Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

Szilágyi Miklós: Szekszárd és Sárköz Jankó János naplójában

Lengyel második (neolith) népénél talált Wosinszky egy feltétlenül biztos csontkorcsolyát, melyet ide vázolok s melynek rajza azonban megvan Wosinszky könyvében is; a csiszolt felület kitűnő, a fúrás pompásan illusztrál. Ezen kivül van még egy csont, de ez is oly tiszta példány, hogy semmi kétséget sem hagy az iránt, hogy ez nem csontkorcsolya, nem is hálócsont, hanem bőrsimitó; a kulturkép különben oly teljes, hogy a hálócsont absolut hiánya határozott bizonyiték arra, hogy ebben a korban ez a nép a csontot hálók súlyozására nem használta.

50 A borostyán ide először a keltákkal jutott, akik itt a K.e. VI. sz. tói a K. u. 8 évig tanyáztak; Wosinszky azt mondja, hogy a Kaposbozótban máig is mérőszámra van a borostyán, s azt hiszi, oda az mint a vizi istennek szóló áldozat került. Brachykephalia a kelták előtti időkből Tolnában sehol sem volt. A peczek - csontból - a neolithban megvan. A horog a bronzban lép fel.

51 Szigony a bronz és kelta periódusban nincs. A múzeumban mintegy 30 darab árpádkori koponya van még pedig egykorú pénzekkel keltezve! Van egy vasból készült spantartó ^diZ^'a Porkolábvölgyből (Szegzád vidéke), melynek mellékletei Schlafenringek, ametisztek s melyek kora a XII. század. Van a múzeumban külön magyar kézimunkaosztály a magyar motivumok felhasználására terjesztésére.

5 S ebben a tekintetben igazán csudálatos buzgalmat fejt ki Wosinszky; annál jogosabban fájt neki, hogy a múzeum megnyitása alkalmával mindezt kutyába se vették s az egész múzeummal 10 perc alatt végeztek. Ennek a szobának egyik disze egy diván, amely a maga környezetével semmi egyéb mint a suba utánzata s hogy erről meggyőződjünk, mellette lóg egy alakon maga a suba, mely igy kiterítve a divánt adja meg. Gyönyörűen illusztrálja ez, hogy a suba mely részeit mire és hogyan kell és lehet aplikálni. Csakhogy ez a diván a maga egész magyaros környezetével kerek 200 frtba került. Feltűntek itt még a Tolnán Felber által szőtt abroszok stb., melyekbe szintén magyar motivumok vannak beleszőve. Wosinszky bemutatja azt is, hogy a magyar motívumokat az iskolákba is be lehet vezetni s ezt bizonyítja a polgári iskola hímzéseivel; sőt beviszi a templomba is a magyar stylust, amint ez a kiállított antipendiumokon, imazsámolyokon, templomi csengettyűhuzókon casulákon stb. remekül látható. Innen tértünk át a néprajzi osztályba, melynek első darabja egy monoxylon csolnak Gerjenből (a hol ilyenek máig is használatban vannak) a folyosón áll. A néprajz egy egész termet tölt be; ennek közepén egy nagy szekrényben vannak kiállítva a bábuk, a manekinek és pedig a következők: 1. Szegzárd; nő, ujabb viseletben, amint a selyemtenyésztéssel foglalkozik; a község ajándéka; 2. Fadd, nő a régi s ma már egészen kiveszett viseletben, amint a dohánynyal foglalkozik; a község ajándéka; 3. Kónyi nő mostani viseletben a község ajándéka; 4. Döbröközi nő mostani viseletben a község ajándéka; 5. Agárdi nő; ez paprikás zsákot tartott, mert az agárdiak hiresek arról, hogy a paprikát a bolgároktól megveszik en gros és eladják en detail; de az agárdiak addig kérték Wosinszkyt, hogy ez a zsákot eltette; a község ajándéka. 6. és 7. Szántói férfi és nő mostani viseletben Dr. Kammerer Ernő ajándéka. 8. Teveli férfi a régi viseletben, a község ajándéka. 9. Majosi nő mostani viseletben köpülővel, mert a majosiak tejgazdaságukról hiresek; Rináldi Ottó főerdész ajándéka. 10. Mucsfa régi férfiviselete; ezek marhakereskedők; Rináldi Ottó főerdész ajándéka. 11. Mőzs férfi a régi tót viseletben (szöllömüvelők) a község ajándéka. 12. Tolnai férfi evezővel, mert hajósok; a község ajándéka; 13. Tamási nő modern ruhájában a község ajándéka; 14. Dombóvári juhász férfi Dőry Vilmosné ajándéka. Ezeken kivül a szobában áll még a szűrök miatt kiállított két alak és pedig 15. egy kanász, mely Tóth Károly mérnök ajándéka és egy 16. kocsis, mely Simoncsics Elemér megyei főjegyző ajándéka. Összesen van tehát 16 báb lehetőleg az illető falu főfoglalkozásának megjelölésével; túlnyomó részük a községek ajándéka; a többi costume most van verbuválás alatt sőt részben már ígéretek is vannak.

53 Igen szép mintegy 200 darabból álló gyűjtemények vannak a hímzésekből; ezek közül legértékesebbek a régi halotti vánkosok fekete és barna hímzései, melyek igen régiek, a subahimzésekre erősen emlékeztetnek. írásos fajú hímzés nincs. Vannak egyszínű vagy vörös vagy kék, majd kétszínű vörös és kék hímzések, ezek mind keresztszemesek. Csodálatos, hogy a Zólyomból és Gömörből ismert nagymadaras vagdalásos (zsubrikolt) hímzések itt is előkerültek még pedig egyenesen a Sárköz magyar községeiből. Szőttesekből mintegy 20 darab van kiállítva egy részük a Sárközből; a Bogyiszlóiak a szőttes mintákat vékony papírszalagokból - á la Tröbel - állították össze; a szőttesekből több anyag van a múzeum már ismertetett iparművészeti részében. Össze van itt gyűjtve a régi s már kipusztult jegykendőkből is vagy 5 darab, a sárközi pruszlikokból vagy 20 darab, a miniature himzéses fejkötőkből vagy 60 darab még pedig a technika bemutatásával együtt; tekerőző bíborok végei vagy 70 darab, islangos ingek a Sárközből egy 10 darab; ugyanannyi csafring, vagy 10 darab régi, ma már egyáltalában nem használatos párta, s még vagy 30 darab régi gabócza (csipkeverési) munka ismét a technikai 50 A csontkorcsolyák és a csont hálósúlyok néprajzi analógiák alapján történt elkülönítéséhez v.o.: Herman 1902: 5-36. 51 A neolitikus halpeckekről és horgokról v.o. Zalai-Gaál (1983: 231-242) eredményeit. 52 Hivatalosan „iparművészeti osztály"-nak nevezték; Wosinsky ezzel kapcsolatos célját az életrajzíró Haugh Béla (1908: 95) így közvetítette: „az egyrészt a müízlés fejlesztője legyen, másrészt, hogy a tengődő megyei kisipar emelkedését, föllendülését elősegítse. " " Ehhez képest csak a kölesdi női viselettel gyarapodott az új múzeumépületben a bemutató: Haugh 1902: 25. 255