Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)
V. Kápolnár Mária: Tejüzemek Dombóváron
intézkedések Budapest lakosságának tejjel való ellátását kívánták biztosítani, ami viszont nem járt nyereséggel. Elsősorban a maximált ár miatt volt veszteséges, mert szállítási kedvezményt, tarifacsökkentést, gyorsáruként való feladást biztosították a tejszállítók számára. 123 A baranyai szerb megszállás miatt a dombóvári vajgyár nem tudta átvenni és feldolgozni Helesfa, Cserdi, Kacsóta, Vásáros-szentgál, Magyarszentiván, Szentdénes, Botyka, Rónafa, Nagyvéty, Nagypeterd községek tejét. 1920. november 30-án az alábbi tejmennyiséget (hl) szállították be a központba: Varga 250, Gyékényes 270, Mernye 330, Gige 240, Porrogszentkirály 560, Magyaregres 330, Mosdós 340, Fonó 130, Baranyajenő 120, Kaposkeresztúr 230, Mezőcsokonya 130, Felsőnyék 140, Gölle 240, Kisbajom 170, Kocsola 390, Szakcs 480, Nak 140, Magyar Kegyes Tanítórend Gölle 120, Taszár 60, összesen 4670 hl. 124 A dombóvári üzemben előállított teavaj kitűnő minősége ellenére a maximált ár miatt nem volt nyereséges, ezért sajtgyártásra tértek át. A „Legfinomabb dombóvári csemegesajt" néven engedélyezett termék minimum 42,1% zsír, max. 50,82% víztartalommal rendelkezhetett. Ezt is hatóságilag meghatározott áron lehetett értékesíteni (termelői árát 2 K 60 fillérben, fogyasztói árát 3 koronában állapították meg), mégis dupla annyi hasznot hozott, mint a közfogyasztásra Budapestre szállított tej. 125 A vajat viszont engedély nélkül, olyan felirattal hozták forgalomba, hogy a „Földművelési Magyar Királyi Minisztérium ellenőrzése alatt", ami a hatóságok tudomására jutott és azonnal betiltották az ilyen címkével történő árusítást. 126 A vasúti gyorsáru-szállítást a kaotikus közlekedési helyzet miatt 1920 februárjában még 5-6 napot is igénybe vett. Ezért a MÁV központi üzletvezetőségéhez fordult Egress Izidor, hogy naponta 400 kg súlyú vajat és tejszínt személyvonattal küldhessen Budapest-Józsefvárosba (Keleti pályaudvari lerakodással), mert így jóval gyorsabban, károsodás nélkül érhet célba a küldemény. A kérést méltányolták, s lehetővé tették az effajta áruszállítást. 127 Az 1920. évi nyereséget szinte kizárólag a jó minőségű sajtnak köszönhették, így első alkalommal - a tartalékalap felhasználásával - nyereséget tudtak fizetni a részvényeseknek. 128 A vállalat a Központi Tejcsarnok Rt.-nek átadott tejgyűjtők hiányát pótolni szándékozván Berán Károlyt ideiglenes jelleggel 1921 áprilisában vajmesternek alkalmazta azért, hogy legalább 5 csarnokot létesítsen a Tiszántúlon napi 200-300 liter átvett tejmennyiséggel. Az első átvevőhely Csegöld, Jánk és Majtis volt, ahol május 11-én már megkezdték a tejátvételt és csemegetúró készítését. 129 Év végén a csarnokok száma 29-ről 5l-re gyarapodott, amelyekbe a felszereléseket a cég biztosította. A meglévő tőke nem bizonyult elegendőnek, mert 41,5 vagon sózott túrót csak 1922 februárjában tudtak eladni, így raktározási költségek is jelentkeztek. 130 Üzemengedélyt - a főszolgabíró javaslata alapján 777/1922. iktatószámon 1921. szept. 7-én kaptak, amelyben megállapították, hogy a részvénytársaság dolgozói a megfelelő szakképzettséggel rendelkeznek. Ügyvezető igazgatói megbízást 1922 májusában Tordai Ernő és Pető László kapott. Az üzem miden követelménynek megfelelt, berendezései, vegyi eszközei az előírás szerintiek voltak. 131 A gyárvizsgálati jegyzőkönyv tanúsága szerint az esetleges baleseteket időben és megfelelő helyen bejelentették, mentőszekrénnyel rendelkeztek. A munkaterem falai, padozata száraz, tágas, világos, jól szellőztethető. Munkáslakások nem voltak a telepen, az árnyékszékek megfelelőek, kellően fertőtlenítettek. Mivel a kútvíz emberi fogyasztásra alkalmatlan, ezért a szomszédságban lévő vasútállomás artézi kútjából nyerték a felhasznált vizet. 13 Ebben az évben a már meglévő gépek mellé öt új tejszeparátort és 100 tejeskannát vásároltak. 133 A földművelésügyi kormányzat a még mindig meglévő országos tejhiány miatt megtiltotta minden tejtermék kivitelét, ami komoly fennakadást okozott a vállalat értékesítésében. Ezért Egres Izidor kapcsolatokat keresett az engedélyező hatóságoknál, jól bevezetett személyekkel, akik kilátásba helyezték a kiviteli engedélyek kieszközlése^ azonban ezen fáradozásukért és utánjárásukért tiszteletdíjat kívánnak." 134 A jelenlévők felhatalmazást adtak Egres Istvánnak, de a tárgyalások nem sok eredményre vezettek, számottevő kivitelre nem került sor. Dombóváron ill. a környéken a gyár megítélése nem volt mindig pozitív. 1922-ben a Dombóvári Hírlap arról írt, hogy tervezik a gyár Kaposvárra telepítését. 135 Az üzem 123 TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. Levél a MÁV Központi üzletvezetőségéhez, 1920. febr. 27-én 124 TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. Levél Bölöny Ödönnek Felsőleperdre 1921. jún. 17-én 125 TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. 1920. jan. 26., és az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság határozata 1920. február 20-án. 126 TML Alisp.i. 777/1922. 127 TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. Egress Izidor kérelme 1920. febr. 27-én 128 BFL VII. 2. e. Cg. 8127. Igazgatósági jelentés 1920-ról 129 TML Donbóvári Vajtermelő Közp. i. 1921. ápr. 15. lg. ü. jkv. 130 BFL VII. 2. e. Cg. 8127. Jelentés 1921-ről 131 TML Alips. i. 777/1922.; 5853/1922. BFL VII. 2. e. Cg. 8127. lg. ü.jkv. 1922. máj. 21. 132 TML Alisp. i. 10.850/1920. Gyárvizsg. jkv. 1920. dec. 14. 133 BFL VII. 2. e. Cg. 8127. lg . ü.jkv. 1922. máj. 21. 134 TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. lg. ü. jkv. 1922. máj. 28. 135 T.MÉREY, 1975. 320. p. 327
