Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

Gaál Zsuzsanna: Egy arisztokrata visszaemlékezései. A Széchenyiek három nemzedéke

kötött osztályos egyezséget három fiával.

51 Ennek értelmében a jobbágyfelszabadulás miatt megcsappant apai birtokokból Jánosnak mindössze 20.395 kat. hold jutott. Az övé lett Segesd, Nagydorog a pesti és a paksi hitbizományi házakkal, Egervár (3000 kh) Egenföld és Hídvég (2751 kh) valamint a rezneki és tósági javak 1/9 része. Minden egyéb birtokot közös és egyenlő részben a második házasságból származó két fiú, Imre és Dénes kapott meg. Leányait Lajos kizárta a birtokok örökösödési jogából, Júliára mindössze 20.000 Ft-ot hagyott, Máriának pedig elengedte az évekkel azelőttről származó, ugyanilyen összegű tartozását. Az osztályegyezség során a fiúk arányosan megosztoztak a terheken is, Lajos azonban a végrendeletében Jánosra még külön kötelezettségeket is rótt. Ezek közül a legmeglepőbb a Széchenyi Istvánnak életfogytiglan folyósítandó évi 15.000 Ft életjáradék, hiszen tudjuk, hogy ez az adósság Csokonya megvételekor keletkezett, ezt a birtokot pedig nem János, hanem két testvére örökölte. Sándor visszaemlékezéseiben úgy véli, hogy apja „üres élete érzetéből" fakadó megkeseredettsége miatt az osztályegyezség során hajlandó volt a köteles résznél kisebb hányadot elfogadni.

52 S való igaz, hogy János elsőszülöttségének inkább csak hátrányait szenvedte, mint előnyeit élvezte. A szabadon felosztható vagyont ugyanis az osztozkodás során nem harmadolták, hanem annak nagyobb részét, kb. 43 ezer kat. holdat Dénesnek és Imrének adták. A szabad birtokok közül János mindössze 6.000 kat. holdat kapott. így nem hogy több, hanem még valamivel kevesebb tulajdonhoz jutott mint testvérei. Széchenyi János 53 éves, amikor örökségét átvette. Egész eddigi élete az apjától való teljes függőségben telt. Nem vállalt hivatalt, nem tanult meg gazdálkodni. Lajoshoz hasonlóan hosszú életű lesz majd, de birtokaihoz jutva már öregnek érezte magát az újrakezdéshez. A gazdálkodást tisztjeire bízta, akik közül volt aki megcsalta,

53 s volt aki ugyan jószándékkal, de mégiscsak rossz irányba fejlesztette a birtokokat. Az örökölt terhek is nagyok, így aztán maradt a pénzszűke a Széchenyi családban. János cél és feladat nélkül végigélt élete veszélyes példának bizonyult gyermekei számára. László és György, a két idősebb fiú egész életében a könnyű élet vonzásának hódolt, s csak a véletlenen múlott, hogy Sándornak is nem ez a sors jutott. Széchenyi Sándor 1837. október 27-én született Bécsben. Eletének első két évét itt töltötte, majd mint láttuk, a család Szentkeresztre költözött. A szülők helyzetében bekövetkezett változást a gyermek Sándor még nem érzékelte. A Szentkereszten töltött évekről még félévszázad múlva is szép emlékeket őrzött „A nagy kert, melyet a Gyöngyös vize átszelt Eldorádó volt nekünk gyerekeknek. "

54 Egy franciskánus barát segítségével itt kezdte el tanulni a betűvetés tudományát. Életének újabb állomása Pereszteg, ahol a család a nagyapa haláláig lakott. Időközben Sándor képzését Nagy úr vette át, akinek segítségével elsajátította az algimnázium osztályainak anyagát, amiről bizonyítványt a Sopronban letett vizsgákkal szerzett. Nagy úr mellett nevelőnők is éltek a Széchenyi házban; előbb egy francia, majd egy német kisasszony csiszolta a gyerekek tudását. A nagyapa halála után Horpácsot, amihez Pereszteg is tartozott Dénes és Imre örökölte, Jánosé lett viszont a soproni ház, így a család újra költözni kényszerült. A soproni megtelepedés új fejezetet nyitott Sándor életében is. Ekkor már a főgimnázium osztályait végezte, ami komolyabb tanulást igényelt, részben nyilvános előadásokra, részben pedig bencés tanárokhoz járt „magán correpetitiora" ,

55 A műveltség megszerzésében az iskolán kívül az Erdődy-nagymamának volt még fontos szerepe, aki ekkor Bécsben élt, s unokáját minden évben 8-10 napra magához vette, múzeumokba, és a Burg színházba vitte, ahol páholya volt, művészetekről beszélgetett vele. Széchenyi Sándor 1857-ben tette le az érettségi vizsgát. Pályaválasztás előtt állt. A döntés János kezében volt, aki végül is a legegyszerűbb és legolcsóbb megoldást választotta. Pélre a Zichy birtokra küldte a fiát, hogy gazdálkodni tanuljon. Sándor azon kívánságát, hogy külügyi pályára léphessen, azzal utasította vissza, hogy az sok költséggel jár. A valóságban azonban Jánosnak nemcsak a pénze, de társadalmi kapcsolatai is hiányoztak ahhoz, hogy Sándort a diplomata pályára segítse. Származása és örökölt vagyona ugyan feljogosították a császári kamarási cím viselésére, ami formailag az udvarképesség jele, de tényleges befolyással, az apjáéhoz hasonló kapcsolatokkal, aki pl. Imre fia külügyi pályáját Metternich segítségével egyengette, nem rendelkezett.

56 Sándor pályaválasztása idején felmerült az a lehetőség is, hogy Pesten vagy Pozsonyban jogot tanuljon, amivel egy hivatalnoki karriert készíthetett volna elő. János 51 SZÉCHENYI 1933. 109. 52 A rendelkezésre álló adatok alapján valószínűsíthető, hogy Lajos az osztályegyezség során János részébe beszámította azt az összeget is, amit 1839-ben János adósleveleinek beváltásakor fizetett ki. TMÖL Széchenyi cs. i. 3. dob. 26. pal. 53 Széchenyi Sándor visszaemlékezései szerint János jószágigazgatója az uradalom pénzével tőzsdézett, s elvesztett 60-70 ezer Ft-ot. TMÖL Széchenyi cs. i. 3. dob. 26. pal. 54 TMÖL Széchenyi, 3. dob. 26. pal. 55 TMÖL Széchenyi cs. i. 3. dob. 26. pal. 56 SZÉCHENYI 1913. 169. 298