Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)
Gaál Zsuzsanna: Egy arisztokrata visszaemlékezései. A Széchenyiek három nemzedéke
séből tudjuk, hogy közéleti szereplése, amely a reformkorban a liberális követek melletti korteskedést jelentette, gyakorlatilag 1848-ban le is zárult. Ekkor aktív szerepet vállalt a nemzetőrség szervezésében, a soproniak parancsnokukká választották. A forradalmi események egyébként megosztották a Széchenyi családot is. Jánost megváltozott helyzete, Dénest valamint Lászlót és Györgyöt inkább a fiatalság heve s lendülete hajtotta a magyar táborba. Ahogy Sándor írja még a gyerekek is két táborra szakadtak. „Ernesztin a született oppositio" és öccse Sándor a „magyar nemzeti pártnak voltak a hívei", Agáta viszont a schwarz-gelbhez tartott, valószínűleg azért, mert ekkortájt Széchenyi Gyula — az osztrák hadsereg hadnagya — flörtölt vele. Az idősebb testvérek, László és György mobilizált nemzetőrként részt vettek a pákozdi csatában. Ezzel azonban katonai szereplésük lényegében le is zárult. László szeptember végén betegségre hivatkozva visszatért Sopronba, György az október 4-i császári parancsot követően ugyan még a magyar táborban maradt, de Schwechatnál a Windischgrätzel szemben lefolyt ütközetben még sem vett részt. Tartalékban maradt. 42 Pákozd pedig mint tudjuk még nem volt vízválasztó az udvarhűség szempontjából, hiszen formailag a harc itt még nem a Habsburgház, hanem a horvát bán Jellacic ellen folyt, Széchenyiek lojalitásába vetett bizalom, ami fölött mindenekelőtt Lajos őrködött, mégis súlyos csorbát szenvedett, mert Lajos legkisebb fia, az akkor alig 20 éves Dénes, apja tudta nélkül arra az elhatározásra jutott, hogy közlegényként beáll a honvédseregbe, ha ehhez István nagybátyja helyeslését elnyeri. Széchenyi István, noha nem rokonszenvezett a honvédzászlóaljak megszervezésének ügyével, támogatta unokaöccse tervét, s arra is vállalkozott, hogy a fia szándékáról Széchenyi Lajost értesítse. 43 Dénes ott volt Schwechatnál, Móga oldalán harcolt is a császáriak ellen. Lajosnak ez után ugyan sikerült elérnie, hogy fiát betegség miatt szabadságra küldjék, de ez már túl késő volt. A fiú miatt Lajos is kegyvesztetté vált. Zsófia főhercegnő világosan értésére adta, hogy a továbbiakban nem tart igényt szolgálataira. Mint levélváltásukból kiderült, Zsófia számára különösen fájó volt, hogy egy olyan fiatalember fogott fegyvert a császár ellen, aki fiának, Ferenc Józsefnek a gyerekkori játszótársa volt. 44 Lajos 25 évi szolgálat után benyújtotta lemondását, s az elkövetkező hónapokban a család — Széchenyiek és Wurmbrandok összefogva — mindent elkövetett azért, hogy Dénest rehabilitálják, és hogy a család iránti bizalmat helyreállítsák. Ennek érdekében a Dénes számára eredetileg tervbe vett életpályát is módosították. A hivatalnoki karrier helyett, katonai pályát kellett választania. Széchenyi Lajos kapcsolatait kihasználva felvetette Dénest a würtenbergi huszárokhoz, ahol az egykori 48-as honvéd illendőségből közlegényként kezdte meg pályafutását, de már néhány hónap múlva hadnagyi rangot kapott. 45 Hogy minden kétséget eloszlatassanak a család udvarhűségét illetően — Lajos kívánságára, s János tudta nélkül — a szabadságharc során kevésbé kompromittálódott unokáknak, Lászlónak és Györgynek is be kellett lépnie a császári hadseregbe. A bizalom úgy tűnik helyre is állt, hiszen Lajos már az 185 l-es ischli tartózkodása során többször hivatalos volt udvari ebédekre, kihallgatásra járt Ferenc Károlyhoz és Zsófiához, részt vett udvari vadászatokon. 46 Ebben az évben töltötte be 70. életévét. Bár gyakran gyötörték fejfájások, változatlanul aktív életet élt, bálokra, fogadásokra és színházba járt. Elismert, számon tartott tagja volt az arisztokrata társaságnak. Ferenc József forradalom utáni első magyarországi látogatása során ő kísérte végig a császárt az apja, Ferenc által alapított múzeumon. 47 S változatlan intenzitással érdeklődött a gazdaság ügyei iránt. Éppen a császárlátogatás idején tett több hetes körutat Tolna, Somogy, Fejér és Zala megyei birtokain. 48 Amit azonban látott az bizonyára elégedetlenséggel töltötte el. Ezekre az évekre vált u. i. bizonyossá, hogy a nagyarányú birtokvásárlások miatt felvett kölcsönök, és a régi adósságok olyan mértékben terhelték meg a vagyont, hogy a birtokok jövedelmezősége kérdésessé vált. 1854-ben Lajos adósságai 1.800.000 Ft-ra rúgtak, ami a törzsvagyonnak kb. 1/3-át tette ki. Lajos a rossz gazdálkodásért, az elmaradt jövedelmekért vejét, Zichy Lászlót és jogtanácsosát Murrayt tette felelőssé, akiket nem tartott képesnek arra, hogy a 48-as jobbágyfelszabadítás gyakorlati végrehajtását elrendelő nyílt császári parancs megjelenését követően, a birtokok gazdálkodását a megváltozott viszonyokhoz igazítsák. Az átalakítás nehézségei láttán Lajos egyre fáradtabbnak érezte magát, fiai segítségére vágyott. 49 Most sem gondolt azonban Jánosra, hanem Dénest hívta haza és a Zichy által addig a birtokigazgatás területén gyakorolt teljhatalmat ráruházta. 50 A birtokok tulajdonjogát azonban élete végéig megtartotta. Csak halála előtt egy héttel 1855. január 31-én TMÖL Széchenyi cs. i. 3. dob. 26. SPIRA 1962. 172. SZÉCHENYI 1913. 149-158. SZÉCHENYI 1913. 163. SZÉCHENYI 1913. 182. SZÉCHENYI 1913. 188-191. SZÉCHENYI 1913. 195. SZÉCHENYI 1913. 165. SZÉCHENYI 1913.205. 297
