Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Zalai Gaál István: A lengyeli kultúra sírjai Pári–Altackerben (Torma István ásatása 1968-ban)

A mórágyi temető legkorábbi ismert használati időszaka tehát nem a legidősebb dél-dunántúli lengyeli fejlődést reprezentálja. Bekarcolt mintázatú edénytöredékek a Mórágyon is előfordulnak szórványként, a legkorábbi lengyeli fejlődés leleteit tehát itt is megtaláljuk.

92 A pari 2. sír leletei bizonyítják tehát, hogy itt már a legkorábbi lengyeli időszakban is temetkeztek. A sírobjektumok többsége azonban egyértelműen késői: ez a sírkerámia felveti a délkelet-dunántúli legkésőbbi lengyeli fejlődés kérdéseit is. Olyan kronológiai problémákról van szó, melyek nagy részét az eddigi kutatások során nem sikerült még egyértelműen tisztázni. A lengyeli kultúra keleti és nyugati elterjedési területei esetében a legnagyobb nehézséget az okozza a kronológiai összefüggések vizsgálata során, hogy míg a keleti sávban elsősorban zárt régészeti objektumok (sírok) alapján elemezhetők a kronológiai kérdések, addig nyugatabbra főként telepgödrök állnak rendelkezésre. Utóbbiak esetében, ha nem kultikus gödrökről van szó, gyakran bizonytalan, hogy a leletegyüttesek minden darabja egyidőben került-e a földbe (gödörbe). A nyugati csoportban nem ismerjük a temetkezési szokásokat, amit egyre kevésbé lehet kutatási hiányosságokkal magyarázni.

93 A különböző geográfiai területek relativkronológiai helyzetének, összefüggéseinek vizsgálata során azt is figyelembe kell venni, hogy időben és térben egyazon elterjedési területen belül is majdnem minden lelőhely egy sor különlegességet mutat fel, ami a lengyeli kultúra bonyolult és változatos jellegű fejlődésére utal.

94 Ez a jelenség jellemzi a korai fokozatot is, de még jobban érvényes a II. fokozat idejére. A magyarországi kronológia szerinti II. (késői) fokozat legfőbb kritériumának, bizonyos kerámia formák mellett, a fehér edényfestést tartja a kutatás. Megemlítendő, hogy a fehér pasztózus festésű lengyeli kerámia egyidejűsége a Herpály kultúra hasonló jellegű leleteivel ma már vitán felüli tény, akárcsak a lengyeli kultúra Illb. fokozatának az egyidejűsége a tiszapolgári kultúrával.

95 A II. lengyeli fokozat fontos lelőhelyei közé tartozik maga Zengővárkony is,

96 ahol folyamatos volt a betelepültség a klasszikus és késői fokozatok idején.

97 Ide sorolták a zalavári, korábbi lébényi, somodori leleteket

98 és a lánycsóki sírokat is.

99 „Sok adatból valószínű, hogy a lengyeli kultúra törés nélkül tovább élt a II. fokozatban is".

1 Ezek szerint, a kutatás által általánosan elfogadott rendszer szerint a mórágyi „rézhorizont" sírjai, illetve a pari sírok többsége is ezt az időszakot képviselné. A kerámia jellegzetességek között megemlítendő még az edények éles hasi törése, a harang alakúan profilait talpcsövek előfordulása is.

1 ' A Pári-altackeri 6. sír leletegyüttesének legközelebbi tipológiai és időbeli párhuzamait az északnyugat-dunántúli Lébény-Kaszás-dombról ismerjük. Itt a 350. számú objektumban (kútban) három edényt találtak, így egy háromrészes poharat is, melyet éles hasi törés, befelé ívelten kiszélesedő alsórész és boltozatosán kiemelkedő vállrész jellemez fehér pasztózus festéssel együtt.

102 Ennek az edénynek a párhuzamait Mórágyon és Zengővárkonyban látja T. Németh Gabriella is, aki a leletanyagot a lengyeli kultúra II. fokozatába sorolta be, a távolabbi analógiákat az MBK Ha. fokozatban keresve. la; Hasonló tipológiai jellegek fedezhetők fel a Szombathely-Újperinten előkerült háromrészes pohár esetében is.

104 A rábahídvégi csőtalpas edény talpcsöve pedig a pari 6. sír hasonló típusú edényéhez hasonlóan harang alakúan profilált.

105 A lengyeli kultúra II. fokozatának végére helyezi Károlyi Mária a Kisunyom-Nádasi táblán talált kétfülü „zsákformájú" edényeket is,

106 melyek közül főként az első példány felelhet meg tipológiailag a pari 6.3. csésze jellegeinek. Az említett kisunyomi lelőhelyről is ismertek ilyen kétfülü amfora-töredékek, melyeket ugyancsak a II. fokozat végére kelteztek.

107 92 ZALAI-GAÁL 1983-1984, 334-335., Taf. 2-3. 93 BÁNFFY 1992, 309. 94 PAVÚK 1994, 167. 95 RACZKY 1974; BÁNFFY 1995c, 161. 96 KALICZ 1985, 77. 97 BÁNFFY 1995c, 160. 98 BOGNÁR-KUTZIÁN 1966a, 63-70; KALICZ 1969, 195. 99 KALICZ 1977. 100 KALICZ 1969a, 195; 1985, 77. 101 KALICZ 1969a, 198. 102 T.NÉMETH 1995, 241., Abb. 4.1. 103 KAZDOVÁ 1984; PODBORSKY 1970; 1985, 11-17; T. NÉMETH 1995, 241. 104 KÁROLYI 1994., Taf. 3.13. 105 KÁROLYI 1994., Taf. 3.9. 106 KÁROLYI 1999., 25. t. 2, 4. 107 KÁROLYI 1992., Taf. 16.2; 1994., Taf. 1.1. 17