Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

V. Kápolnár Mária: Tejüzemek Dombóváron

vették, mert állandóan csökkent a belső fogyasztás, így a kiskereskedőkkel való kapcsolattartás aránytalanul sokba került volna. Kovács Jakab gyöngyösi kereskedő forgalmazott nagyobb mennyiségben adagolt- és tömbvajat valamint sajtot 1934-40 között.

162 A költségek leszállításával nyereségesek tudtak maradni, de az áldozatokat mindenkinek vállalnia kellett: Egres Izidor vezérigazgató fizetését 1932. február 1-től 1.500 pengőről 1.000 P-re, Ungár Sándor cégvezető és Engelsmann Tibor műszaki főtiszt fizetését pedig 740 P-ről 500 P-re csökkentették.

163 (6. számú melléklet) 1932-ben a termelés további 10%-kal csökkent az ismét jelentkező takarmányhiány, a külföldi piacok bezárkózása és a belföldi kereslet állandó szűkülése miatt. Németországban 8,01 vagon, Olaszországban 4,3 vagon, Franciaországban 2,01 vagon, belföldön 20,3 vagon vajat hoztak forgalomba. A vállalat érdekeit messzemenően figyelembe véve, a tejtermelő gazdák kiszolgáltatottságát fokozva kötötték úgy meg a tejszállítási megállapodásokat, hogy azokat egy hónapi türelmi idővel bármikor felmondhatták. Sőt az export megszűnése esetén - amit a Tejtermék Ellenőrző Állomás állapít meg - a szerződések azonnal érvényüket veszítik és újakat kell kötni. A vállalatvezetés hozzáértését dicséri, hogy ilyen nehéz gazdasági viszonyok közepette is a költségek további leszorításával nyereséget tudtak produkálni és osztalékot fizetni.

164 A termelés és export támogatásának egyik eszköze - mely elsősorban a nagyobb vállalatokat segítette - a Butyryl Magyar Tejtermékkiviteli Szövetkezet kormányzati utasításra való létrehozása volt, amelyet 1933-ban 12 tejüzem alapított meg: a Bp. Központi Általános Tejcsarnok Rt., a Dombóvári Vajtermelő Központ Rt., a Fővárosi Tejüzem Rt., a Pécsváradi Tejgazdasági Vállalat, a Derby Sajt- és Vajtermelő Rt., a Sárvári Első Vajkiviteli Vállalat, a Sárvári Vajtermelő Központ, Simon Endre Kapuvár, Sebestyén Imre Vajüzeme Majos, Tejkiviteli Társaság Csurgó, Ferenc Bajor Királyi Udvari Tejgazdaság, Neumann Sándor Pécs. Hamarosan belépett Gróf Károlyi Imre Tejüzemi Rt., a Tejértékesítő és Tejgazdasági Rt., Csornai Sajt- és Vajtermelő Vállalat, Spitzer Testvérek Dombóvár, Tejtermelő- és Ipari Rt. Budapest. Nem sokkal később az OMTK kivételével minden márkázó vállalat belépett és részvényt jegyzett. A Dombóvári Vajtermelő Központ Rt. 75 db 10 pengő névértékű részvény jegyzésével lépett be a Butyrylba, ahol Egres Imrét igazgatósági tagnak is megválasztották.

165 A szövetkezet az állami márkajegyek használatára jogosított vállalatok vajexportját bonyolította le 1933. február 15-től; így komplett vagonokban vált lehetségessé a friss vaj kivitele, nem kellett az egyes cégeknek összevárni az egy vagon megtermelését. Már az első év után az ország vajexportjának mintegy 50%-át, a központilag gyártott, márkázott minőségű vaj belföldi értékesítésének pedig 4/5 részét forgalmazta tényleges állami támogatás nélkül, mert az árkiegészítés a tej termelői árát egészítette ki.

166 A Butyrylhoz fűzött remények gyorsan valóra váltak: piacot szerzett Belgiumban, Franciaországban és Angliában, így minden megtermelt márkázott vajat át tudott venni és értékesíteni. Az adó-visszatérítés 50 fillérről 30 fillérre való csökkenése a félelmek ellenére nem idézte elő az ipari tejárak, ezzel együtt a fellendülésnek indult tejtermelés visszaesését, sőt 1933-ban növekedését és a belföldi fogyasztás lassú javulását is regisztrálták.

167 A korábbi évek csökkenése után belföldön 203.478 kg 1932-ben eladott vaj helyett 208.601 kg-ot sikerült forgalomba hozni, 228.729 kg-ot pedig külföldön értékesíteni, mert Anglia minden mennyiséget átvett a dombóvári vállalattól. A trappista sajt termelése és belföldi eladása egy év alatt 70%-os növekedést mutatott: 1932. évi 10.634 db (15.301 kg) zsíros trappista sajt helyett 1933-ban 17.764 db (27.473 kg) került a fogyasztókhoz. Félzsíros trappista sajtot érdeklődés és kereslet hiányában nem gyártottak. Az 1934. évi tej szerződéseket a vajtermelő központ a Közös Árjegyző Bizottság vajárjegyzéke alapján kötötte meg, az előző évinél valamivel magasabb áron. Viszont költséget takarítottak meg a tejszín vasúti fuvardíjánál a MÁV által adott kedvezménnyel, illetve az áramdíjtarifa csökkentésével. Ennek ellenére a vajtermelés mégis visszaesett éves szinten 10%-kal, ami nem tervszerű leépítés következménye volt. Megtartották az összes tejszállítót, sőt újabb szerződéseket kötöttek zsírszázalék szerint fizetendő beszállítókkal is, de a nagy takarmányhiány miatt csökkent a tejtermelés, és a válság alatt eladósodott gazdák egy része kénytelen volt eladni teheneit. Ugyanakkor a belföldi fogyasztás ugrásszerűen emelkedett, ami az árak növekedését is maga után vonta. Ettől kezdve a belföldi vájár magasabb volt az exporténál, ami a hazai vásárlók megtartására ösztönzött. Itthon 298.780 kg vajat hoztak forgalomba, az export viszont jóval kevesebb lett. Az aratás és cséplés alatt az olaszországi vámmentes zóna kivételével nem exportáltak, csak annyit termeltek, amit belföldön el lehetett adni. A dinnyeszezon kezdete viszont exportot kényszerített a vállalatra, 162 TML. Dombóvári Vajtermelő Közp. i. üzleti levelezés 161 TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. lg. ü. jkv. 1932. febr. 7.; 1932 ápr. 17. Jelentés az 1931. évi munkáról. 164 TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. Jelentés az 1932. üzletévről. 165 TML Alisp. i. 11.830/1934.; Dombóvári Vajtermelő Közp. i. 1933. márc. 5-i ig. ü. jkv. 166 TML Alisp.i. 11830/1934. 167 TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. 1933. jún. 15., nov.l5-i ig. ü. jkv.; Jelentés az 1933. üzleti évről. 334