Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

Barna József–Gaál Attila: Gondolatok és tények a TISICUM egy – a Tolna megyében végzett vízalatti kutatásokat is érintő, – írásával kapcsolatban

leletanyag kiemelése után még kevésbé lehet támogatókat találni a hátramaradó kevésbé látványos szakmai munkákra. A jobb-bal parti elhelyezkedés körül már az első években kialakuló szakmai vita, a bölcskei kikötőerődök késő római erődrendszerbe való illeszkedése, s a szemközti elhelyezkedés kapcsán felvetődő stratégiai vonatkozású adatok, tehát a feliratokon túl nyújtott információk és válaszok mind elvesztek volna a kutatás számára ha a gyorsabb utat választva az erőd felmérését mellőzve hagyjuk kikotorni a leleteket. A legutóbbi évben használt „technológia" során nem sikerült megoldani az újabb leleteknek és a régészeti megfigyeléseknek az elmúlt évek kutatási eredményeihez történő szerves kapcsolatát, s ez nem tett jót a leleteknek sem: a faragványok elég nagy mértékben sérültek. A partra hordott anyag jelenleg gazdag lelőhelye az éremgyűjtőknek és a feliratos, faragott római kori emlékeket gyűjtő kincsvadászoknak. Az elmúlt években felmért alaprajz pedig lehetőséget adott volna a parton elhelyezett fixpontokhoz való bemérés helyett a leletek még pontosabb, az erőd alapfalaihoz viszonyított feltérképezésére. Az eljárás szakmai és etika (sic!) szempontból is súlyos kérdéseket vet fel. Abban mindenki egyetért, hogy szükséges az évek óta rendkívül nehéz körülmények között folyó munka gépesítése, de mint ahogy senkinek sem jutna eszébe pusztán azért kiszántani egy gazdag leletanyagú temetőt, mert így esetleg gyorsabban s kisebb költséggel tudná összegyűjteni a kifordított leletanyagot, így talán érdemes lenne az egyedülállóan gazdag feliratos anyag feltárására olyan módszert keresni, amely megfelel a szárazföldi feltárásokkal szemben is alkalmazott szakmai követelményeknek és egyéb etikai elvárásoknak is..."

4 Az itt leírottakkal több ponton ellentétben álló tényeket az alábbiakban foglalom össze: 1 Soha sem képezte vita tárgyát a víz alatti kutatás módszere. A búvárbiztonsági szabályok végső lehetőségéig elmenve, mint ásatásvezető magam ragaszkodtam ahhoz, hogy a mérések és rajzok a szárazföldi lehetőségeket mindinkább megközelítő módon készüljenek el. Az óránként 7-8 km sebességgel folyó vízben azonban a mérőszalag és az alkalmanként használt szárazföldi mérőműszer szinte csak az erőd hosszúságának és szélességének megmérésére volt alkalmas. Az Sz.G. által végzett mérések döntő többségében magam búvárként is részt vettem, így közelről ismerem pontatlanságuknak sok esetben rajtunk kívül álló, ám ettől függetlenül létező okait. Ezáltal tudományos használhatóságuk korlátaival is tisztában vagyok. 2 Fentiekből következően az „erődök" (főként a csupán egy szétterült törmelékréteg meglétén alapuló „bal parti erőd") rajza a szakirodalomból ismert vízparti erődök alaprajzain alapuló prekoncepcióból fakad. Ennek ismeretében feltárást valamint a feldolgozást végző team nevében is elhatárolom magam az objektum(ok) közölt szerkezeti leírásától.

5 A teljesen bizonytalan mérőpontok miatt a rajzok és az azokon alapuló leírások legjobb esetben is csupán rekonstrukciós javaslatnak tekinthetők és nem tudományosan bizonyított ténynek. 3 Az erőd területén lévő vastag faltörmelék valószínűsíti, de önmagában még nem bizonyítja a falak pontos helyét, vastagságát, irányát stb. Éppen ennek tisztázására kezdtük meg az említett konzultánsokkal történt egyeztetés után a törmelékréteg gépi eltávolítását és a feltételezett falak irányára merőleges átmetszések készítését. A gépek munkáját búvármerülésekkel ellenőriztük, de a törmelékréteg alatt falat sehol sem találtunk kivéve az erőd azóta is álló, illetve korábban részben kirobbantott keleti falait. Ismétlem. Mindez nem jelenti azt, hogy nem voltak falak, hiszen a törmelék bizonyítja létüket. Csupán pontos helyük, méretük, irányuk, stb. maradt továbbra is bizonytalan. 4. Az erőd területéről származó törmeléket a bajai Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság által kijelölt madocsai partszakaszra szállítottuk. Itt nem a „kincsvadászok" és „éremgyüjtők" hanem a megyei múzeum folyamatosan vizsgált lelőhelyeként gazdag forrása a víz alatti módszerekkel egyébként összegyűjthetetlen apróleleteknek. A korábbi évek egyetlen bronz pénzérméjével szemben száz körül van az onnan összegyűjtött, már meghatározott II-IV. századi ezüst és bronzpénzek száma.

6 Számos, már feldolgozásra került kőfaragványt, bélyeges téglát, valamint a bronzkortól az V. századig keltezhető apróleleteket gyűjtöttek innen a múzeum munkatársai és helyi megbízottai.

7 Mindezek alapján úgy vélem, hogy „a szakmai követelményeknek és egyéb etikai elvárásoknak" a feltárás ezen „kikotrással" és „levadászással" vádolt szakasza is megfelelt. Mivel a címbeli kötet felelős kiadójától és egyben társszerkesztőjétől nyert értesüléseim szerint a Szolnokon megjelent írásnak szakmai lektora nem volt, mindezeket készségesen elmondtam volna a régészeti rész szerkesztőjének is. Szívesen megtettem volna ha érdemesít arra, hogy — az idézetben bőven fellelhető és jól érzékelhetően „egyoldalú" megfogalmazásokat látva, — legalább a rákérdezés szintjéig kitüntet figyelmével. Sajnos mivel mindez elmaradt és miután a kötet megjelenését követő óvatos érdeklődésem is a szerkesztő heves indulatait és azonnali elzárkózását váltotta ki kényszerültem arra, hogy a véleménynyilvánításnak ezen, — a bevezetőben már jelzett — szokatlan módját válasszam. 4 SZABÓ 1996,79. (9.jegyz.) 5 SZABÓ 1996,79., 98. (XlII.tábla). 6 A pénzérmék meghatározását Berta József végezte. Fogadja köszönetünket. 7 A gyűjtéseket Szívós Károly madocsai mezőőr, Laposa János egyetemi hallgató és Varga Bálint bölcskei lakosok végezték. 216