Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

V. Kápolnár Mária: Tejüzemek Dombóváron

és a környékbeli tej szövetkezetek nagy száma miatt. Mivel az érdekeltek nem tudtak megegyezni a gyár helyszínéről, a Hungária Rt. Temesváron épített vajtermelő központot, mely fél év alatt angliai piacot hódított meg kitűnő minőségű termékeivel.

41 A kereslet növekedése miatt újra napirendre került ezen a vidéken is egy vajtermelő központ felállítása, ez azonban az eredetileg elképzelt formában, nevezetesen az érdekeltek anyagi hozzájárulásával nem valósult meg a közös cél érdekében történő áldozatvállalás hiányában.

42 A Hungária Országos Magyar Vajkiviteli Rt. ezért úgy döntött, hogy saját erejéből alapít üzemet. A Dombóvár mellett helyszínként számításba vett Szekszárd és Pécs ingyen telket ajánlott fel az üzem céljára. A dombóvári építkezés bizonytalanságát az okozta, hogy a község tulajdonában nem volt megfelelő, vajgyár céljára alkalmas telek. A termelők és tejszövetkezetek többsége Szekszárdon szerette volna a központ felállítását, de anyagi hozzájárulásuk nélkül a részvénytársaság a számára legkedvezőbb fekvésű Dombóvárt választotta ki, amit a megyei újság értetlenkedéssel vett tudomásul.

43 A Tolna megyei tejszövetkezetek többsége így elesett ettől a kedvező lehetőségtől, hiszen túlnyomórészt nem megyei tejet ill. tejszínt vásároltak fel feldolgozásra. A vajgyár építkezésére a részvénytársaság 120.000 koronát szavazott meg. A cég képviselői a Baross utca sarkán, az ódombóvári vasútállomás mellett fekvő 600 D öles telket alkalmasnak találták céljaik megvalósítására. A terület eredetileg az Esterházy hercegi uradalom tulajdonában volt, melyet 1897-ben a képviselőtestület fürdő céljára sajátított ki, de eladása nem történt meg. Paál József hercegségi felügyelő hatáskörébe tartozó eladást hosszas alkudozás után ütötték nyélbe s engedték át a telket az üzem felállításához.

44 1900 júniusában kezdte meg tevékenységét Bogdányi Gáspár kinevezett gyárigazgató. Intézte az államszervekkel, hatóságokkal, más érdekeltekkel a formaságokat, a községtől a telek mellett 20 évi adómentességet és néhány ingyenfuvart is kért az épülő üzem számára.

45 Néhány hónap alatt elkészült az épület és megérkezett a berendezés, mely felemésztette az eredeti költség-előirányzatként meghatározott 120.000 koronát. Októberig 32 somogyi, baranyai, tolnai szövetkezet döntött arról, hogy a napi 5000 kg vaj feldolgozására alkalmas üzembe szállítja a tejet.

46 November végén elkezdték a próbaüzemet, a hivatalos működés 1900. december 1-én kezdődött el.

47 Mivel Magyarországon és különösen ezen a vidéken elegendő szakember nem állt az üzem rendelkezésére, több német vajkészítő szakmunkást alkalmaztak. Ez a magyarosító törekvésekvések miatt sajtóvisszhangot is keltett, mivel német nyelvű, „Central Butterei Dombóvár" feliartú körbélyegzőt használtak, ami miatt a gyárvezetés magyarázkodásra kényszerült.

48 A részvénytársaság vezetése az új gyárat 1901. március 24-én mutatta be Somogy, Tolna, Baranya vármegye vezetőinek, gazdáinak, a fővárosi és vidéki újságíróknak, akik működés közben tekinthették meg a vajkészítés különböző fázisát Bogdányi Gáspár igazgató vezetésével. Néhány hónapi működés után az üzemben előállították az eredetileg tervezett napi 4-5 q vajmennyiséget.

49 1901-ben Magyarországon 376 tejszövetkezet működött, ebből 44 Tolnában, melyek egy része Dombóvárra szállította a tejet ill. tejszínt.

50 A részvénytársaság először 1900-ban ért el nyereséget a központokban előállított exportképes vaj értékesítésével. Az összes eredményt nem osztották fel a tulajdonosok között, hanem dobozos csomagolású vaj piaci bevezetésére fordították. Bogdányi Mór ügyvivő igazgató megállapítása szerint az 1901. évi kiugró nyereséget a dombóvári és temesvári vajtermelő központokban dolgozó tejgazdasági szakértők jó irányítása, a legújabb technikai felszerelések alkalmazása, az így készített kitűnő minőségű vaj magas áron való értékesítése tette lehetővé.

51 1902-ben a központhoz csatlakozott 37 tejszövetkezet 565.650 kg tejszínt szállított az üzembe, amelyből 190.625 kg vajat készítettek. A vajtermelő falusi tejszövetkezetekről készített kimutatás szerint a Hungária tulajdonában volt a dunakömlődi, kónyi, regölyi, szakályi tejszövetkezet, a kurdi, mórágyi, uzd-borjádi pedig tejszínt szállított Dombóvár41 TOLNA VÁRMEGYE, 1900. jan. 21. 6-7. p. 42 DOMBÓVÁR ÉS VIDÉKE, 1900. ápr. 29. 3. p. 43 TOLNA VÁRMEGYE, 1900. jún. 10. 4. p. 44 DOMBÓVÁR ÉS VIDÉKE 1900. jún. 3. 3. p.; 1900. jún. 17. 4. p. 45 DOMBÓVÁR ÉS VIDÉKE 1900. jún. 24. 3. p.; júl. 8.4. p. 46 TOLNAVÁRMEGYE 1900. okt. 7.4. p. 47 TOLNA VÁRMEGYE 1900. nov. 25.4. p. 48 TOLNA VÁRMEGYE 1901. febr. 3. 3. p. 4

" TOLNA VÁRMEGYE 1901. mára 3. 3. p. 50 TOLNA VÁRMEGYE 1902. mára 16. 51 BFL. VII. 2. e. Cg. 596. Jkv. 1901. jún. 16. és 1902. május 29. 52 ÉVSZÁZADOKON ÁT II. 446. old. Kimutatás a Dombóvári Vajtermelő Központ 1902. évi működéséről 312