Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

V. Kápolnár Mária: Tejüzemek Dombóváron

Rövid ideig működött a juhtejet feldolgozó Hortobágyi Sajtkészítő Szövetkezet is. 1883-ban azonban megnyílt a Budapesti Központi Tejcsarnok tejüzeme, mely a magyar tejipar kialakulásának első lépcsőfoka.

24 A szövetkezet célul tűzte ki Budapest tejjel való ellátásának mennyiségi és minőségi javítását, a gazdák kockázatának csökkentését az értékesítés megszervezésével. A visszaélések kizárására „utazó felügyelőt" alkalmaztak, aki a tagok istállóiban ellenőrizte a takarmányozást, a tejkezelést, a tehenek egészségi állapotát. A tejet kannánként, a zsírtartalom megállapításával vették át, ez szolgált a kifizetés alapjául is. A szövetkezet nagy létszámmal, költségesen működött, de a kezdeti nehézségek után megszilárdult, s az általa forgalomba hozott tej egyre népszerűbbé vált.

25 1887-ben az üzem saját épületbe költözött s korszerű technológiával vajat, tejfölt, túrót, habtejszínt és kávétejszínt gyártottak és forgalmaztak.

26 A tejgazdaság fejlődése és a piac fokozódó követelményei, a szakemberek iránti igény a kor színvonalának megfelelő szakiskola felállítását és a szakképzés rendszerének kidolgozását követelte meg.

27 A sajt- és vajkészítés komoly szakismeretet, odafigyelést és pontosságot igényelt, ezért a földbirtokosok, bérlők többsége számára nem vált elég jövedelmezővé, nekik a nyers tej értékesítése maradt.

28 Tolna megyében 1889-ben gróf Apponyi Sándor lengyeli uradalmában 30, Dőry Stefánia birtokán 20 tehén tejét dolgozták fel sajttá. Bár a Pécsi Kereskedelmi- és Iparkamara jelentése szerint

29 évről évre jobb minőségűek, a környéken igen kedveltek termékeik és a külföldi sajtokkal is sikeresen veszik fel a versenyt, hosszú távon csak a dőrypusztai csemegesajtgyár tudott a piacon maradni. A tejgazdaságok megszervezését lehetővé tevő szarvasmarha-tenyésztés Tolna megyében az 1880-as években lendületes fejlődésnek indult, mely jelentős helyet foglal el a magyar állattenyésztés történetében, hiszen itt tenyésztették ki a bonyhádi tájfajtát, mely a tejtermelés, tenyészállat-nevelés és hizlalás területén egyaránt kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkezett, s elterjedése segítette a magyar tarka kialakulását.

30 A paraszti tejtermelés az 1890-es években érte el azt a fejlettségi szintet, amely lehetővé, a fogyasztás növekedése pedig szükségessé tette a rendszeres tejértékesítés megszervezését. Az évtized közepén kibontakozó tej szövetkezeti mozgalom tíz év alatt olyan sikeres utat járt be, hogy az ország termelésének és tejtermék kivitelének 85 %-át a 100 kh-on aluli gazdaságok adták,

