Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)
Balázs Kovács Sándor: Protestáns etika – paraszti erkölcs
A közvélemény, a hatósági kényszer és a pletyka A közvélemény éber őre a közösségi értékrendszernek. Ez az „anonim tömegekből" álló hatalom mindenütt jelen van és mindenkit sújthat, mindenki fölött ítélkezik, amolyan „Isten szeme mindent lát" alapon. Félelmetes hatalma éppen abban van, hogy megfoghatatlan. Ez a névtelen hatalom természetesen nem magától alakult ki. Ebben része volt az egyházi hatóságnak, amely két értékrendet adott: jó és a rossz hosszú listáját, és ennek megtartásán szigorúan őrködött. Régebben a világi hatóság értékskálája alig különbözött az egyházétól, és hatalmával még inkább alátámasztotta az egyház által követelt rendet. A világi bíráskodás gondoskodott arról, hogy az általa felállított erkölcsi törvények megsértését megtorolják. Az egyház és a világi hatóság minden esetben együtt is működött az általuk kötelezőnek nyilvánított törvények és erkölcsi szabályok érvényesítésében. A 18. században és még később is sok helyen az egy vallást követő, tehát homogén lakosságú községek többségében az egyházi és világi vezetés nem vált el egymástól, tehát a helyi politikai és egyházi község azonos volt. Tisztesség dolga, hogy mást igaztalanul meg nem vádolunk. A tanácsülési jegyzőkönyvekben mégis rendkívül gyakoriak azok a feljegyzések, amelyekben tolvajsággal, erkölcstelen élettel, hamissággal vádolják egymást az asszonyok, a szomszédok, a régi haragosok. A sértő gyanúsítások, becsületrontások ellen elsősorban a világi tanács előtt küzdenek az esküdtek, de az egyházi tanács előtt is békítgetnek haragosokat, egymással viszálykodókat. Nem is eredménytelenül. Legalább is igen sok ügy, alperes és felperes összecsapása végződött megbékéléssel, egymás és a közösség megkövetésével. Nyéken „Pap Péter Feleségétől panaszt tévén Paprika Ferentz nagyobbik Menye ellen abban, hogy mostanába meg halálozott kis gyermekének meg rontását Pap Péter napának boszorkányságának tulajdonította. Ellenbe Pap Péterné pedig sokféleképpen motskolta Paprika Ferencz Háza Népét. Azért mivel mind a kettő hibásnak találtatván a békességes meg edgyezés imponaltatva, ez succedalvan a pörlekedők meg korbácsoltassanak." Hasonló boszorkányvádról hallunk 1815-ben Ocsényből is: „Ifjú Szabó Andrásné panaszsza, aki arról panaszolkodott, hogy közelebb ezen az Őszön magvas Kendert nyüvvén, Ótet Borbély Jánosné illetlen és motskos szókkal illette, nevezetessen boszorkánynak mondotta. Amire az adott alkalmatosságot, hogy valamely Lampert nevű tsavargó Kanász azt mondotta Borbély Jánosnénak, hogy addig a tehenének semmi hasznát nem fogja venni, valameddig a szomszédja úgy mint Szabó Andrásné él: hitelt advánn Lampert beszédének azért támadta meg Szabó Andrásnét s azért nevezte boszorkánynak. Ezt a gyalázatot Szabó Andrásné nem szenvedheti, annyival is inkább, mivel az ólta mások is szemire vetették; hanem azt kívánja, hogy vagy bé bizonyíttsa Borbély Jánosné, hogy ő boszorkány, vagy pedig ha megbizonyítani nem tudja, ő is gyaláztassák meg. Borbély Jánosné a vádat nem tagadja; de azt állítja, hogy Szabó Andrásné már az előtt őtet is megszidta. Sőt fellyebb kezdvénn az egyenetlenségnek okát, vádolja Szabó Andrásnét azzal, hogy a Tehenét megverte, megkáromolta. A mit Szabó Andrásné sem tagad. Mint hogy ez a per ollyan fundamentumon épült, a melynek megítélése nem Ekklésiai, hanem Polgári Törvény Széket illet, úgymint a Borbély Jánosné marhájának megverésénn, azért is a perelkedők utasíttattak a Külső Törvényszékre, igyekezvénn mind az által őket a Gyűlés egymással megbékéltetni, de a miből Borbély Jánosné nyakassága s engedetlensége miatt semmi sem lett." Magzatölési vádakról is igen korán hallunk. Decsen jegyezték fel 1802. június 19-én: „Váraljáról idejött Kovács Őrse, Lukácsi Őrsét azzal vádolta, hogy gyermeket vesztett: és ő hallotta Mihály Rebitől: Mihály Rébi azért kérdőre vonatatván azt vallotta, hogy eő azt nem mondotta hanem azt mondotta: Lukácsi Őrséről hogy szintén úgy két fattyat vetett mint én, de a mellyek a Szent keresztségét is meg érték: ezért Kovács hamis Tanú bizonyságáért 12 Korbáts." Lukácsit azzal is vádolta, hogy Varga János kocsissal parázna életet él, ennek kivizsgálását az egyházi törvényre bízzák, ha kiderül megbüntetik. „Kovács Őrse azomban előbbi Lakó hellyére utasitatik." Egyéb rágalmazási ügyek: „Decsi Elek János Felesége, Szombati Kováts Mihály által meg szajháztatván, mely Titulust hogy Szombati Kováts Mihály hogy meg nem bizonyíthatott, tehát az Asszon meg kővettetett Szombati Mihály által." Nyéken „Bodó Péter Bodó Pál Házánál tartatott Lakodalom alkalmaztosságával Őtsényi Hajdú Istvánt rútul öszve motskolta Hunczfutolta Sió Sára Nényével együtt ugy az Sió Sárának Édes Anyát (aki ezelőtt 14 Esztendőkel már meg halálozott) Száma nélkül meg Kurvázta, mely illetlen a már régen meg holtat, holta után Kurvái titulussal tilalmas illetni - 12 pálca." Az elöljárók iránti tisztelet megadását a földesúr és a vármegye is megkívánta a községek népétől. Ezt szigorú 88 Alsónyék községi protokollum - 1789. február 22. - „Kováts Jánosnéval, Kováts Péternek Felesége öszve periekedet tsekély okon mely perlésben Kováts Péter felesége, Kováts Jánosnét Ördögnek, Boszorkánnak kiáltotta midőn a Templomban ment és a Pöndölét fel haitván a Meztelen Seggit verte reá: minthogy Kovács Jánosné mindenben ártatlannak találtatván Kováts Péter Felesége pedig egészen ok minden roszban, és ha Terhes nem volna" megbüntetnék. - Alsónyék községi protokollum - 1806. augusztus 16. „Takács Mihály több szószártyárságai között erről is meg jegyeztetvén, hogy bizonyos Eskütt társunknak bor és magunk között ártatlan egykori mulatságban történt fel költését, gyalázatos beszédekkel, mint szokása és Fetsegés lotsogás, Bátaszékieknek is hallatára, el hitelte. Azért mint rossz nyelvű ember most megintetik, olly conditioval, hogy ha leg kissebb Kofaságba és lotsogásba fog tapasztaltatni minden törvény nélkül 12 Korbácsai meg büntettetik most pedig mind azon betsületes Esküttet mint az egész Társaságot meg kövesse." - Alsónyék községi protokollum - 1789. március 15. 89 Őcsény községi protokollum - 1825. november 12. 90 Decs községi protokollum - 1802. június 19. 91 Decs községi protokollum - 1786. január 6. 92 Alsónyék községi protokollum - 1808. január 22. 313
