Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

V. Kápolnár Mária: Tejüzemek Dombóváron

árkot. így érné el a megtisztított szennyvíz azt az árkot, amely a hg. Esterházy hitbizomány tulajdonát képezi, de amely már eddig is a községi vizeket és több iparvállalat szennyvizét a Kapósba vezeti. Ezen változtatásokkal már engedélyezték a szennyvíz elvezetését, mely az addig is termelő gyárból valahová elfolyt. 1902 nyarán mutatkoztak első apróbb nehézségek a vajértékesítésben. Nyáron jelentős árcsökkenés következett be elsősorban a német piac telítődése miatt, ezért az angliai és a tengerentúli vevőkör kibővítésére tett jelentős erőfeszítéseket a vezetőség. 1904. május 31-én megszűnt a részvénytársaság 10 éves adómentessége, amely idő alatt fél millió korona nyereséget realizáltak. Ettől kezdve viszont egyse több probléma merült fel: a temesvári központ addigi stabil helyzete megrendült az új aradi vajtermelő üzem tulajdonosainak agresszív üzletpolitikája miatt, Dombóvárnak pedig a szomszédban felállított tejszállítási vállalat jelentett konkurrenciát. Ráadásul 1904-ben az aszály miatt rendkívüli takarmány hiány lépett fel, amely jelentősen csökkentette a vajtermelés mennyiségét, ezzel együtt gazdaságosságát.

58 A Dombóváron működő vajtermelő központ helyzetét az újdombóvári tejszállító állomás tevékenysége hátrányosan befolyásolta. Az 1883-ban alakult, és 1901-ben szervezetileg és technikailag megújult Központi Tejcsarnok Szövetkezet Újdombóváron az 1. sz. telekkönyvi betét 87. helyrajzi számú telkét birtokolta. A szövetkezet elsősorban Budapest tejellátásának megszervezését tűzte ki célul, feldolgozással csak a központi telepen foglalkoztak. A vidéki állomásokra a tejszövetkezetek tejszínt vagy tejet szállítottak, melyet hűtés után vasúton juttattak el a központba, feldolgozásra csak szükség esetén került sor. 1907-ben Újdombóváron 7 főt foglalkoztattak.

59 1908-ban még kisebb lett az ódombóvári vajtermelő központ nyeresége, mert a száj- és körömfájás járványok miatt visszaesett a tehénlétszám és a tejmennyiség. Ezért a konkurrencia magasabb tejár ígéretével a tej szövetkezeteket felbomlásra ösztönözte, amivel megszűnt szerződéses tejszállítási kötelezettségük. Ezért a cég saját kezelésben lévő tejcsarnokokat állított fel, felárak fizetésére kényszerült a gyakran alacsony zsírtartalmú tejért. 1906-ban a felvásárlási ár 30 %-kal magasabb volt a korábbinál, a termelt vaj mennyisége pedig lényegesen kevesebb. 1907-ben már veszteségessé vált a részvénytársaság működése, amit rossz befektetési döntések is előidéztek. Ugyanis Kanizsán és Lúgoson vajközpontot illetve tejcsarnokot állítottak fel, amelyek egyrészt a takarmányhiány, másrészt a megbízhatatlan és alkalmatlan tejkezelők miatt nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. így először Kanizsán, majd Lúgoson is bezárták az üzemeket.

60 A következő aszályos és járványos években is nehezítette a gazdaságos termelést a takarmányhiány miatti magas tejár, a külföldi vásárlók érdeklődésének hanyatlása olyannyira, hogy hűtőházi raktározási költségek is terhelték a vállalatot. A fenyegető deficitet Dániából importált vaj értékesítésével hárították el, ugyanis a belföldi árak soha nem látott magasságokba emelkedtek: a hazai üzemek a magas felvásárlási ár miatt igen drágán termeltek, a külföldön vásárolt kitűnő minőségű és olcsó vajat ezért jó áron lehetett itthon eladni.

61 A magyarországi termelés visszaesése miatt az export gyakorlatilag megszűnt, a legfőbb vajpiacot, Bécset nem tudták elegendő vajjal ellátni, ezért dán és holland versenytársak hamar el is hódították jobb minőségű termékeikkel. A monarchia vajszükségletét 1910-ben 51%-ban, 1912-ben már 70%-ban importból fedezték.

62 A tehénállomány leromlott a sorozatos járványoktól, a nem megfelelő takarmányozástól, ezért a gazdálkodás feltételeinek javításához kormányzati beavatkozás is szükségesnek mutatkozott. A törvényi előírásoknak megfelelően a tejcsarnokokban, üzemekben, gyárakban évente kétszer egészségügyi vizsgálatot tartottak, mindegyikre nem jutott természetesen mindig alkalom. A fennmaradt jegyzőkönyvek szerint a dombóvári vajgyárban egészségügyi vizsgálatot 1909-ben és 1912-ben tartottak, ahol megállapították, hogy a munkatermek elég nagyok, faluk és padozatuk száraz, a szellőztetés megfelelő és a világítás a végzendő munka természetéhez illő. Biztonsági lámpa, mentőszekrény és kötszerek rendelkezésre állnak, hirtelen rosszullét, baleset esetén az orvos megérkezéséig az irodában helyezik el a beteget. A helyiségek tiszták, a padlókat naponta vízzel felmossák. Van élvezhető és kellő mennyiségű ivóvíz, az árnyékszékek megfelelőek és rendszeresen fertőtlenítettek. A gyártelepen belül ekkor még nem voltak munkáslakások.

63 A dombóvári vajtermelő központ volt az egyetlen élelmiszer feldolgozó gyár Tolna megyében, mely 20 főnél több munkást foglalkoztatott. 1910-ben az üzemben 35 fő dolgozott, 32 férfi és 3 nő. Az igazgató, két műszaki tisztviselő mellett 11 szakképesítéssel rendelkező művezető illetve előmunkás keze alatt még 21 segédmunkást foglalkoztattak. A 58 BFL. VII. 2. e . Cg. 596. Jkv. 1904. ápr. 6., 1905. jan. 5., 1905. jún. 25. s

' BFL. VII. 2. e. Cg. 88. Jkv. 1916. aug. 17-én; TML Alisp. i. 7515/1907. 60 BFL. VII. 2. e. Cg. 596. Jkv. 1906. május 24., 1907. május 9., 1908. jún. 9. 61 BFL. VII. 2. e. Cg. 596. Jkv. 1909. május 29., 1910. márc. 20., 1911. ápr. 2. 62 VÖRÖS, 1964. 325. p. 6? TML Tiszti főorvos i. Gyárvizsg. jkv. 1909. jún. 1.; 1912. máj. 18. 314