Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Sümegi József: Középkori kőemlékek Bátáról (Adatok a bátai szent vér kultusz eredetéhez)

Sümegi József Középkori kőemlékek Bátáról (Adatok a bátai szent vér kultusz eredetéhez) A hajdani Báta mezőváros központjában a ma is álló református és katolikus templomok között található az a két telek, amelyen a város, majd később község közösségi épülete, a városháza állott.

1 Ez volt a két városrész, egyben a két felekezet, a katolikusok és a reformátusok közötti választóvonal is. Az üres telek úgy keletkezett, hogy az állandó felekezeti villongások miatt Jany Jakab Ferdinánd apát tiszttartója elrendelte, hogy a két egybeépült falurész között valamiféle elválasztó gyepűt kell létrehozni, ezért két házat 1719-ben le is bontatott.

2 Az üresen álló telkek a SárvízDuna torkolatától néhány méterre a dunai kikötővel szemben helyezkedtek el, szemközt egy kis köz vezetett le a kikötőhöz, így a hely kiválóan alkalmas volt városháza céljára.(l.kép) Az épület hamarosan fel is épülhetett. (2.kép) Először az épület jobb szárnya készült el, két kb. 6x6 méteres szép barokk dongaboltozattal fedett szoba, az udvar felé tornáccal.

3 Az épületet a másik irányban 1800-180l-ben bővítették, amikor az uradalom a hajdani középkori plébániatemplom falait ledöntette, s ebből épült a másik szárnyon a rév és hajdú ház.

4 Valószínű, hogy ekkor épült az ugyancsak boltozott tanácsterem is, majd az udvaron gazdasági épületek, jégverem, s a hatalmas présház a pincével. Ez az épület volt a bátai városháza, később községháza, majd tanácsháza, egészen addig, amíg 1971-ben elkészült az új, e célt szolgáló épület. Ezután a tanács a telek egyik részét lakóház építésére eladta, a rajta álló épületeket ekkor lebontották, míg a másik telekrész a présházzal és a városháza régibb szárnyával a bátai TSZ tulajdonába került. A privatizáció kapcsán 1993-ban ez az épületrész is magántulajdonba került, s az új tulajdonos a rossz állapotban lévő épületet a következő évben lebontotta, kő és téglaanyagát értékesítette.

5 Néhány faragott követ felvittek a Szent Vér templomhoz és annak külső előterében helyeztek e\.(3.kép 1-3.) Mi a bontás után vizsgáltuk meg az épület anyagát, melynek nagy részét már eladták, a törmeléket elhordták, a maradék pedig az udvaron halomba rakva állt. Az épület alapjából származó itt talált, főleg faragott kőanyag a klastromhegyi romok anyagához hasonló, s feltehetően azok felmenő falaiból és díszítményeiből származhat. Valószínűnek tartjuk, hogy az épület e szárnya 1741, a katolikus templom építése előtt épült, ugyanis ennek építéséhez felhasználták a romok nagy részét, még a meszet is itt égették az új templomhoz.

6 Az alapból előkerült kerámia tál töredéke is ezt támasztja alá. E régebbinek ítélt épület két kb. 6x6 méteres boltozott szobából állt. A téglaboltozatot erős kovácsoltvas pántok tartották össze. A majdnem méter széles falakat kővel alapozták. Az alapba felhasználtak faragott köveket az apátsági templomból, középkori malomkövet, hasított mórágyi gránit köveket egyaránt. A felmenő falakat harmadlagosan felhasznált római és középkori téglákból rakták. A téglákat erős, homokkal soványított meszes habarccsal falazták, így mindössze egyetlen teljesen ép középkori téglát találtunk a hatalmas téglakupacban. Ennek mérete: 40x30x8 cm. Annál több érdekes római téglatöredéket láttunk, amelyeket talán már sokadszor használtak fel. Közülük az egyik széle dupla ujj benyomással díszített, benne állati lábnyomok látszanak.(5.kép 2.) Egy másik keményre égetett római téglába ujjal fél 8-as mintát rajzoltak. Érdekes volt az a római tégla is, amelyet a középkorban talán ablakív kiképzéséhez félkörívesre faragtak át.(5.kép 3.) Figyelmet érdemel az alapból és a közvetlen környékről előkerült kő és kerámia anyag: 1 A telkek helyrajzi száma 296/1, 296/2 2 ANDRÁSFALVY 1975, 129. 3 A bontás előtt az épületet megnézhettem, s fénykép is készült róla. 4 CSERNA-KACZIÁN 1986, 47. 5 Az adatokért a bátai polgármesteri hivatal munkatársainak mondok köszönetet. 6 KÓNYI-HOLUB 1940, 52-53. Itt jegyezzük meg, hogy Odor János Gábor régész, aki a hajdani alsó-bátai Szent Margit plébániatemplom feltárását végezte, hasonló faragott köveket talált. így elképzelhetí, hogy a plébániatemplom kőanyagát is felhasználták az építéshez, amely akkor már romos állapotban lehetett. 197