Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)
Szilágyi Miklós: Szekszárd és Sárköz Jankó János naplójában
A fafaragási munkákban is igen szép anyag került elő. A régi gabóczafácskák remekbe voltak faragva s ilyenek kerültek elő Decs, Pilis, Báta, Öcsény és Nyékről. Húsvéti tojások három helyről vannak: Báta, Öcsény és Faddról s mind a háromnak nemcsak ornamentikája, de egész technikája is más. A szarvasagancsból való lőportartók - tisztára a ruthén typusú svasztikával - Bátáról valók. 57 A kosszarvból készült sótartók somogyi typusuak, cziczfark, tulipán, betyárjelenetek képezik a diszt, származnak Konda pusztáról, Nosztány pusztáról és Bátáról. Pogácsaminták vannak Bátáról, kutyagerinczek Simontornyáról és Szegzárdról. Régiségként került elő két tűz csiholó aczél vizslával, minő a Népr. Muz. ban is van egy. A kulacsok csikóbőrösek, fából és cserépből valók, utóbbiak pereczes formájúak. A mángorlók karczolt, faragott és pecsétviaszkos diszitésüek. Ezeken kivül vannak rokkafák fekete karcolással Sárköz és Döbröközből; ezeket elébb kikarczolják s aztán korommal bekenik; kereplők; egy kéregkürt Muzsfa sváb községből; furulya intarsioval (szines faberakással) Dombóvárról; fejfák modelljei; bárányrovások; juhkampók; ezek közt új volt egy melynél a bot kampós vége szinezett faragott virágokkal ékített csont volt s ezen volt a kampó szárúból; kobakok vörös és fekete rajzzal, kostökök és pedig majd borjúbőrből, majd szárcsabőrből a pipa szurkáló hozzájuk kosszarvból kardalakra kivágva; somogyi typusú tükrösök, karikások; pecsétviaszkos virágokkal ornamentált kanászkürtök Báta és Öcsényből. A kutyás tüzaczél Inam pusztáról került elő. Wosinszky elmondta, hogy a pásztoréleti gyűjtésre az ó-dombovári kerület bizonyult klasszikus területnek, de itt a gyűjtés nehéz volt, mert Bertalan Alajos piarista jószágkormányzó F. Hetény pusztán (Ó-Dombovár, Tolna m.) mindent Herman Ottónak gyűjtött s küldött is neki egy szobára való anyagot. Bertalan azonban az idén meghalt. 58 A juhászat különben Tolnában teljesen kipusztult, csak a Dombóvár körüli és Somogygyal határos területen van meg innen valók az öntetek, a szárcsazacskók és a szárú pipa szurkálok. Régen évenkint egyszer, Szt. Mihály napján, Bezerédi István birtokát képező Hidja pusztán volt a juhászvásár vagyis a juhászok szerződtetése, amire egész Tolna, Somogy és Fejér megyékből összekerültek az érdekeltek; a vásár a kastély előtti téren nagy mulatozással folyt le s eltartott egy egész hétig; ez már vagy tiz éve teljesen lemaradt. Wosinszky apja uradalmi orvos volt Hidján, ő maga ott végezte első iskoláit, ezeken az ünnepeken részt is vett s igy ez az adata teljesen hiteles. 59 A múzeum megszemlélésével délre készültünk el s megebédelvén kirándultunk az Iccsei pákásztanyára. Az iccsei tó óriási nádas, valószínűleg holt Dunaág, a vasút feldarabolja. Négy tolnai német bérli, kik közt a gazda Gauser János. 60 Tulajdonos az alapítványi uradalom, a bérlet négyüknek összesen 80 frt, s ebből a tóból négy család fedezi szükségleteit; a mi a fogásból a saját táplálékukon felül megmarad, azt a szegzárdi piacon adják el. A pákásztanya a parton áll, egyetlen helyiségből álló vályogépület, nádfedelü padlással, ahol a hálót tartják. 61 A ház berendezési darabjai modernek, semmi ősi, semmi jellegzetes. S ilyen a halászatuk is. Az iccsei tavon egyes egyedül hálóvarsával halásznak; ez 5 abroncsos, 57 A lőportartók „típusairól" 1. Jankó 1895 néhány évvel korábbi tanulmányát. 58 Bertalan Alajos (1843-1900) kegyesrendi áldozópap, aki 1888 óta a fehérvári custodiatusi javadalmak kormányzója volt Mernyén, valóban az év augusztus 13-án hunyt el (Szinnyey 1891:963; Gulyás 1941: 124). - Herman Ottó még 1914-ben is azok között sorolta fel néhai Bertalan Alajost „a kegyesrend kitűnő jószágkormányzójá[t], buzgó ethnográfus[t] Mernyén", akik hozzásegítették, hogy „mélyebben betekinhetett a nagy ösfoglalkozásba" Herman 1914: XIII). 59 A hidjai juhász-vásárra vonatkozó közlést más források nem erősítik meg. Gémes Balázs (1977: 173-197), összegyűjtvén a mezőföldi juhászok Szent Mihály napi mulatozásával és szegődtetésével kapcsolatos, a 19. század első feléből - közepéről származó levéltári forrásokat és irodalmi utalásokat, csupán a székesfehérvári „főgyűléseket", valamint a simontornyai és dombóvári „fiókgyüléseket" tudta dokumentálni. Hidja-puszta mint helyszín a Tolna megyei közgyűlés átirataiban s tiltó rendelkezéseiben sem merült fel. Mivel nincs okom kétségbe vonni Wosinsky emlékezetét, arra gondolok, hogy miután Tolna megye is, egyetértvén a Fejér megyeiekkel, tiltani kezdte ezeket a zajos összejöveteleket, a könnyebben ellenőrizhető Simontornyáról egy közeli pusztára tevődött át a mulatozás és juhász-szegődtetés. 60 A „gazdának" nevezett Gauser alighanem kishalász volt: az 1782-1882. közötti tolnai céhiratok alapján összeállított halászmester-névsorban nem fordul elő Gauser név (Sólymos 1979: 169-176). 61 Malonyay kötete valószínűleg ennek a „pákásztanyának" a fényképét közli (1912: 227); ahogy a szekszárdi múzeum bográccsal, fából készült konyhaeszközökkel jelzett „pákásztanyája" is Iccséről származott (Kovách 1904a: 152). 257
