Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

László Bartosiewitz: Váralja-Várfő középkori állatcsontleletei

Még bonyolultabb a helyzet az ötödik térkép tekintetében, mely Sümegi Józsefnek Bátaszék és környéke középkori történetétől írott munkájában található.

46 Ezen mindkét alapváltozat főbb jellemzői megtalálhatók, bár a hibák tekintetében leginkább a Vass-Hegedűs-féle változatra ismerhetünk. (Mindezt természetesen a szerző saját kutatásain alapuló sokkal reálisabb elemek mellett.) Mégis e térképek segítségével, a különböző összeírások valamint a birtokleírások és tanúmeghallgatások idevágó részének és a helyneveknek összevetésével sikerült a Mohács előtti közel harminc településnév közül kiválasztani azt a néhányat, amelyek szempontunkból számításba jöhetnek.

47 Összesen négy települést találtunk melyek a lelet „látótávolságában" vannak, ezek Ság, Lak, Kesztölc és Kürtös. Utóbbi kivételével valamennyi már Csánkinál is megtalálható (esetenként több középkori névalakban is) és gyakran előfordulnak a későbbi évszázadok iratanyagaiban is. Nem célunk természetesen végig elemezni a főként Kesztölc esetében rendkívül bő írásos forrásanyagot, mégis célszerűnek találtuk megvizsgálni azt is, hogy ezek közül melyiknek a körülményei tették lehetővé az elrejtett lelet nagyságrendjének megfelelő pénzforgalmat és egy ekkora pénzvagyon összegyűjtését. Ugyancsak fontos az is, hogy —amennyiben eseményhez köthető,—mely esemény volt az, amely szükségessé tette a tulajdonos számára vagyonának elásását.

48 Tekintsük át ezért legalább legfőbb vonatkozásaiban az egyes települések ezekre utaló lényegesebb adatait: Ság és Lak Ez a két kis falu azért keltette fel figyelmünket, mert az említett Pataki és Andrásfalvy féle térképeken a pénzlelet helyéhez nagyon közel lévőnek látszott a jelölésük. így azután a fenti pontatlanságok miatt elméletben bármelyik azonos lehetett a megtalált faluhellyel is. Ezen túl azonban kétségeink merültek fel a két település helymeghatározásának kapcsán. Ság nevének két „a" betűs változatát Csánki nemes nevében már 1381-ből említi Saagh formában. Kilencven évvel később, pontosabban 1470-ben Poss.Sagh, 1474-ből pedig Saag. formában fordult elő. Véleménye szerint „részben a széki (bátta-széki) apátságé volt".

49 Mohács után először 1557-ben bukkan fel Ság neve a szultán szekszárdi és szegedi szadzsákokban lévő hass birtokainak jegyzékén.

50 Ezt követően többször szerepel mind a magyar, mind a török összeírásokban. Ám csaknem minden előfordulásánál arra találhatunk közvetlen vagy közvetett utalást, hogy ez a falu nem a Bátaszék, Nyék, Sárpilis térségben feküdt, hanem attól jóval távolabbra, a történeti Sárköz északkeleti részén. Nézzünk erre néhány példát: 1./ Abban az évben, amely a „forró évek"

51 kezdetét jelentette a kétfelé adózó délkelet-tolnai jobbágyság életében, vagyis 1559-ben juttatták el Szigetvárra a „sághi" parasztok Korpády Gergely fenyegető levelét, melyben a „ichiejiek" sorsával fenyegeti meg őket. Azaz, ha levelét ismét elégetik és a kért pénzt, a díszes ruhákat, darutollakat stb. meg nem küldik, úgy járnak mint amazok, vagyis „házatoknak hamvát széllel fúvatom, meg annak fölötte gyermeketeket is ketté vagdalom". Panaszukat a csaknem azonos szövegű fenyegetést kapott szentmiklósi, szerdahelyi és az említett icsei jobbágyokkal együtt juttatták el Horváth Márkhoz.

52 27 A Tolna megyei falvak Szigetvárral szembeni gabonatized tartozását összeíró jegyzékben ,£aagh"-ot Nyamád és lccse után vették fel a következő megjegyzéssel: „Nem fizettek. Szolgáltattak búzából 3 keresztet. "

53 források is említik hídját a Sárvízen, valamint vámját. (CSALOGOVITS 1935, CSALOGOVTTS 1938, HOLUB 1967.) - Nyír (Nyirzó, Nyirszó) Kesztölc és Farkasd közé került le egészen délre, holott Decsi János bátai apátsági ispán 1627-es jelentéséből egyértelműen kiderül, hogy Nyirzó „Öthének ellenében vagyon a hegyek között fél mérföldnyire három kutyával" (ti. kútjával - ezek valószínűleg azonosak a Decsi hegyen lévő Kútvölgy kútjaival, melyek csak a legutóbbi időkben indultak pusztulásnak. Ezek vizét vezették le az egészségtelen etei ivóvíz pótlására kerámia vízvezetékcsöveken Étére.) SZÉKELY 1889, 31-33. Ugyanezt a forrást némileg eltérő betűhűséggel és a rácokra való utalás utólagos törlésére, valamint a „Puszta" megjegyzésre is utalva közli HEGEDŰS 1997, 189. A kútra vonatkozóan lásd még; HOLUB 1967, 4. - Nyéket (Alsónyék) Pilistől északnyugatra a dombok közé helyezi a térkép, noha mai helyén kívül a már idézett 1627-es felsorolás szerint is „Nyék ismét fölül (t.i. Bátaszéken) Decs felé egy fél fertál mérföldnyire" volt, tehát e térképen is közvetlenül Bátaszék északkeleti határába jelölendő.(SZÉKELY 1899, 31., ismét kissé eltérő olvasattal: HEGEDŰS 1997, u.ott.) "SÜMEGI 1997, 113. 47 HOLUB 1962, 2. 48 A pénzvagyon elrejtését, elásását nem minden esetben kell feltétlenül hadieseményhez kötni hiszen „békeidőben" is a földben volt az a legnagyobb biztonságban. Pontos helyét csak elrejtője ismerte, tolvajtól, tűztől nem kellett féltenie, a föld nedvességétől valamint az elkallódástól a kerámiaedény megvédte. Kifejezetten e célra szolgáló fedeles edényt is készítettele, ami szintén a fenti gyakorlat általános meglétére utal. Rendkívüli, vagy erőszakos eseményt a „földben hagyás" dátuma jelezhet. Ebből a szempontból van jelentősége a záró, vagy legfiatalabb érmének. (Fedeles edényre: PARÁDI 1963, 226. és 9.kép 2.) 49 CSÁNKI 1897,448. 50 VELICS - KAMMERER I. 1886,107. - Szerdahel után írva: „5. Falu: Ság 18 ház." 51 A végváriak kegyetlenkedéseiről, annak okairól és a különböző végvárak katonáinak „együttműködéséről" SZAKÁLY 1969, 61. 52 A leveleket más panaszos levelekkel együtt teljes terjedelmükben közli HEGEDŰS 1997, 151-155. 53 HEGEDŰS 1997, 157. 187