Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

V. Kápolnár Mária: Tejüzemek Dombóváron

forgalma 1922-ben csak az infláció miatt nőtt. Mivel nem lehetett exportálni, nem kötöttek új tejszállítási szerződéseket, hiszen az elkészített áru megromlott volna. A vajat így nem kellett raktározniuk, csak 6 vagon túrót 4 hónapig, de ez is 45% súlyveszteséggel járt.

136 A működőképesség fenntartására elhatározott alaptőke-emelésnél a kibocsátott 1500 részvény felét (750 db-t) a régi részvényesek 350 K árfolyamon átvettek, a többi 750 db-t Zweig Fülöp és társai, zsolnai tőkebefektetők vásároltak meg 375 koronás árfolyamon, egyúttal kötelezettséget vállalva arra, hogy 3 éven át 8.000.000 koronáig terjedő kölcsönt folyósítanak 4% kamatra. Az alaptőke-emelés során elért árfolyamnyereséget a tartalékalaphoz csatolták.

137 Az elért eredményesség fenntartására és a tevékenység kibővítésére Egres Izidor javaslatára kazeingyár építését határozta el a cég vezetése 1923 májusában, melyhez 40.000 svájci frank kölcsön felvétele elegendőnek látszott. Az építési anyagok megvásárlása viszont felemésztette a valorizált kölcsön teljes összegét, így az alaptőke újabb emelésére volt szükség. A Zweig Fülöp és Társai által nyújtott tartozás kiegyenlítésére 1.500 db részvény tulajdonjogát engedték át, a fennmaradó 1.200 db új 2000 korona névértékű részvényt a régi tulajdonosoknak ajánlották fel megvételre. A tőkeemelés miatt az igazgatósági tagok számát 7 főre emelték.

138 Az új kazeingyár 20,33 x 8,83 méter alapterületű, teljesen alápincézett, egyemeletes téglaépület, fa födémmel és tetőszerkezettel, eternit fedéssel, idomvas ablakokkal és betonpadlóval készült. A pincében a túrót tárolták átmenetileg, a földszinten kéziműhely, túrófeldolgozó terem és kéziraktár kapott helyet, az emeleten pedig a kazeinszárító helyiség. Az alapanyagot egy Weiss A. gyártmányú túródarálógéppel, Rosenthal gyártmányú, vasállványon álló, márvány hengeres túróhengerrel, három darab fali túrópréssel dolgozták fel. A munkafázisok közötti szállítást Haverlend Antal gépgyárában készített 500 kg teherbírású - három szintre működő - kézihajtású felvonó segítette. A szárítást a Magyar Szellőzőművek Rt. két darab nagyteljesítményű lapátkerekes szabályozható nyílású szárítógépével végezték. Az elkészült kazeint carborundumd darálóköves géppel aprították. Az üzemben villanyvilágítás, munkagépek meghajtására szolgáló transzmisszió működött. A váltóáramra való áttéréskor (1927-ben) teljesen felújították a világítást, három új, nagyteljesítményű elektromotort vásároltak, víz- és csővezetékeket építettek a szárítóberendezésekhez.

139 A kazeinüzem építése mellett a régebbi épületek és gépek karbantartására, új tejgyűjtők felállításra ill. tejszövetkezeti üzemek bérlésére is sor került. A szakcsi üzem engedélye pl. napi 300 liter tej tejszínné vagy túróvá való feldolgozásra szólt.

140 A nagymértékű vállalatfejlődés két új cégvezető kinevezését is indokolttá tette. Erre a feladatra Engelsmann Tibor és Ungár Sándor kapott megbízást, utóbbi 1924-1944-ig volt a cég vezetője, majd 1947 után rövid időre újra kinevezték. Üzemvezető Pető László maradt, helyetteseként Way József dolgozott. (3. számú melléklet) 1924-ben az áruforgalom 50%-kal meghaladta az előző évit. A termelés minőségi javítására és a márkázási törvény előírásainak teljesítésére 1924-1925-ben jelentős technikai fejlesztéseket és korszerűsítéseket hajtottak végre. A kannamosó helyiségbe 8.000 liter teljesítményű vízszivattyút, kannamosó- és gőzölő készüléket, melegvízforraló tartályt (leeresztő csapokkal és gőzvezetékkel) és komplett villanyvilágítást vezettek be. Az átvételi helyiségbe egy 3.000 és egy 2.500 literes Alfa Laval gyártmányú vörösréz tej szín tartályt és két forgódugattyús tejszivattyút helyeztek el. A gépteremben kaptak helyet az Ahlborn gyártmányú gépek: egy 1.600 liter/óra teljesítményű előmelegítő-pasztőröző, 1500 literes tejszínérlelő kád, 1200 literes pasztőrgép, tejszíntartály és tejszivattyú. A legdrágább berendezés a szívprofilú vörösrézből készült ónozott, háromrészes, 40 csöves tejszínmélyhűtő és fekvő szénsavas kompresszor volt. A vajteremben elhelyeztek egy 2000 literes Ahlborn kombinált vajköpülő- és gyúrógépet. Laboratóriumot rendeztek be tejszínmérleggel, butyrométerekkel, mintavételi poharakkal, pipettákkal stb. A fejlesztések hatására az üzemben készített vaj minősége oly mértékben emelkedett, hogy Magyarországon az egyik legkeresettebb termékké vált. A beruházások költségessége és a tej szövetkezetek egyre nagyobb óvadékigénye az alaptőke újabb felemelését indokolta. Ezért 6 millió koronáról 120 millió koronára emelték az alaptőkét a részvények öszszevonásával egyidejűleg. 20 db 2.000 koronás névértékű részvényből egy darab 40 ezer K NE lett, és 2.850 db új részvényt is kibocsátottak, melyeket elsősorban a régi részvényeseknek ajánlottak fel megvásárlásra. 1925-ben a vaj és túró ára 15%-kal csökkent, ennek ellenére a forgalom 32%-kal növekedett.

141 A gyár egészségügyi vizsgálatánál megállapították, hogy az utolsó ellenőrzés óta baleset nem volt, mentőszekrény előírásszerűen megvan. Az épület állapota jó, a munkaterem világos, szellőztethető és naponta felmossák. Külön férfi és női árnyékszék van. Ivóvizet a vasútál1,6 BFL VII. 2. e. Cg. 8127. Jelentés 1922-ről 137 TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. lg. ü. jkv. 1922. jún. 21. 118 TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. lg. ü. jkv. 1923. máj. 18. és júl. 10. 139 BFL VII. 2. e. Cg. 8127. Ifj. Hantos István becslése 1947. május 30-án 140 TML Alisp. i. 14.6481/1924. 141 BFL VII. 2. e. Cg. 8127. Jelentés 1924-ről és 1925-ről; TML Dombóvári Vájtermelő Közp. i. Rendkívüli közgyűlés jkv. 1925. ápr. 5. 328