Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

V. Kápolnár Mária: Tejüzemek Dombóváron

ami egyre kevésbé volt jövedelmező a szállítási költségek növekedése és az állami támogatás ellenére is alacsonyabb ár miatt. A vámmentes olasz zónába 13.820 kg-ot, Angliába 59.693 kg-ot, Németországba 27.533 kg-ot, Franciaországba 4.876 kg-ot, Belgiumba 1.168 kg-ot, Csehszlovákiába 660 kg-ot, összesen 107.750 kg-ot adtak el. Egyidejűleg a sajt termelése további 60%-kal növekedett: 28.063 db (40.602 kg) zsíros trappista sajtot értékesítettek belföldi piacokon.

168 A sovány túró iránti német érdeklődés megszűnt, kazeingyárosoknak adták el a maradékot nem túl jelentős tételben, inkább a sovány tejet egy-két filléres áron a tejszállító gazdáknak adták vissza a fölözőtelepeken. A TTSZ vezetése és a tagszövetkezetek belátták, hogy a feldolgozó vállalatoktól való függetlenedés a továbbfejlődés és érdekeik érvényesítésének feltétele. Ezért döntöttek a bérbe adott tejszövetkezeti gyűjtőhelyek saját kezelésbe vételéről, amivel csökkentették a külső költségeket, a termelés gazdaságosabbá tételével pedig a belső rezsit mérsékelték. Az 1934. november 30-i közgyűlésen elhatározták, hogy a TTSZ-ből a tagszövetkezetek 1940. december 31-ig nem léphetnek ki. A házi kezelésre való áttérés elhatározása mellett körzetekre osztották a kistermelő szövetkezeteket azzal a kikötéssel, hogy több kisebb vállalkozó is (megfelelő garanciák mellett) bérbe vehessen egy körzetet, ill. úgymint a nagyvállalatok, megvehesse az egyes körzet által termelt tejet ill. tejszínt.

169 December 31-ig mind a 64 tagszövetkezet bérbeadás helyett saját üzemeltetésre tért át. Nagyon sok szövetkezet iparengedélye mindezideig a vállalatok kezében volt, akik azonban az 1935. évi tejszerződések megkötésével egyidejűleg kénytelen-kelletlen kötelezettséget vállaltak arra, hogy erről a jogukról lemondanak, a tejszövetkezetek pedig kérvényezik a főszolgabírótól az iparengedélyek megadását. A tej szövetkezetek a tej fölözését saját rezsiben végezték el, csak a tejszínt adtak át oly módon, hogy 86% zsír 1 kg vajnak felelt meg. Ezt az árat a mindenkori Közös Árjegyző Bizottság határozta meg, amelyből 37,5 fillér/kg feldolgozási költséget vonhatott le a márkázó üzem. A tejszín beszállítási költsége a tej szövetkezetet terhelte, és a vállalat a Budapestre szállítás költségeit levonhatta a fizetendő árból. A szervezeti változtatásokkal jelentős eredményeket ért el a TTSZ. A vajáralap 2,4 P-re való lesüllyedése ellenére 3,8%-os tejzsírral 100 literenként 4,3 kg vajhozam alapján 9 és 10 fillér közötti tejárat sikerült elérni. A néhány évvel korábbi vállalati haszonkulcsot 132,5 fillérről 37,5 fillérre szorították le, jelentősen csökkentve a tejfeldolgozó üzemek nyereségességét. A földművelési kormányzat 1935 őszén új tejrendeletet léptetett életbe a termelők érdekeinek védelmére. Az Országos Tejgazdasági Felügyelőség feladatkörét a Tejtermelők Országos Szövetsége (TEOSZ) vette át, amelybe kötelezően be kellett lépniük a tejszövetkezeteknek és az iparengedéllyel működő tejüzemeknek. A termelők érdekeit képviselték a feldolgozó vállalatokkal szemben, ez a szövetség hagyta jóvá a megkötött szállítási szerződéseket. A tagdíjat az értékesített tejmennyiség után kellett fizetni. A TEOSZ létrehozásával egyidejűleg a földmüvelésügyi minisztériumban a hatósági feladatok ellátására tejgazdasági osztályt szerveztek.

170 Talán ennek - és természetesen az emelkedő tejáraknak köszönhetően - a nagy szárazság okozta takarmányhiány ellenére a tejtermelés növekedett. Ennek következtében a tejárak is emelkedtek, ami maga után vonta a jobb takarmányozást, az állatállomány feljavulását. 1936-ban Tolna megyében 109 községben 36,2 millió liter tejet vásároltak fel (napi 100.000 liter). A kis- és nagygazdaságok a megtermelt tej 50-55%-át értékesítették a Dunántúlon; Tolna megyében 50%-át, de ez is 4,44 millió P bevételhez juttatta a mezőgazdasági üzemeket.

171 A tej pasztőrözésével ill. forgalmazásával csak az újdombóvári üzem foglalkozott még Tolna megyében 1931-ben. A paszőrözött tejet részben a gimnázium diákjai vették meg, a többit Budapestre szállították. A hevítést 65-66 °C-n 30 percig végezték. A járási tiszti főorvos és a vegyvizsgáló állomás többször ellenőrizte a szállító kannákat, amelyeket mindketten rendben találtak.

172 1935-ben 2.300.000 liter tejet dolgoztak fel, 60-65.000 kg vajat állítottak elő és 9-12 munkást alkalmaztak.

173 A Bp. Központi Általános Tejcsarnok vezetője, Deckner Marcell Tolna megyei születésű révén több mint 3 évtizedes működése alatt szorgalmazta a cég és a helybeli termelők kapcsolatának kibővítését. Az újdombóvári, szakályi és mözsi főgyűjtő telepekhez 75 Tolna megyei község kapcsolódott, rajtuk kívül 20-30 uradalomból közvetlenül Budapestre szállították a tejet. A telepeken 10 tisztviselő, 25-30 szakmunkás, 200 munkás és fuvaros dolgozott. Az ügyvezető igazgató szerint kapcsolataival és egyéb szükségleteinek beszerzésével is a megye érdekeit szolgálja, ami nagy TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. lg. ü. jkv. 1934. ápr. 6.; júl. 12., okt. 10.; Jelentés az 1934. üzleti évről. TTSZ 1941. évi jelentése 13-14. p. BALATONI, 1986. 370. p. KIRÁLY, 1968. 500. p. TML Alisp. 771/1933. KISS, 1935.1.212. p. 335