Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)

Balázs Kovács Sándor: Protestáns etika – paraszti erkölcs

azt megvallotta, hogy feleségét sokszor megverte; de nem Csizmadi Susánnáért, hanem azért, hogy ótet a felesége IC gyalázatos hirbe keverte, szidja, átkozza, káromolja; éjjel nappal szüntelen perel, még az ágyról is leperli." Természetesen a családon belül - férfiközpontú társadalomról lévén szó - a férjnek, illetve a nagycsaládot irányító legidősebb férfinak, a gazdának fegyelmezési joga is volt. Ezt így örökítette meg egy őcsényi jegyzőkönyvi részlet: „Bálint Ádám ártatlannak Ítéltetett, mind az által meg nem mondatott, hogy ha fenyíti a menyit vigyázzon a fenyíték határon tul ne menjen; A menye pedig szóval keményen megintetett, és dorgáltatott férje és Ipa eránt tartozó tiszteletre és engedelmességre." Annál is inkább- folytatódik az indoklás - mert köztudott, hogy a menyecske „dologtalan, heverő, a mellett prédáló, sőt ollyan, aki tsak tsekély pirongatásra is már hat izben hagyta el a férjét." Egy másik feljegyzés megfogalmazása szerint „az Atyai vessző és Intés kezekből ki nem vétetik." A tolvajlás főbenjáró bún A paraszti értékrend szerint az egymástól való lopás, tolvajlás és az orgazdaság az egyik legnagyobb bun. Ennek ellenére, vagy inkább ezért jegyzőkönyveink a kisebb-nagyobb lopások feljegyzéseinek garmadáját adják. A lopások tárgya igen változatos, a méhkaptáraktól kezdve az apró jószágon át a használati tárgyakig, terményekig, sőt a lovakig, csónakokig terjedt. Két sárközi községből, Alsónyékről és Decsről vannak részletes feljegyzéseink a tolvajláson kapott személyekről és büntetéseikről. 102 ilyen esetet jegyeztek fel a 19. század első felében. A leggyakoribbak a széna-, a falopási esetek, több méhkaptár és mézlopás volt, az állatok közül a legkapósabbak a sertések (süldő, malac, hízó), a kacsák (réce, toka), a ludak, a tyúkok, az élelmiszerek közül a hagyma, a tök, a paprika, a szalonna, zsír, tojás, a már kifogott hal, a kenyér. Sok egyedi lopott holmi is volt pl. fehér ruha, kerék, gyékény, lakat, kés, balta, fejsze, kapa, szoknya, abrosz, ökörbőr, héber, harang az ökrökről, nyers vászon, len gatya, törköly, a pálinkafőzés alapanyaga, szénahúzó horog, sőt „egy pár Új Kordovány Csizma" - a szekszárdi vásárban a csizmadiától. Néhány példa: Decsen „I. Héderi János és Pap János Tiszteletes Úrtól egy Tilo Levelet; Rectortól Dohánt Loptak a kertjében meg szedvén, Pócsi Jánostól 3 Rétzét, Lukácsi Jánosnak Bárkáját felvervén azt őszve rontották, Lakatostul abból a halát el vették." Goldperger Ferenc rőfös kereskedő panasza: „...a múlt télben boltjából alattomba Mihály Ferentznek Felesége Baranyai Éva 19 rőfből álló török Czitzét, melynek réfe a f. 12 xrok volnának ellopta, bebizonyosodott azoktól, kik kaptak tőle ingyen belőle, - Mihály Ferentz Apjának Mihály Jósefnek háza ki dulatván a keresés közbe, napának segge alól ki azt el rejteni Kívánván belőle 16 1/2 rőf mely már el darabolva volt, megtaláltatott, melyből már akkor férjének is Mejedzőt készített." Az összes lopási esetből tizenhetet követtek el nők és tizenhármat gyermekek, a többi elkövetők felnőtt férfiak voltak. A nők általában aprójószágot (lúd, réce, csirke), élelmiszert (kenyér, káposzta, hagyma, tök), agyi ruhát, nyers vásznat loptak. A gyermekek listája is igen sokszínű: hal, bor, só, fokhagyma, réce, méz, tyúk, tehénbőr, kesztyű, zab, pénz stb. A tettesek közül nyolc esetben pásztorok, főleg bojtárok követték el a bűncselekményt, ők is szinte mindent elvittek: libát, tyúkot, sertést, szénát, fát, bort, lepedőt, vánkost, kötelet, szalmazsákot, sajtárt stb. A decsi hegyen 1842-ben két kanászbojtár (egyik sem helybeli származású) a 13 éves Csete Marci és Horvát Pista négy présházból tolvajlott: „3 jó vászonból való lepedőt", fél akó bort, egy kötelet, egy vánkost, 3 „kantát", egy szalmazsákot, egy serpenyőt, egy tölgyfa sajtárt, az okozott kár 12 forint 30 krajcárra rúgott Három esetben a lopás mellett orgazdaságot is büntettek. Decsen „Csat István jelenti: 14a Febr. 5. tyúkját el lopták, és Gyanúja nem másra mint Csötöni Kortsmárosra volna, azon okból, hogy mivel Leányának 15 Február Kész fogója lévén és azon vendégségben több tyúkok valának süve és Főve feltéve, ámbár magának egy tsibe fija sem volt; Annál fogva kérdőre vonattatott ki ugyan sok vallatásaink után Csötöni Kortsmárosné ki válván, hogy eö maga nem lopót, hanem azon tyúkokat Sz. Rátz János szolgája Magyar István és Dani Péter szolgája Karátsony András ugy tulajdon maga fija Szél Mihály szolgája Csötöni Dániel hozták és lopták légyen nékie. A szolgák sem tagadták, hanem azt tévén hozá, hogy Csötöninének ingerlése és késztetéséből lopták Sallai Andrásnak el két tyúkját, maga pedig Fija Csötöni Dániel Csat Istványét 5töt mely az nevezet kézfogó alkalmakor kelt légyen el; Annál fogva mind ezen 7 tyúkoknak meg fizetése mint orgazda és késztető Csötöniné Nyakában egy Forintyával egyet számitván ítéltetett az tolvajló Szolga Legényeknek pedig Fejenként 12 pálcza, az orgazda Csötöninének pedig 12 Korbáts rendeltetett." A lopási esetekben fordultak elő a legsúlyosabb büntetések is: az eltérő mennyiségű, férfiak esetében pálca (3-24 között), nők esetében korbács (3-12 között), gyermekek esetében vesszőcsapások (3-8 között). A büntetés eszközei közül a verés mellől általában nem hiányzott a súlyos nyilvános megszégyenítés: a kaloda, a pellengérre állítás, az „áristom", sőt előfordult a faluból való kivezettetés, kitiltás is, mint végső eszköz. 35 Őcsény községi protokollum - 1825. május 17. 36 Őcsény községi protokollum - 1825. szeptember 12. 37 Őcsény községi protokollum - 1825. szeptember 28. 38 Decs községi protokollum- 1805. szeptember 1. 39 Decs községi protokollum - 1848. április 30. 40 Decs községi protokollum - 1842. december 31. 41 Decs községi protokollum - 1830. február 19. 307