Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)
Zalai Gaál István: A lengyeli kultúra sírjai Pári–Altackerben (Torma István ásatása 1968-ban)
Ez a, a DK-dunántúli lengyeli fejlődés korábbi szakaszában megjelenő fehér festett kerámia Morvaországban és Szlovákiában először csak a Tocik-Lichardus-Vladár-féle Il-fokozat idején jelenik meg, míg a valóban pasztózus fehér festés kimondottan a III. fokozat kerámiáját jellemzi. 82 Periodizációs rendszerünkkel kapcsolatban J. Lichardus és M. Licharus-Itten úgy vélik, hogy egyértelműen bizonyított tény, hogy a DK-Dunántúlon a korai és a késői lengyeli fejlődés között volt egy átmeneti fokozat (Übergangsstufe) is. 83 Ezzel a felosztási rendszerrel összefüggésben J. Pavúk megjegyzi, hogy I. fokozatunk településein (melyet ő a saját Lengyel I fokozatával párhuzamosít) a II. fokozat idején már nem éltek. 84 Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a lengyeli kultúra fejlődése a Protolengyeltől kezdve a Ludanice csoport megszűnéséig a Kárpát-medence nyugati felén és a tiszai kultúra fejlődése a Bodrogkeresztúri kultúra végéig keleten egymással egyező ütemben ment végbe. 85 4.3. A Pári-altackeri sírok kronológiai helyzete A sírok kerámiája között feltűnő tipológiai különbségek fedezhetők fel: nem egységes sírcsoportról van szó. Eddigi ismereteink szerint a lengyeli kultúra DK-dunántúli csoportjában a rézleletekkel ellátott temetkezések alkotják a legkésőbbi fejlődési horizontot. A mórágyi rézmellékletes sírok temetőn belüli megoszlását elemezve szembetűnik, hogy ezek mind a B]-sírcsoport északi felén helyezkednek el és több olyan kisebb egységet képeznek, melyekben a sírok egymás mellett, vagy egymás közelében fekszenek. 6 Ez a jelenség feltehetően a temetőn (egykori közösségen) belüli relatívkronológiai és szociálarchaeológiai viszonyokkal állhat kapcsolatban. A kerámiaanalízis eredményei arra utalnak, hogy meghatározott tipológiai jellegek a rézékszerek megjelenésével állnak szoros összefüggésben, és nemcsak Mórágy-Tüzkődombon, hanem az egész Délkelet-Dunántúlon a legkésőbbi ismert lengyeli fejlődést jellemzik. 87 Ilyen temetkezések előfordulnak több zengővárkonyi sírcsoportban, de Lengyelen és Villánykövesden is. A réz- és malachitékszerekkel együtt előforduló síredényeknek olyan tipológiai jegyeik vannak, melyek a korábbi lengyeli fejlődés idején még nem jelennek meg. 88 Az is figyelemreméltó, hogy a mórágyi „rézhorizont" kultikusnak tartott leleteinek legközelebbi párhuzamai a Santovkáról közölt leletanyagban fordulnak elő. 89 Ezek a tipológiai jellegek nem lelhetők meg a mórágyi B r sírcsoport idősebb horizontjában, de a B 2-sírcsoportban sem. Mórágyon hiányzik a bekarcolt edénydíszítés is, mely ugyanakkor megvan egyes zengővárkonyi sírcsoportok leletanyagában. A Pári-altackeri sírkerámia túlnyomó részben ugyanazt az időszakot képviseli, melybe a zengővárkonyi sírok többsége és a mórágyi „rézhorizont" sírjai is tartoznak. Vörössel kombinált fehér festésű kerámia csak szórványosan fordul elő Zengővárkonyban és Mórágyon is. A délkelet-dunántúli lengyeli fejlődésnek ez az időszaka a Lichardus-féle Lengyel II-vel és Pavúk Santovka-fokozatával mutat tipológiai-kronológiai összefüggéseket, távolabb pedig a morva festett kerámia (MBK) Ib-c fokozatával, illetve a MOG I későbbi fázisával Ausztriában. Az Észak-Dunántúlon és DélnyugatSzlovákiában kimutatott, fehér pasztózus festéssel, majd festetlen kerámiával jellemzett késői lengyeli fejlődés leletei a Délkelet-Dunántúlon - a nagyfelületű temetőfeltárások ellenére - eddig ismeretlenek voltak. Korábbi kutatásaink alapján feltételeztük, hogy itt a későneolitikus-korarézkori átmenet Lichardus III, illetve Pavúk II. fokozatának idején is folytatódott, sőt megérhette a Topolcany-Szob-horizont, vagy a Moravany-fázis időszakát is. 90 A Pári-altackeri 2. sír a kerámia alapján a koralengyeli fejlődést képviseli, korábbra datálható, mint a mórágyi B 2sírcsoport temetkezései: a B 2-sírcsoport edényeinek tipológiai jegyeit a Falkenstein-i és Wetzleinsdorf-i kerámiák jegyeivel összevetve világossá válnak az időrendi összefüggések. E. Lenneis, Ch. Neugebauer-Maresch és E. Ruttkay a Lichardus-féle I-II. fokozatok közé keltezik ezeket az alsóausztriai leleteket. 91 A mórágyi „rézhorizont" kerámiájából hiányoznak a MOG kezdeti időszakának, de még az Unterwölbing-csoport tipológiai jellegei is. A MOG kezdeti/korai szakaszának jellegzetességei még a mórágyi B|-sírcsoport idősebb temetkezéseiben is csak ritkán fordulnak elő. 8: PODBORSKY 1970, 267; LICHARDUS-LICHARDUS-ITTEN 1997, 193. 81 LICHARDUS-LICHARDUS-ÍTTEN 1997, 195. 84 PAVÚK 1994a, 175. 85 U. o. 86 ZALAI-GAÁL 1996, 3.. Abb. 1. 87 U. o. 88 U. o. Abb. 5. 1-3, Abb. 8. 1-5. Abb. 9. 7-8; LICHARDUS 1974, 34. 89 ZALAI-GAÁL 1994; PAVÚK 1994. 90 ZALAI-GAÁL 1999b. 91 LENNEIS-NEUGEBAUER-MARESCH-RUTTKAY 1994, 62. 16
