Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

Gaál Zsuzsanna: Egy arisztokrata visszaemlékezései. A Széchenyiek három nemzedéke

ugyan az ötlet elutasításakor azzal érvelt, hogy „magyar ember az abszolút kormány alatt nem szolgálhat", a stúdium elmaradásának valószínűbb oka azonban ugyancsak a pénzhiány lehetett. 1859-ben Széchenyi Sándor így hát Alsó-Pélre, a Zichyekhez utazott, akikkel a rokoni kapcsolatok időközben tovább bővültek, nővére Ernesztina házassága révén, aki az előző évben unokaöccséhez ifj. Zichy Lászlóhoz ment férjhez.

58 Hamarosan kiderült, hogy Ernesztina házassága csakúgy mint Sándor Pélre való küldése hibás, elhamarkodott lépés volt. 1859 nyarára id. Zichy László csődbe jutott, minden magán ingósága árverés alá került. Zichy Ferencnek 1861ben bekövetkezett halála után az is világossá vált, hogy a felvett hitelek fedezésére még az apjától örökölt tekintélyes vagyon sem elegendő. A csődtömegre ügyelő választmány jegyzőkönyve szerint az összes tartozás meghaladta az 1.800.000 Ft-ot, miközben a teljes örökség kb. 800.000 Ft-ot tett ki.

59 Zichyék esete nem számított ritkaságnak. Általános volt a korban, hogy a nemesi, főnemesi családok tagjai vagyoni helyzetüket meghaladó életmódot folytattak.

60 Különösen veszélyeztetettek voltak a nagy örökségek várományosai, akik még nem rendelkeztek önálló vagyonnal, rendszerint a szülők által folyósított apanázsból éltek, de a várható örökségre való hivatkozással könnyen jutottak hitelhez. Ha az örökség átvételére túl sokat kellett várni, könnyen előfordulhatott, hogy az évtizedek alatt felvett kölcsönöket nem fedezte az örökölt vagyon. Alsó-Pél végül mégis megmenekült. Zichy kálvinista vejének, Vizsoly Gusztávnak köszönhetően, aki feleségével és gyermekeivel „egy roppant redukált házban, megtakarított filléreikkel és kuporgó élettel megtarthatták Pélt".

61 A Zichyek csődje miatt természetesen Sándor gyakorlati képzéséből sem lett semmi. Pélről előbb Nagydorogra ment, amit János már korábban vejének ifj. Zichy Lászlónak és leányának Ernesztinának engedett át, majd visszatért szüleihez Sopronba. A politika területén bekövetkezett változások azonban rövidesen új irányt adtak életútjának. Az októberi diploma nyomán újraéledt az alkotmányos élet, működni kezdtek a megyék, s a csaljad úgy határozott, hogy Sándor közéleti pályára lép. Ismét Tolnába küldték, ahol előbb tiszteletbeli aljegyzővé, majd pedig a dunaföldvári járás tiszteletbeli szolgabírójává választották meg.

62 A lelkesedés mértékét, de a megváltozott viszonyokat is jelezte, hogy nemcsak Sándor, de Dénes is megyei szolgálatba lépett, Sopronban választatta magát szolgabíróvá.

63 Sándor hivatali pályafutása kezdetén nem sokat értett a közigazgatáshoz. Maga így vall erről visszaemlékezéseiben „Böcsületesen dolgoztunk, de a kisebb pörösügyek..., bírói, adminisztratív és vizsgálóbírói functiok bizon gyarlóan intéztettek el. Igazán különös, hogy a nagyközönség hiányos eljárásunkat jobban szerette mégis, mint az annyira gyűlölt, német és cseh, különben iskolázottabb tisztviselők korszakát. "

M Sándor megyei szereplése azonban a nagypolitika újabb fordulata miatt nem volt hosszú életű. A megyei bizottságok feloszlatását követően rövid ideig még hivatalban maradt, csendbiztosi állást töltött be, amit a vármegyei nagy konferencia határozata alapján kreáltak, azzal az indoklással, hogy a személy és vagyonbiztonság felett magyar ember, ne pedig „cseh beamterek" őrködjenek.

65 Dőry Gábor főispáni kinevezése után azonban lemondott erről az állásról, s újra visszatért Sopronba. 4 év telt el azóta, hogy iskoláit befejezte. A gazdálkodást meg sem próbálta, a közéleti tevékenységbe éppen csak belekóstolt. Egyre nagyobb volt a veszélye annak, hogy életpályája — bátyjáéihoz hasonlóan — vakvágányra fut. A család újabb döntése, hogy Dorogon telepedjen le és ott folytasson gazdasági gyakorlatot, ugyancsak ebbe az irányba hatott. „Néztem a gazdaságot, de mit sem tanultam ebből nem is volt tanulságos. Több vonzóerővel bírt a vadászat, kisebbnagyobb korhelykedés. "

66 Társasági életet élt Dalmandon, báró Dőry Lajos vadásztanyáján, s mindenekelőtt Nagydorogon, ahol mindig nagy volt a vendégjárás sógorának és nővérének a házában. Szekszárdon is többször megfordult, bálokra járt, s itt találkozott először Dőry Mihály leányával, Nathalieval. Rövidesen beleszeretett. „Nyílt, oly természetes, minden affectálást nélkülöző eszejárása és őszintesége" vonzotta.

67 A kor felfogása szerint nem illettek össze. Nathalie a Dőry család köznemesi ágához tartozott, s még saját köreiben sem számított jó partinak, mivel apja a 60-as évekre már csaknem TMÖL Széchenyi 3. dob. 26. pal. SZÉCHENYI 1913. 38. TMÖL Széchenyi cs. i. 3. dob. 37. pal. PODMANICZKY 1984. 52. TMÖL Széchenyi cs. i. 3. dob. 26. pal. Tvm. és Közérdek 1913. február 20. SZÉCHENYI 1913. 294. TMÖL Széchenyi cs. i. 3. dob. 26. pal. Tvm. és Közérdek 1913. febr. 26. TMÖL Széchenyi cs. i. 3. dob. 26. pal. TMÖL Széchenyi cs. i. 3. dob. 26. pal. 300