Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

Szilágyi Miklós: Szekszárd és Sárköz Jankó János naplójában

előállítás bemutatásával, mely munka Wosinszky szerint Szegzárdon és a Sárközön kivül másutt nincs meg már Tolnában. Ez a ruházati csoportot mintegy 200 darabbal egészíti ki.

54 Kincseket érő dolgok vannak a múzeumban a pásztoréletből. Igen szép sorozat a bárányok homlokát kátrányozó vasak gyűjteménye, ami azért fontos, mert már a használatból kiment. Ezek vastag (telegráfdrót vastagságú) 00 CO AP CD O/Uc/1^^ Oo^ drótból vannak különböző formára csavarva ugy amint ez a rajzsor mutatja; a fekete pont mindenütt azt a helyet jelöli, ahol a vas szár 90° alatt érinti a jelző vasat, melyet itt vizszintes sikban tehát úgy adok, a mint az a homlokon mutatja a rá nyomott rajzot. Ennél sokkal fontosabbak a fokosok és botvégek öntési módjait bemutató példányok. Négy öntési módot találtam s ezek a következők: 1. A másolandó fokost áttüzesitik s beleégetik két félfába, a két félfát faszöveggel összeerősitik s az igy keletkezett feles negatívba beöntik az ólmot vagy rezet. Wosinszky ezt Dombóvár mellett a Tüskepusztán fedezte fel juhászoknál. 2. A positivet kifaragja fába, ezt agyagba burkolja, ketté vágja, kiégeti s a két fél modelbe önti bele az ólmot vagy rezet. E mellett megmarad a fapositiv és a modell többször is felhasználható. Wosinszky Lápafőn fedezte fel juhászoknál. 3. A positivot kifaragja fába, körülveszi agyaggal, ezt mindenestül kiégeti, miközben persze a fapisitiv is elég; az igy nyert zárt modellbe önti bele az ólmot s aztán a modellt szétüti (cire perdue). Wosinszky ezt Lápafő és Nak-on fedezte fel juhászoknál. Mindhárom esetben az öntvény felületét lecsiszolják. 4. Az öntés negyedik faját Bogyiszlón ólomból való rokkaszeg-ek előállítására használják. A lapos negatívot kifaragják fából; ezt leöntik ólommal s laposra nyomják; a fa áttört faragásainak megfelelő részeket kézzel kifaragják s megmarad a relief felületű rokkaszeg.

55 Ezek merőben uj ismeretlen dolgok.

56 54 A néprajzi gyűjteményről 1. a közel egykorú kalauzt (Haugh 1902: 25), valamint Kovách Aladár (1904a: 147-157, 1909: 124-131) ismertetéseit. 55 Leírás és fénykép: Timkó 1909: 92-96. (a bogyiszlói rokkaszegek és öntőformák bemutatása mellett - Kovách Aladár levélbeli tájékozatására hivatkozva - arról is értesít Timkó, hogy „a Sárközben szintén öntenek ólomból rokkaszegeket tengely szögüF). 56 E fémöntési módok leírása máig kivételes forrásértékű; v.o.: Timaffy 1991: 269-275. 256