Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

V. Kápolnár Mária: Tejüzemek Dombóváron

1901. december 31-én a dombóvári üzem 102.607 K értékkel szerepelt a mérlegben, a szakcsi telep berendezése 3.718 K-val, a gödrei csarnok 1.120 K-val, a jenői csarnok pedig 1.072 K-val. Egy év alatt amortizációra 25.000 koronát számoltak el, ugyanakkor 29.778 korona nyereséget mutattak ki a dombóvári tejszín és vajszámlánál.

53 A 19. sz. végi vízjogi, közegészségügyi és az ipartörvény szigorú követelményeket támasztott és feltételeket szabott a gyárak működéséhez, amit leginkább az új kérelmek elbírálásánál vettek komolyan, a meglévő vízszennyezések megoldását nem tudták megnyugtatóan rendezni. A vajtermelő központ a gyártás során nagymennyiségű vizet használt fel. 1901-ben kezdeményezték szennyvízelvezető árok engedélyezését, mely a gyárban felhasznált vizet a hercegi uradalom és a vasút területén a Kapós csatornába vezeti.

54 Ekkor a MÁV vasúti szabvány árkában folyt be a Kapósba Ódombóvár „rendkívüli bűzt árasztó kloakája", amit az első helyszíni tárgyaláson észrevételeztek és jegyzőkönyvbe vettek. A helyszínelésen Elszász Ottó a vajgyár képviselője kérte, hogy a hosszú engedélyezési eljárásra való tekintettel ideiglenesen tegyék lehetővé a szennyvíz elvezetését, ígéretet téve arra, hogy a határozatnak eleget fognak tenni. A hercegi uradalommal 25 évre szóló megállapodást írtak alá a kérdéses terület ill. árok használatáról. A zágrábi üzletvezetőség képviseletében megjelent állami vasúti mérnök hozzájárult a gyár által elképzelt szennyvízlevezetéshez, nevezetesen ahhoz, hogy szabványárok alatt téglacsatornában, a vasúti nyílt áteresz után pedig nyitott, cementhabarcsba rakott csatornában vezessék el. Ezzel együtt szükségesnek tartotta a két cég szerződését, hogy a vasút érdekei semmiképpen se sérüljenek. Az ideiglenes engedélyt megkapta a gyár, de a jegyzőkönyvet véleményezésre a vármegyei tiszti főorvosnak és a székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatalnak továbbították. Dr. Hangel Ignác főorvos nem tartotta megfelelőnek a szennyvíz elvezetését, mert a nagy számú tejes edény, köpülő elmosásában és a helyiségek takarításakor olyan nagy mennyiségű szerves anyag (tej) kerül a Kapósba, ami nem engedhető meg.

55 Ezért a gyárépülettől a Baross utcai hídig téglacsatorna helyett a vizet mázas, kellő bőségű és fagymentes mélységben lefektetett agyagcsőben kívánja levezettetni, hogy az udvar talaja ne itatódjon át szerves anyaggal. A csatorna nyílását pedig nem lehet a híd alá tenni, mert nem tisztítható megfelelően. Ezen túl a Baross utcai községi vízfolyás árkának az alapját - ahol a Hungária csatornája belefolyik, és ameddig a telep hossza van - téglával kell burkolni. Ha ezt megvalósítják, a tiszti főorvos szerint „a közegészségügyi szempontból megengedhető, az oda vezetett víz megbomlása s a terület egészségtelen beivódása meg leend akadályozva." A székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatal viszont a közérdekre való hivatkozással kérte az alispántól az engedély megtagadását és a vajgyár értesítését arról, hogy szennyvízelvezetés ügye már tárgyalásra is csak akkor bocsátható, ha a tisztiorvos kívánságain felül egy szűrő készüléket állítanak fel, amelyen az összes szennyvíz keresztül folyik.

56 A legjobbnak a tőzegszűrőt tartják, de a szűrő elkészítéséhez a kérelmezőnek okleveles mérnökkel kell a terveket elkészíttetnie, be kell nyújtani a szennyvízelvezető csatorna helyszínrajzát, hossz- és keresztmetszetét a teleptől egészen a Kapósig. A vajgyár egy kaposvári mérnököt kért fel a tervek elkészítéséhez, aki az iratok áttekintése után figyelmezette őket, hogy a megvalósítás szinte lehetetlen, ugyanis kétféle módon lehet a csatornát elkészíteni: 1.) a teleptől kiindulva annak a csatornának a felhasználásával, amely a községi és egyéb szennyvizet már most is a Kapósba viszi, vagy pedig 2.) külön csatorna vezetéket készítenek a gyártól. Mindkét esetben a vasút, a város, a Kultúrmérnöki Hivatal és a Kapos-Szabályozó Társulat engedélye, a második variációhoz ezen felül még a herceg Esterházy uradalom hozzájárulása is szükséges. Ennyi különféle érdek figyelembe vétele pedig megakadályozná a szennyvízcsatorna létrehozását. A gyár vezetősége arra hivatkozva, hogy cégük országos érdekeket szolgál, három vármegye gazdasági fejlesztését is előmozdítja, kérték az alispánt, hogy végre egy csatornát készíthessenek a rendes folyamatos működés biztosítására. Márciusban újabb kérelmet terjesztettek elő,

57 amely szerint a legtöbb előírásnak hajlandónak bizonyultak eleget tenni: 1.) A gyártól 0,15 m átmérőjű, az illesztéseknél jól tömített kőagyagcsöveket fektetne le egy vízszűrő medencéig, 2.) innen pedig a M. Kir. Államvasutak területén az általuk támasztott igényeknek és követelményeknek megfelelően zárt csővezetéket létesítenek a gyártelep déli sarkáig, onnan egész a vasúti mű-hídig nyílt, cemettel kövezett vízvezető 5Í BFL. VII. 2. e. Cg. 596. Mérlegszámla 1901. dec. 31-én és 1902. dec. 31-én. Igazgatósági jelentés a közgyűlésre 1903. jún. 1-én 54

TML Alisp. i. 1897/1901. aug. 4. 55 TML Alisp. i. 1897/1901. Atiszti főorvos átirata. 1901. dec. 16-án. 56 TML Alisp. i. 1897/1901. A székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatal levele az alispánhoz 1902. jan. 18-án. 57 TML Alisp. i. 1897/1901. 1902. márc. 21. 313