Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

V. Kápolnár Mária: Tejüzemek Dombóváron

eltérnek az álláspontok. Az agrárszakemberek a bonyhádi tájfajtával elért sikerek miatt Tolna megyét tartották a hazai tejtermelés vidéki központjának.

33 A tejértékesítés megszervezésére 1894-ben a Földmüvelésügyi Minisztérium támogatásával 7 tulajdonos megalakította a Hungária Országos Magyar Vajkiviteli Részvénytársaságot. Célként fogalmazták meg a vajtermelés és vajkereskedés magyarországi meghonosítását, amelyhez vállalták a gazdáknak az ehhez szükséges berendezések és eszközök szállítását. A költségeket megelőlegezték, s vajjal való törlesztését tették lehetővé. A vajat 1 forintos fix áron vették át, a külföldi értékesítést saját kockázatukra végezték. A részvénytársaság feladatként határozta meg az állattenyésztés fejlesztését és a tejgazdasági szakismeretek terjesztését is. Az állam mindezért cserébe 10 éves adómentességet adott, fenntartva a jogot igazgatósági tagságra és a felvásárlási ár meghatározására.

34 Az ország területén számos helyen hoztak létre vajtermelő szövetkezeteket, Tolna megyében Tevelen és Zombán.

35 Az első, másfél évig tartó üzletév jelentős veszteségekkel zárult. A gazdákat személyesen és propaganda anyagokkal oktatták a helyes tejkezelésre, előleget adtak tenyészállatok beszerzésére, teljes gépberendezéseket szállítottak részükre. A tejtermelők jó jövedelmet értek el, egyre többen jelentkeztek, de a veszteség miatt nem kötöttek újabb szerződéseket. A sikertelenséget az állammal kötött megállapodás okozta, mert a fix felvásárlási ár magasabb volt a világpiaci árnál, a vaj minősége pedig sokkal gyengébb. Ezért a cégvezetés beadvánnyal fordult a minisztériumhoz az ár módosítása érdekében.

36 Az 1896-os üzletév szintén veszteséggel zárult, bár lehetőséget kaptak arra, hogy csak „kitűnő vajért" fizessenek 1 forintot, „első rendűért" pedig 85 krajcárt. Sok veszteséget okozott, hogy a minisztérium vegyésze minden ígérete ellenére nem járt rendszeresen a budapesti telepre átvételkor ellenőrizni a vaj minőségét, így gyakran másodosztályú vajat is drágán vásároltak. Ezért laboratóriumot rendeztek be a telepen a megfelelő vizsgálati körülmények biztosítására. A belföldi értékesítés nyereséggel járt, nem utolsó sorban azért, mert azt a minisztérium anyagilag is támogatta.

37 A külföldi értékesítés továbbra is veszteséget termelt, a vaj minősége nem felelt meg a külpiaci elvárásoknak, és a cégvezetés megállapította, hogy „vajkiviteli vállalatot létesítettünk, még mielőtt a belső szükséglet kielégítésére eleget termeltek volna az országban".

38 A részvénytársaság vezetése minden eszközzel próbálta javítani a vaj minőségét és csökkenteni a veszteségeket belföldi értékesítéssel. Arra a következtetésre jutottak, hogy mindaddig nem lehet külföldön nyereségesen eladni, amíg fix felvásárlási árat alkalmaznak, azaz a vaj ára nem függ a kereslet-kínálattól, amíg kedvezőtlenek a kiviteli vámok, s amíg a vaj minősége exportra alkalmatlan. Ezért vajtermelő központok létesítését határozták el, ahová a tejszövetkezetek a tejet vagy tejszínt szállítják be feldolgozásra.

39 A vállalatvezetőség elképzelését a minisztérium is támogatta. Ezért az Országos Tejgazdasági Felügyelőség Tolna, Somogy, Baranya megyében lendületes fejlődésnek indult tej szövetkezeti mozgalom hatására 1899 tavaszán Szekszárdra hívott össze értekezletet egy vajtermelő és szállító központ létesítése ügyében.

40 A tej szövetkezetek képviselői előtt a földművelésügyi tárca kiküldöttje komoly érvekkel igyekezett meggyőzni a résztvevőket arról, hogy saját érdekük kívánja meg Tolna megye területén olyan vajgyár létrehozását, mely külföldön is versenyképes terméket állít elő. Minden jelenlévő fél egyetértett ezzel, a megvalósítás viszont elakadt a tejszövetkezetek azon törekvésén, hogy a központot hozzájuk minél közelebb eső településen hozzák létre. A minisztérium álláspontját tolmácsoló tejgazdasági felügyelőség a vasúti szállítással elérhető, ugyanakkor a környéken működő tej szövetkezetek középpontjában fekvő Szekszárdot javasolta helyszínként. A gyárat működtető és finanszírozó Hungária Országos Magyar Vajkiviteli Rt. a kedvezőbb közlekedési adottságokkal rendelkező Dombóvári támogatta. Kialakult egy harmadik elképzelés is, mely Bátaszéket jelölte ki helyszínként kedvező vasúti összeköttetései Balatoni Mihály szerint a Vas megyei Kemény-Egerszegen 1889-ben jött létre az első, Szupper Márton Nagy Vincére hivatkozva az 1895-ben bejegyzett baranyai máriakérnéndi szövetkezetet tartotta úttörőnek. Király István az MSK kötetekre utalva két Tolna megyei falusi szövetkezet létezéséről tudósít 1891-1895 között. (BALATONI, 1986, 357.p., SZUPPER 1989, 51.p., KIRÁLY 1968, 497.p.) Levéltári források szerint (TML Alisp. i. 6204/1903) a hanti tejszövetkezet 1890 szeptemberében kezdte el működését. 11 KIRÁLY, 1968. 497. p. A falusi tejszövetkezetek szervezését az Országos Tejgazdasági Felügyelőség irányította. A szövetkezetek alapszabályban megfogalmazott célja tagjai gazdálkodásának elősegítése, a tej- és tejtermék felesleg átvétele, feldolgozása valamint értékesítése. Mivel saját termelésre, feldolgozásra alakultak, adómentességet élveztek. Számuk 1897-re országosan 34-re emelkedett, 1900-ban már 246-ot tartottak nyilván.(BALATONI, 1986. 358. p. 14 BFL. VII. 2. e. Cg. 596. 1894. május 4-i alakuló közgyűlés jkv. 15 T. MÉREY, 1975. 279. p. 16 BFL. VII. 2. e. Cg. 596. Jkv. 1896. jún. 30-án 17 BFL. VII. 2. e. Cg. 596. Jkv. 1897. jún. 12. 18 BFL. VII. 2. e. Cg. 596. Jkv. 1898. jún. 4-én 19 BFL. VII. 2. e. Cg. 596. Jkv. 1899. jún. 20-án és 1900. jún. 3-án w TOLNA VÁRMEGYE, 1899. ápr. 30. 4. p. 311