Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

V. Kápolnár Mária: Tejüzemek Dombóváron

Újdombóváron 165-ről 697-re nőtt a házak száma.

6 A parcellázásokkal, a vasutastelep kialakításával, a két vasútállomás összeépítésével a községek egyre közelebb kerültek egymáshoz, egyesítésük 1946-ban történt meg. Újdombóvárt és Dombóvári közlekedési helyzete és a környező baranyai, somogyi, tolnai községek fejlett szarvasmarha-tenyésztése és a tej szövetkezetek számbeli gyarapodása ideális helyszínné tette tejfeldolgozó üzemek telepítésére. A tejgazdaság történetének kezdete egyidős a vadon élő állatok háziasításával, a tőlük kifejt tej emberi táplálékként való felhasználásával, a tapasztalatokon, megfigyeléseken alapuló aludttej, vaj, sajt készítésével.

7 A magyarországi tejgazdaság főleg a juhsajtkészítésből állt, elsősorban a hegyvidéki és alföldi juhtenyésztő gazdaságokban terjedt el. Legfontosabb terméke a gomolyasajt és az ebből készült gomolyaturo (liptói, brinza, székelytúró). A tehéntejgazdaság rövidebb múltra tekinthet vissza, mivel a ridegtartással nevelt szürke magyar marha igen rossz tejelő tulajdonságokkal rendelkezett. A tejgazdaság fejlődésének kezdete egybeesik a nyugati jól tejelő fajták elterjedésével, ez pedig a belterjes gazdálkodásra való áttéréssel.

8 A modern, mai fogalmaink szerint értelmezett tejgazdaság - mely felöleli a tej termelését, feldolgozását, értékesítését is - a tőkés gazdasági fejlődéshez kapcsolható: az ipari termelés és kereskedelmi forgalom bővülésével ugrásszerűen emelkedett a nem mezőgazdaságból élő népesség aránya, ami maga után vonta a belső felvevőpiac nagymértékű kiszélesedését is. A kiegyezést követő évtizedekben a városi lakosság száma megduplázódott, Budapest igazi világvárossá vált; az első világháború előtt Magyarország népességének 25%-a már városokban élt.

9 A közlekedési hálózat kiépítése, elsősorban a vasúthálózat bővítése lehetőséget kínált a mezőgazdasági termékfeleslegek külföldre szállításához. A vasútépítés a kiegyezés után lendült fel igazán, a fővonalakat a helyiérdekű vasutak sűrű hálózatával az 1880-as években kötötték össze. A fejlett vasúthálózat gyökeresen átalakította Magyarország közlekedését, a nemzetgazdaság meghatározó elemévé vált nemcsak az áruforgalmi lehetőségek fejlődése révén, hanem mint a legnagyobb iparág, munkaerő-felvevőpiacként is működött, sőt a gazdaság más elemeire is sokirányú befolyást gyakorolt.

10 Az 1870-es évek közepéig tartó mezőgazdasági konjunktúrát az ekkor kibontakozó agrárválság szakította félbe. A tengerentúli olcsó gabona megjelenése az extenzív, technikailag elmaradott, elsősorban gabonatermelésre berendezkedett magyar mezőgazdaságot alapjaiban rendítette meg. A válság Nyugat-Európában védővámok rendszerének kialakítását indította el, így Magyarország végleg kiszorult erről a piacról, ugyanakkor azonban élvezte a Monarchia belső, szintén vámokkal védett piacát. Az általános mezőgazdasági árszínvonal-csökkenést ez sem tudta teljes mértékben ellensúlyozni, de a súlyos visszaesést elkerülhetővé tette. Az agrárválság mélyreható változásokat is indukált: elkezdődött a mezőgazdaság technikai fejlesztése - a fordulópontot a gőzgép alkalmazása jelentette -, belterjes művelés irányába való fordulása. Az új, modern vetésforgó általánossá váló alkalmazása megkövetelte a rendszeres trágyázást, melynek előfeltétele az állattenyésztés fejlődése, intenzívvé válása. Az állattenyésztés átalakításában az 1880-as években következett be döntő változás. A szakemberek az európai tapasztalatokból leszűrve korán felismerték, hogy a tejértékesítés a jövőben nagy szerephez jut, de a legelőrelátóbbak sem gondolhatták, hogy a gabona, kukorica és állatállomány után a tej fogja a legnagyobb értéket képviselni néhány évtized múlva. A szarvasmarha-tenyésztésen belül a tejtermelés (elsősorban a nyers tej értékesítése) az a szektor, amelyben kevés munkaerővel nagy értéket állíthatnak elő. A tejtermék csekély súlya révén messzire szállítva is gazdaságos, s egész éven át jövedelmet biztosít." Az állattenyésztés fejlesztésében nagy szerepet vállalt magára az állam a külföldi tenyészállatok beszerzéséhez adott kedvezményekkel, az állategészségügy szervezeti kiépítéséhez nyújtott támogatásával, majd az Országos Tejgazdasági Felügyelőség felállításával. Az állategészségügyi viszonyok javulása feltétele volt a szarvasmarha-tenyésztés fejlődésének. Az 1870-es évekig a keleti marhavész pusztított, később a száj- és körömfájás járvány csökkentette a termelést. Az istállózással csökkent ugyan a betegségek terjedési sebessége, de vásárokra, a községek által tartott közös bikával vagy külföldről gyakran hurcoltak be valamilyen fertőzést.

12 A keleti marhavész és más betegségek elleni hatékony fellépésre állategészségügyi törvény megalkotására is szükség volt.

13 6 MAGYARORSZÁG HELYSÉGNÉVTÁRA, 1902, 1933. 7 BALATONI-KETTING, 1981. 10-11. p. 8

GRATZ, 1925. 7.p. 9 BEREND-RÁNKI, 1971. 20. p. 10 BEREND-RÁNKI, 1971. 35. p. 11 VÖRÖS, 1965. 472-473. p. 12 KIRÁLY, 1968. 490-491. p. 13 Tormay Béla 1880 körül kapott megbízást a minisztérium állattenyésztési ügyeinek irányítására, Egán Edét 1883-ban nevezték ki országos tejgazdasági felügyelővé. Ő 1890-ig látta el ezt a feladatot, utódai Pirkner János (1890-1896), Nagy Vince (1896-1898), Sierbán János (1898-1905) Szily Tamás 308