Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)

Balázs Kovács Sándor: Protestáns etika – paraszti erkölcs

büntetés terhe mellett a községi elöljáróság is komolyan vette. A decsi öreg Balázs István 1795 szeptemberében „a Bírónak, és Esküiteknek meg czáfolásokért, melyet meg nem bizonyithatott, és azért, hogy mivel sok Esztendeig Eskütti hivatalt is folytatta s még se tutta meg gondolni miben aljon az Elöl Járói hivatal meg büntettetett 10 Pálcza ütésekkel, hogy másnak is ezután jó Tanátsot s jobbat mint magának adott adhasson." Sok példa van a nép és a tanácsbeliek összeütközésére, a tisztségviselőkkel szembeni jogos, vagy jogtalan vádaskodásra. Az alsónyéki protokollumban olvashatjuk egy 1789. január 27-iki bejegyzésben, hogy „találkozik közöttünk olly erköltstelen Lakos a ki ezen a dologba jób béli tekintő minden embertói helybe hagyható jó rendelésünknek ellene szegezvén magát Hellységünk érdemes Bíráját Kiss Pétert Tegnapi Napon nem tsak személlyébe rágalmazásával minden tőle ki telhetőképpen megbecstelenitette, nevezetessen mindenkori részegnek mondotta, tsak maga tette Bírónak, ezrével hordattya magához a pálinkát és egyebet, hanem még kezét is bátorkodott ellene felemelni." Mivel az elöljárókat szabályosan választották, így a „föllyebbvalóságot képviselik, a kik ezek ellen támadnak a föllyebbvalóságnak támadnak ellene. Az illyen fel támadás már szikrája annak a nagyobb veszedelemnek, melly a Hellységeket, Városokat egyszóval az emberi Társaságot eleitói fogva boldogtalanná tette. Minthogy pedig efféle tselekedet, nem tsak veszedelmes a Helység edgyességére nézve," de büntetésre méltó is „ezért ifj. Tóth István a rossz cselekedetért 6 Kemény pálcza tsapásokra és a meg becstelenitett Szeméilynek meg követésére Ítéltessék." Részben az esküdtek, bírák gyakori haszonszerző akciói, visszaélései szították a nép jogos elégedetlenségét, másrészt a sikeresebb életűek, jobb sorsúak iránti örökös irigység serkentett rengeteg koholt vádaskodást a hatalomtól távol állók köréből. Tipikus és gyakori vád, amellyel Szabó Györgyné illette a decsi tanácsot 1789-ben: „a múlt 1788. Esztendőbeli Helség Öreg Bíráját Csáki Istvánt, ugy 1789. Esztendőbéli Öreg Birót Dani Pált és az egész Tanátsot Vér Szopóknak, hamis dologban útban járóknak, és a Szegénységet húzóknak vonyóknak kiáltotta..." (Természetesen Szabóné férje szegény házas zsellér volt.) A pásztorok, akik általában nem helybeliek voltak, hanem idegenből jöttek ide, gyakran összeütközésbe kerültek a helyi jogszokásokkal, az érvényes erkölcsi normákkal. Elsősorban ők azok, akik az esküdtek bíráskodási ügyeiben a főszereplők: élen jártak a káromkodásban, a paráznaságban, a békétlenségben, a tolvajlásban. Alsónyéken „Orgyan Mihály Bankó János volt Kanásza káromkodásért meg tsapatott". Decsen Harka András juhász 16 pálcát kapott káromkodásért. Alsónyéken „Námán Istók 24 óráig való Kalodázással és 24 Pálcza ütésekkel a Birok által azért büntettetett meg, hogy száma nélkül való Ribákat, Tyúkokat, és Malaczot is tolvalylás képpen el tulajdonítván rajta kapatott. És hogy a Tettes Ns. Vármegye fogságára nem adatott melyet meg érdemlett volna tsak éppen a mentette meg hogy a Helység Ménes Pásztora s a jószágot bitang képen nem lehetett. De ellenben meg vagyon néki ajánlva, hogy ha leg kissebbet fog ennek utánna tapasztaltatni, minden irgalom nélkül fog Tettes Ns. Vármegye fogságára küldetni." Aszóbeszéd, pletyka nagyon szigorú: azonnal működésbe lép, mihelyt valaki olyat cselekszik, ami eltér a szabálytól. A kibeszélés mindig konkrét helyzeteket rögzít, olyan mint egy szóbeli jegyzőkönyv, egy részrehajló tanúvallomás. Csak egy példa az alsónyéki községi jegyzőkönyvből, ahol a falusi szóbeszéd írásban is rögzült. „Csapó Mihály Feleségét Takács Sárát, Paprika Ferencz Törvény elibe citáltatta azért: hogy a múlt nyáron a M. Uradalom Szénája gyűjtésekor az Ifjúságnak bolond szokása szerént a rakandó Baglyában Paprika Ferencz Erse Menyetske Leányát, Csapó Mihállyal az Ifjúság belé vetvén Szénával bé takartak, mintha a Csapó Mihály a Paráznaságot elkövette volna azon Menyetskével; Melyet Csapó Mihály Feleségének valaki feladván, szüntelenül kurvázta, szajházta, anyira hogy Paprika Erse férje Kováts István is maid valónak hivén a dolgot, feleségét miatta meg is mosofázta jól hogy ha igaz nem volna a dolog. Bátorkodnék ki keresni. Melynek mi végire járván ki jött Paprika Erse gyakori meg kurvázása szajházása, melyet Csapó Mihály Felesége meg nem tudott előttünk bizonyittani, és ugyan ezen cselekedete s az ártatlan Menyetekének meg szajházásáért Csapó Mihályné 12 korbáts büntetésre Ítéltetett: de könyörgés által magát a meg jobbításra előttünk ajánlván meg kegyelmeztünk néki, most eczer." De - fűzik hozzá a határozathoz - ha folytatja a pletykálkodást, elnyeri a büntetést. Hasonlóan ártatlannak tűnő dolog történt Decsen is. „Kotsis Rátz Péter, Bogár György fia Péter, Mozolai Pál fia István, Ketskés István fia István, Öreg Gamós János fia András, ezek Kozma György Hajadon Leánya Juditról ki mondhatatlan mocskos dalt kezdvén a hajadon nagy gyalázatjára." 10 pálca büntetést kaptak érte. A dal megszületésének okát valószínűleg a sértett hiúságában kereshetjük, valamelyik legény kosarat kaphatott a gazdag, egyke leányzótól, aki pár hónappal később egy másik decsi legényhez ment férjhez. A pletyka és a szóbeszéd olyan nagy hatalom, hogy nem volt tanácsos okot adni a megszólásra. Akit megszóltak, annak az értéke csökkent a falu szemében, és ezt lépten-nyomon éreztették is vele. Tárkány Szűcs Ernő mutatott rá a 93 Decs községi protokollum - 1795. szeptember 20. 94 Alsónyék községi protokollum - 1789. január 27. 95 Decs községi protokollum - 1789. 96 Alsónyék községi protokollum - 1789. április 24. 97 Decs községi protokollum - 1843. február 2. 98 Alsónyék községi protokollum - 1808. augusztus 23. 99 Alsónyék községi protokollum - 1808. február 13. 100 Decs községi protokollum - 1798. május 20. 314