Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

Gaál Zsuzsanna: Egy arisztokrata visszaemlékezései. A Széchenyiek három nemzedéke

Gaál Zsuzsanna Egy arisztokrata visszaemlékezései A Széchenyiek három nemzedéke A Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára számos, a megyében egykor birtokkal rendelkező nemesi, főnemesi család iratanyagát őrzi, köztük a Széchenyiekét is.

1 Itt, ebben az irategyüttesben található az a közel 100 oldalas, kézzel írott kis füzet, amely gróf Széchenyi Sándornak, Tolna vármegye egykori főispánjának 191 l-ben papírra vetett visszaemlékezéseit tartalmazza. Széchenyi Sándor nem volt korának sem kiemelkedő politikusa, sem pedig nagyformátumú gondolkodója, kézirata mégis érdekes olvasmány, elsősorban azért, mert segítségével egy főnemesi család több generációjának mindennapjaiba nyerhetünk betekintést egy olyan korszakban, amely komoly kihívást jelentett valamennyi társadalmi réteg, így az arisztokrácia számára is. A visszaemlékezést a családi levelezések anyagával kiegészítve kíséreljük meg a Széchenyi család kevésbé ismert ágának történetét rekonstruálni, mindenekelőtt arra a kérdésre keresve a választ, hogy vajon mennyiben és miként befolyásolták a történelmi változások a három egymást követő generáció tagjainak személyes életútját, politikai elkötelezettségét, pár- és pályaválasztását. A sárvári és felsővidéki Széchenyi család Nógrád megyéből származik, nevét Szécsény mezővárosról eredezteti. Első kiemelkedő alakja, a családi vagyon megalapozója Széchenyi György (1592-1695), aki egy viszonylag későn induló papi pályán hatalmas karriert futott be. 33 éves, amikor a bécsi papnevelő intézetbe lépett, 39 évesen plébános majd kanonok, később pécsi, veszprémi, győri püspök, 1675-től kalocsai érsek, 1685-ben pedig elfoglalhatta a magyar katolikus egyház hierarchiájának csúcsát jelentő esztergomi érseki-prímási széket. Tíz éven át töltötte be ezt a magas tisztséget, 103 éves korában halt meg. A főúri világ bankáraként számon tartott prímás hosszú élete során hatalmas vagyont gyűjtött. Birtokainak nagyságát a család történetét kutató kései utód Széchenyi Viktor több mint 400 ezer kat. holdra becsülte.

2 A család felemelkedésének újabb állomása György II. nevéhez fűződik, aki katonai pályára lépett. 1687-től prímás nagybátyja birtokaihoz tartozó Szentgyörgy, Egervár és Pölöske várak kapitánya, majd a török elleni háborúkban jeleskedett, személyesen részt vett Buda, Fehérvár, Kanizsa és Szigetvár ostromában. Saját vitézi tetteiért valamint György, s a Rákóczival folytatott béketárgyalások során aktív szerepet vállaló Pál érsek érdemeiért I. Lipót 1697-ben a családnak grófi címet adományozott.

3 A 18. század első felében a nemzetség meglehetősen szerteágazott, de 1777-re Ferenc maradt az egyedüli férfiörökös, így a birtokok újra egy kézben koncentrálódtak: csaknem száz évvel a családi vagyont létrehozó György prímás halála után Ferenc kb. 230.000 kat. hold egyedüli birtokosának tudhatta magát.

4 A család történetét áttekintve nem kétséges, a 18. század vége, a 19. század első fele volt a Széchenyiek fénykora. Széchenyi Ferencnek és Istvánnak történelmi mércével mérhető egyéni teljesítményén túl elsősorban azért, mert ez volt az a néhány évtized amikorra már kiépültek azok a társadalmi kapcsolatok, amelyek a 17. század végén szerzett grófi címet valós tartalommal töltötték meg, de ugyanakkor biztos kézben volt a családi vagyon, hiszen még nem bontakozott ki a későbbi nemzedékek vágyom helyzetét aláásó birtokaprózódási folyamat. Széchenyi Ferenc 1777-ben kötött házasságot Festetich Júliával, két évvel korábban elhunyt testvére özvegyével.

5 A házasságból 3 fiú származott: Lajos, Pál és István. Lajos, a vizsgálatunk körébe vont családi ág megalapítója, 1781. november 6-án született.

6 Gyermekéveit a család évszakok szerint felváltva használt, különböző lakhelyein töltötte: a telet rendszerint Bécsben a Herrengassen levő palotában, vagy máskor a kőszegi házban, ahol Ferenc a Dunántúli táblánál bírói tisztet viselt. Nyaranta viszont csaknem mindig vidékre költöztek, előbb a megözvegyült Festetich Júlia lakhelyéül kijelölt Horpácsra, ahova házasságkötésük után Ferenc is beköltözött, majd 1784 után a nagycenki birtokra.

7 1 A Széchenyiek levéltárának legjelentősebb részét az Országos Levéltár őrzi. 1895-ben a család a mindezideig a soproni házban őrzött anyagot a Nemzeti Múzeumnak ajánlotta fel, innét került később az Országos Levéltárba. A Tolna Megyei Önkormányzat Levéltárának Széchenyi anyaga 12 dobozt tesz ki. A birtokgazdálkodásra vonatkozó dokumentumok, a Tolna megyei ághoz tartozó családtagok személyes iratai, valamint a magánlevelek mellett az anyag legnagyobb részét a 20. sz. első feléből származó esküvői meghívók és gyászjelentések teszik ki. 2 Széchenyi Viktor Bártfai Szabó László Széchenyi családról készített monográfiájának adataira támaszkodott. SZÉCHENYI 1933. 103., 138. 3 NAGY 1865.X. köt. 521. 4 SZÉCHENYI 1933. 105. 5 SZÉCHENYI 1913. 455. "SZÉCHENYI 1933. 184. 7 SZÉCHENYI 1933. 168., SZÉCHENYI 1913. 7. 291