepére keltezik a Storno Gábor gyűjteményéből származó Szent Margitot ábrázoló oltárszárnyat, amelyen Margit bal kezében karéjos szárú kereszt látható.

67 Meg kell jegyeznünk azonban, hogy sem a pontos méret, sem az nem dönthető el a képek alapján, hogy bronzlemezből készült, vagy famagos keresztekről van-e szó. Az általunk ismert publikációk alapján tehát keresztünket nem tudjuk pontosan keltezni. Lovag Zsuzsa hívta fel figyelmünket egy, a Nemzeti Múzeumba 1876-ban beleltározott, ismeretlen lelőhelyű bronz, öntött corpustöredékre:

68 A 11,5 cm hosszú corpus kialakítása szinte tökéletesen megegyezik az étéivel. Lovag Zsuzsa a Nemzeti Múzeum corpusát, amelynek stílusa átmenetet képez a román és gót ábrázolás között, feltételesen a 13. század végére keltezte. Miután az etei kereszt megformálása hasonló, ezt Lovag Zsuzsa

69 a XIII. század végére, XIV. század elejére keltezte. Ugyanő valószínűnek tartja, hogy a lelet hazai készítmény, amelyet a templomban és körmeneteknél egyaránt használhattak. Csengő Öntött réz, tetején felfüggesztésre szolgáló kis füllel. Oldalát 4 gyenge, vízszintesen körbefutó borda díszíti. Magassága 3,7 + 1,3 (fül) cm, átmérője 4,8 cm. Nyelve vasból készült, ez a restaurálás során megsemmisült, (ló.kép 5.) Hasonló méretű, de egyszerűbb kivitelű csengő ismert a Kánai apátság területéről

70 és a budai domonkos kolostorból. Utóbbinak az oldalát függőleges hornyolatok tagolják.

71 Csengőnk formailag a Tótkomlós - Telekpusztán felszínre került késő középkori csengőhöz áll legközelebb: hasonló a fülkiképzés, de míg az eteit négy borda tagolja, a tótkomlósit csupán 72 egyEreklyetartó mellkereszt Vékony lemezből kivágott, 10 cm hosszú, 8,9 cm széles kereszt.

73 A szárak vége háromkaréjos. Az előlapon igen sekély bekarcolással ábrázolták a corpust: a két kar vízszintes tartású, a szem nyitott, a fejen korona látható. A testet keskeny ágyékkötő fedi, a lábak térdben behajlítottak, a lábfej átszúrt. A fej feletti táblán elmosódottan látható az INRI felirat. A hátlap díszítetlen. Az ereklyetartó másik lemezéhez való rögzítést - a függőleges szár tetején és alján levő vízszintes csövecske tette lehetővé. Lovag Zsuzsa meghatározása szerint a XIV. század végére, XV. század elejére keltezhető. (15.kép, ló.kép 8.) 61 KOLBA 1980, 239. 62 LOVAG 1994, 191.; Lovag 1987,

1. 257. 63 KOLBA 1980. 239-261. 64 VÁNDOR 1994, 524 -525. 65 LOVAG 1987, 639. 66 TÖRÖK 1987,

1. 712; II. 1748. t. 67

POSZLER1994,495. 68 MNM 1876.225. 69 Ezúton is köszönjük Lovag Zsuzsa segítségét. 70 GYÜRKY 1996, 33. ábra 1., XXIII. kép b. Ltsz. 90.29.1. 7I

GYÜRKY1981,2. t. 16. 72 KOVALOVSZKY 1965, XIII. t. 6. 73 SZWM Rég. Gyűjt. 66.22.1. 221