Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)
László Bartosiewitz: Váralja-Várfő középkori állatcsontleletei
3./ A különböző egyházi és nemesi birtokok 1561-évi szolgáltatásainak vizsgálatából kiderül, hogy Korpády Geregely hatalmaskodása után két évvel ,^Zentmiklos, Zerdahel, és Ikche. Egykor a szekszárdi apátságé. Saag pedig egykor a bátaszéki káptalané. Most Bosnyák Mártoné." 54 4./ Ugyanezt rögzítették 1564-ben a „Királyi Felség mindkét hadisegélyének" jegyzékén is : „Szenth Miklós, Zerdahel, Ichye és Saagh Bosnyák Mártoné, 6 porta ". 55 57 1566-ban Ságot a Tolna város és a hozzá tartozó falvak jövedelemét rögzítő török jegyzéken Fájsz, Fadd, Gederi (?) és Szerdahely mellett találjuk. 56 6./ Az 1572-73-évi török fejadó defterben Ság 40 felvett adózóval szerepel Őcsény, Gamád (Nyámád?) Kis és Nagy Bát környezetben. 57 1.1 A szekszárdi kerületben és szandzsákban lévő szultáni hass-birtokok 1574-95 közötti állapotáról készült defterben a Ság falu halastavai után halketted és haltized címen fizetendő 8000 akcsét tüntették fel. Előtte Nyomód (Nyámánd), Őcsény és Győrök (Gyürke) utána Belácz (Belac) és Ebes van a jegyzéken. 58 8/ A szekszárdi szandzsák kapuadóit 1580-évben feltüntető jegyzék az egyetlen olyan példa, ahol a felsorolt helységeknél sem geográfiai, sem más rendszer nem fedezhető fel. Ezen Ság 28 kapuval szerepel. 59 97 Később ismét feltűnik a falu neve, most a Szaagh változatban. Káli Péter szekszárdi apát kéri azokat a falvakat „melyeket nekem adott volt Matthesy György uram úgy mint Papoczi (pápóci) prépost győri kanonok Anno domini 1611." Ebben az iratban Eöczen, Szerdákéi, Ikcse, Kövesd...Mezős (Mőzs), Feyer víz, Szaagh, Decz, Éten stb. a sorrend, összesen 32 helységet felsorolva. 60 A fenti példákkal talán sikerült bizonyítanunk, hogy a forrásokban szereplő Ság nem lehetett a Sárköz délnyugati szélén Sárpilis, Alsónyék és Bátaszék körzetében, hanem északkeleti részén kell keresnünk azt ott, ahol egy 1703-ban kelt összeírás alapján Mözs monográfusa, Varga Ádám is feltételezte: „A Sárvíz és a Duna között, közvetlen a Duna mellett. Határolja hosszában Gyürke puszta a tolnai területig szélességében lese pusztától a Dunán át Feisz (Fájsz) nevű fokig." 61 Ám ha ez igaz, akkor felmerül a kérdés, hogy mi okozhatta a tapasztalt tévedést? Véleményünk szerint egy felületes névolvasásból adódhat, melyben egy - szinte kizárólag csak a szigetvári összeírásokból ismert -kis falu, Sziágy neve játszott szerepet. Ez a település ismereteink szerint 1558-ban tűnik fel először abban a jegyzékben, mely a következő címet viseli: „Nagyságos Horváth Márk úr által újonnan elfoglalt javak az 1558. évben". 62 Ebből kiderül, hogy Zyagh a szigetvári kapitány posztját másodszor is elfoglaló Horváth Márkkal történt egyezség szerint Hathwany Balázs bíró útján befizetett 17 ft-ot. Ebből a meghódítást végzőké 12 ft volt, a várnak maradt 5 ft. 63 Az új „hódítással" együtt feltűnik a szigetvári jegyzékekben egy új tévedés is, ami nyilván az ezidőtájt meglehetősen zavaros birtokviszonyoknak és az információk hiányának köszönhető. Zyagh-nál (és vele együtt Nyirzo, Kesztölc és Kürtös esetében) birtokosként a sohasem volt ,Jcesztölci káptalant" jelölték meg. 64 A falunév használata azonban következetes volt. 1559-ben Zyag 1 , Zyagy, 1560-ban Zyagy, 1564-ben Szyagh, 1565-ben pedig újból a Zyag' névalak fordul elő. A név végén lévő „g"', illetve „gh" olvasatát egyértelművé teszi a két kettős betűs változat, a kezdő „Z" 1564-es „Sz" megfelelője pedig tovább valószínűsíti a „Sziagy", „Sziágy" olvasatot. 65 Feltűnik ugyanakkor a névnek egy másik változata is Sziács formában. De hogy a két név azonos, azt igazolja egy 1669-ben Pozsonyban tartott tanúkihallgatás jegyzőkönyve, mely54 A bátaszéki káptalanra való utalás nyilván téves információn alapult. A folytatásban is együtt kezeli a vizsgálati jegyzék a négy szomszéd falut: „Terek Antal és Petreway Lukács biró vallják, hogy itt 21 jobbágytelek és 1 zsellér van. 1558-ban a várnak szerződés szerint 20 FT-ot fizettek." stb. TÍMÁR 1989,314. 55 Közli VASS 1978, 149., valamint TÍMÁR 1989,373. 56 VELICS-KAMMERER II. 1890. 367-359. - Ságon ekkor 24 családfő után szed a török fejadót, 250 akcse a malomtaksa, 3000 kereszt (cca 90 métermázsa) búza után 300 akcse búzatizedet, és különböző kihágások miatt kilencen fizettek büntetéspénzt. De nincs nyoma szőlőtermelésre utaló must tizednek vagy bor adónak ami feltehetően arra utal, hogy saját szőlőhegyük nem volt és extraneus művelésre sem volt lehetőségük. 57 VELICS-KAMMERER I. 1886. 240. 58 VASS 1978, 158. - Forrás: Isztanbul, Basvekalet Arsivi, Tapu defteri No. 663. Varak 23. (Mikrofilmen: OL. Mikrofilmtár 10 664. sz.doboz.) 59 VASS 1978, 163. - Forrás: Isztanbul, Basvekalet Arai vi, Tapu defteri No.593. (Mikrofilmen: OL. Mikrofilmtár 10 127. sz. doboz.) 60 HEGEDŰS 1997, 180. 61 VARGA-BODA 1973, 29. 62 Közli: TÍMÁR 1989,219-223. 63 TÍMÁR 1989, 221. 64 1560-ra úgy látszik valamennyire tisztázódhattak a tulajdonjogi kérdések, mert abban az évben már az „egykor a titeli káptalané", 1564-ben a szűkszavú „Szigethez tartozik, 2 porta", majd 1565-ben ismét az „a titeli káptalané" bejegyzés található a név után. Szórvány esetként még egyszer, 1565ben is felbukkan a „kesztölci káptalan" amikor a „Sziget vár és körülötte fekvő más javak urbáriuma.." egyik bekezdése kezdődik így: „A budai képtalané (törölve) és Kesztölcé, a titeli káptalané: Zyag' a titeli káptalané stb." - mintegy a bizonytalanságát oldja fel avval, hogy összevonja a két számításbajöhető tulajdonos személyét.(TIMÁR 1989, 378.) 65 TÍMÁR 1989,450. 188
