Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)
Miklós Zsuzsa: Váralja–Várfő XIII. századi vára
akadtak volna leletekre." Maga Wosinsky népvándorláskori cserepeket gyűjtött itt. 15 Ugyanő röviden foglalkozik a várhegy oldalába vájt barlangüregekkel is. 16 Wosinsky Mór 1896-ban megjelent monográfiája óta a szakirodalom alig foglalkozott ezzel a várral. Gen thon István 1951-ben megjelent műemlékjegyzékében csak annyit ír: „Várrom, törökkori." 17 Sándorfi György topográfiai alapon a valószínűleg a tatárjárás előtt épült várak közé sorolta. 18 Az utóbbi években Váralján kiadott helytörténeti munka szerzői szerint„A Várfő-hegy titkát már megfejtették a kutatók. A szájhagyománnyal ellentétesen török vár nem állt a tetején. De földvár igen, melyben a szászi (szászvári) török helyőrség előretolt egysége is tanyázott." Utalnak Moldován Vilma váraljai tanítónő, amatőr régész által kezdeményezett ásatásokra, amikor épületmaradványokat nem, de bronzkori, honfoglaláskori és későbbi használati tárgyakat találtak. 19 A szerzők ennek alapján bizonyítottnak tekintik, a Várfő „katonai jellegű birtokbavételének és kiépítésének évezredes tényét." 20 Sajnos, forrásra nem hivatkoznak, így egyelőre azt sem lehet tudni, hogy pontosan hol volt ez az ásatás, és hova kerültek a leletek. Tolna megye váraival az 1980-as évek elején kezdtem foglalkozni, de akkor még csak alkalmanként végeztem, illetve végeztünk a kollégákkal néhány terepbejárást, 21 illetve Nováki Gyulával és Sándorfi Györggyel együtt elkészítettük néhány vár szintvonalas felmérését. A Várfő felmérése az első között szerepelt. Az 1980-as, 90-es években több alkalommal végzett terepbejárás során a felszínen tégla- és kőtörmeléket, valamint XIII. századi edénytöredékeket találtunk. 22 Az 1980-as években még jól áttekinthető volt a vár: csupán néhány akácfa és bokor takarta. Ekkor még megfigyelhettük a hegytető jellegzetes nyolcas alakját, az alatta néhány méterrel lejjebb körbefutó teraszt, valamint az egykori feljáró utat. Most mindezt igen sűrű bozót fedi. A geodéziai felmérést 1985-ban készítettük el. 23 (3.kép) Az ásatásra azonban csak 1994-1995-ben, a Tolna megyei várkutatási program keretében nyílt lehetőség. Az ásatás pénzügyi fedezetét az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alap) biztosította. 24 A Várfő a Völgységi-patak D-i partját kísérő dombvonulatból ÉNy felé kinyúló, környezetéből erősen kiemelkedő hegycsúcs. Három oldalról meredek, Ny felé azonban enyhébb lejtésű gerincben folytatódik. A hegytető alapterülete kb. 30 x 11-15 m (kb. 0,039 ha). Felszíne lapos, az ásatást megelőzően csupán a D-i részen találtunk egy kincskereső gödröt, és az É-i perem közelében figyeltünk meg bolygatásokat. A nyolcas alakú hegytetőt középen árok osztja két részre. A furcsa alak és a középen húzódó árok eleinte érthetetlen volt, de az ásatás során fény derült eredetükre. A hegy oldala igen meredek, többnyire szakadékos löszfal, amelynek tövében több — ma már eltömődött — pince nyílása látszik. A hegytető alatt, 7-8 m-rel lejjebb 15-20 m széles terasz fut körbe. A terepbejárások során a teraszon és a tetőn is a felszínen tégla-, kő- és paticstöredékeket, valamint XIII. századi edénytöredékeket találtunk. A vár a D-i oldalon közelíthető meg, valószínűleg a középkorban is itt lehetett a feljáró út. (3 .kép) A Tolna megyei földvárkutatás keretében első ízben 1992-ben készítettünk légifotókat a várról. A sűrű bozót miatt azonban nem érvényesült kellőképpen a terasszal övezett kúp. 25 Az 1995 decemberében, hóban készült felvételeken viszont szépen látható a vár elhelyezkedése, az ovális hegytető, valamint az azt övező terasz és a feljáró út is. 26 (2.kép 1-2.) A vár teljes feltárását 1994-ben és 1995-ben összesen 4 hét alatt végeztük el. Ezalatt a csúcsot teljesen feltártuk, és kutatóárokkal átvágtuk a terasz legszélesebb részét. 27 (3-5.kép) Lakóterület Körítőfal Az ovális hegykúp — az ásatási megfigyelések szerint — eredetileg nagyobb alapterületű lehetett: a jelenleg is szakadékos löszfal magával sodorhatta a körítőfal egyes részeit és egyéb objektumokat is. A körítőfal részleteit a II. sz. kuta15 WOSINSKY 1896, 1. 282; II. 1016. 16 WOSINSKY 1896,282. l7 GENTHON1951,436. 18 SÁNDORFI 1979, 251 19 BÁNÁTI-MAGYAR-STALLENBERGER é.n. 17. 20 BÁNÁTI-MAGYAR-STALLENBERGER é.n. 17. 21 MIKLÓS-TORMA 1982; MIKLÓS-NOVÁKI-SÁNDORFI 1984;MIKLÓS-NOVÁKI-SÁNDORFI-SKERLETZ 1985. 22 SZWM 85.19.1. 23 MIKLÓS-NOVÁKI-SÁNDORFI-SKERLETZ 1985. 24 OTKA T 013892. 25 MTA Rí Adattára Neg.sz. 160.259-261. Miklós Zsuzsa; 160.243-245. Kasnyik János. 26 MTA Rí Adattára Neg.sz. 170.489-491. Miklós Zsuzsa 27 Az ásatás eredményeiről első ízben a II. Völgységi konferencián számoltam be 1995-ben: MIKLÓS 1996. 128