31 ami elsősorban a vajexport ugrásszerű növekedésének köszönhető. Ez is arra ösztönözte a tejgazdasággal foglalkozókat, hogy a tejszövetkezeteket a vajkészítés irányába tereljék, s a vajtermelő központokkal együtt szervezzék. A szövetkezetek hálózatának kialakulása a szarvasmarha-tenyésztés színvonalával állt szoros összefüggésben, így az első tejszövetkezetek Baranya, Tolna, Mosón megyében alakultak meg. Az elsőség tekintetében 24 BALATONI, 1986. 356-357. p.; VÖRÖS, 1965. 480-481. p. Számunkra azért érdekes ez a szövetkezet, mert a 20 század első évtizedében Újdombóváron tejgyűjtő állomást állítottak fel, mely 1948-ig működött más-más tulajdonossal. 25 VÖRÖS, 1965. 484-485. p.; BALATONI, 1986. 359. p. VÁRHIDY, 1978. 172-180. p. 26 1889-ig mindössze 18 tejszövetkezet alakult, s 20 gazdaság kezdett hozzá a sajt- és vaj készítéshez, valamint öt svájci sajtos rendezett be kisebb-nagyobb tejtelepet. De még ezek a gazdaságok is értékesítési nehézségekkel küszködtek, ugyanis nem tudták felvenni a versenyt a nagy hagyományokkal, megbízható minőséggel és kiemelkedően jó technológiával készült külföldi sajtokkal. A hazai kereskedők nem szívesen vásárolták az itteni sajtot a gyakori pontatlan szállítás, állandóan változó minőség, és rossz csomagolás miatt. Az értékesítési gondok megoldására - két évi előkészület után - a földbirtokosok és kereskedők társulásaként 1886. június 25-i alakuló gyűlésen hozták létre az Országos Sajt- és Vajszövetkezetet, amely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, felszámolását 1891-ben kezdeményezték kifizetetlen tartozásai és hátralékai miatt. (BFL VII. 2. e. Cg. 328/1886.) 27 Erre 1889-ben Lánczpusztán, Lajos bajor királyi herceg birtokán került sor „Sárvári Magyar Királyi Tejgazdasági Szakiskola" néven. Évente két, négy és fél hónapig tartó tanfolyamot szerveztek, minden hónap végén vizsgáztak a résztvevők, majd elméleti és gyakorlati záróvizsgán kellett számot adni a megszerzett ismeretekről, s erről bizonyítványt állítottak ki. A tanfolyamok rövidségük miatt nem nyújtottak átfogó ismereteket, mégis enyhítettek a szakemberhiányon. (VÖRÖS, 1965. 479-480. p. A századfordulón már jobban képzett szakemberekre volt szükség.Ezért 1902-ben a négy és fél hónapos tanfolyam helyett létrehozták az egy éves tejgazdasági szakiskolát, mely továbbra is a földművelésügyi minisztérium fennhatósága és szakmai irányítása alatt működött. Az oktatás időtartamának növekedésével a képzés mélysége és tartalma megváltozott, célja továbbra is a tejüzlet-vezetők és tejkezelők képzése volt. 1902-től kezdve minden évben sajtmesteri vizsgát is tartottak. Azok a tejkezelői tanfolyamon végzett hallgatók jelentkezhettek, akik nagyobb hazai vagy külföldi sajtüzemekben legalább két évig dolgoztak, az összes szakmai munkát saját maguk végezték, s erről bizonyítványt is fel tudtak mutatni. A „teljesen megfelelő" minősítést elért vizsgázó sajtmesteri oklevelet kapott, ezen azt is feltüntették, milyen sajtok készítésének tudásáról adott számot. Az egyéves képzési rendszer egészen az 1920-as évek elejéig változatlan formában működött. (SOMOGYI, 1989. 12-14. p. 28 VÖRÖS, 1976. 125.p. 29 TML Alisp.i. 595/1980. Pécsi Ker. és Ip. Kamara jelentése 1889. évről; VÖRÖS, 1965. 484. p. 10 A földművelődésügyi kormányzat jelentőségének megfelelően kezelte a szarvasmarha-tenyésztést, ezért támogatására pénzügyi alapot hozott létre 1895ben, és a megyei gazdasági egyesületek is ezt állították tevékenységük homlokterébe. A gazdasági fejlődés szükségessé tette a piac bizonyos mértékű törvényi szabályozását, ezért megalkották a „Mezőgazdasági termények, termékek és cikkek hamisításának tilalmazásáról" szóló cikkelyt. Végrehajtási utasításában határozták meg először a forgalmazott tej iránti követelményeket. E szerint legalább 1,029 - 1,033 fajsúlyúnak kellett lennie és minimum 2,8 % zsír- és 12 % szárazanyagot tartalmaznia. (BALATONI, 1986. 359. p.; FÜR, 1976. 239. p.) 31 VÖRÖS, 1965. 493. p.; FÜR, 1976. 239. p. 310