Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Zalai Gaál István: A lengyeli kultúra sírjai Pári–Altackerben (Torma István ásatása 1968-ban)

A pari 6. sír hordóalakú edényének legjobb formai megfelelőjét a lébényi kétfülü amfora-alakú kerámia jelenti. A pari és lébényi kétfülü, hordóalakú edények párhuzamai között megemlíthetjük a Zala megyei Tekenyén előkerült töredéket is, mely a lengyeli fejlődés végére, a Illa. fokozatba datálható.

109 Ez a kerámia fajta legnagyobb számban a lengyeli kultúrát követő rézkori leletanyagot jellemzi ugyan, de „amforák, hordóalakú edények a Balaton-Lasinja kultúrát megelőző időszakban is általánosan elterjedtek a Kárpát-medencében és a Balkánon".

110 Tipológiailag némileg eltérő példányaikat Lánycsókról,

1

" Keszthely-Fenékpusztáról

112 és LetenyeSzentkeresztdombról

113 közölt Kalicz Nándor, a Balaton-Lasinja kultúra I. fokozatába helyezve őket. A lengyeli kultúra hordóalakú edényeinek legközelebbi megfelelőit ugyancsak a Ny-Dunántúlról, ZalaszentbalázsPusztatetőről ismerjük."

4 A Pári-altackeri síredényeken nem találták meg a fehér festett minták maradványait, de ez nem tartható kizáró oknak a kronológiai helyzet elemzése során. A szentgáli leletek esetében ugyanezt állapította meg Regénye Judit is"

5

: a kerámia alapján feltételezhető, hogy a Dunántúlon is létezett a Prototiszapolgár-idöszaknak megfelelő átmeneti fázis,"

6 melyet Regénye a fehér festésű és a festetlen kerámiával jellemzett fokozatok közé helyezett időben."

7 Ez az időszak felelne meg a J. Lichardus és J. Vladár által kimutatott Topolcany-Szob-horizontnak,"

8 illetve J. Pavúk Moravany-fázisának."

9 A hahóti mikrorégióban végzett kutatásai alapján Bánffy Eszter valószínűtlennek tartja, hogy a legkorábbi és a legkésőbbi lengyeli időszak között lakatlan lett volna a terület: „a lengyeli kultúra legkésőbbi fázisa szerves folytatása a fehér festésű klasszikus fázisnak"

120

: ugyanez érvényesnek fogadható el a lengyeli kultúra földrajzilag zárt délkeletdunántúli elterjedési területére is. A kerámia, ezen belül pedig a háromrészes poharak formai jegyei alapján feltételezhető az is, hogy a mórágyi B

r sírcsoportban és Zengővárkonyban a lengyeli kultúra korai szakaszán („Frühabschnitt") kimutatott átmeneti periódus Délkeleten a Sopot kultúra IL, a „rézhorizont" pedig a III. fokozatával mutat tipológiai-kronológiai összefüggéseket.

121 A Pári-altackeri 6.3. kétfülü csésze és a 6.4. hordóalakú edény megfelelőit is a Sopot kultúra III. fokozatából ismerjük,

122 mely időben megfelel a Vinca Dl-D2-időszaknak.

123 4.4. A későneolitikum és korai rézkor átmenetének kérdései a Délkelet-Dunántúlon A fenti kronológiai fejtegetések felvetik a későneolitikum és korai rézkor átmenetének kérdéseit a Délkelet-Dunántúl területén, ahol a lengyeli kultúra „hagyományos" (észak-dunántúli) III. fokozatának leleteit

124 eddig nem találtuk meg. Ezt, a festetlen kerámiával jellemzett fokozatot a Dunántúlon csak húsz éve ismeri a kutatás, az ezt követő BalatonLasinja kultúrával való kapcsolata máig problematikus.

125 Az elmúlt két évtized délnyugat-dunántúli ásatási eredményeinek köszönhetően módosult a korábbi kép, tisztázódott a lengyeli kultúra végének problematikája legalábbis a nyugati elterjedési területén, annak ellenére, hogy beható kerámiaanalízist még nem folytattak ezzel a leletanyaggal kapcsolatban. Abban most már egyetért a kutatás, hogy a lengyeli kultúra után nem következett be törés, feltételezhetők újabb déli hatások a Post-Vinca, klasszikus Salcuta területről, és a lengyeli kultúra töretlenül élhetett tovább a középső rézkor idején is.

126 Kalicz Nándor az újabb adatok alapján

127 két alfokozatra (Illa, Illb) tagolta a III. 108 T. NÉMETH 1995., Abb. 4.2. 109 HORVÁTH 1984; H. SIMON 1987; KALICZ 1994., Abb. 2.20; BÁNFFY 1995c, 168. 110 KALICZ 1992, 322. 111 KALICZ 1992, 322., Abb. 6.16; 1994., Abb. 8.16. 112 KALICZ 1969b, 86., 7. kép; 1973., Abb. 5.11a-b. 111 KALICZ 1973., Abb. 19.6; 1995b., Abb. 5.1 la-b. 114 BÁNFFY 1995a., Pl. 32.128-129; 1996a., fig. 2.15-16; 1996a., 26. kép 1-2. 115 REGÉNYE 1993-1994, 79. 1,6 SISKA 1968, 156; VÍZDAL 1970, 228; KALICZ-RACZKY 1987; LICHARDUS-L1CHARDUS-ITTEN 1997, 172. 117 REGÉNYE 1993-1994, 79. 118 LICHARDUS-VLADÁR 1970; LICHARDUS-LICHARDUS-ITTEN 1997, 172. 119 PAVÚK 1981,293. 120 BÁNFFY 1995c, 165. 121 DIMITRUEVIC 1979, 281., T. 16.14, T. 16.30. 122 U. o. T. 16.20, T. 16.31. 123 DIMITRUEVIC 1968; 1969, 69. 124 RACZKY 1974. 125 BÁNFFY 1994c, 82. 126 KALICZ 1991, 350; 1992, 319; BÁNFFY 1994c, 82; HORVÁTH 1996, 335. 127 HORVÁTH 1984; H. SIMON 1987. 18