Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)

Szilágyi Mihály: A szokások világa a német ajkú, református Mórágyon

Egy országos vizsgálat keretében igyekeztek fényt deríteni az öngyilkosságok (és kísérletek) valószínű okaira. A felmérés szerint 1935-1939 között minden negyedik esetben betegség (ideértve elme- és idegbaj is), minden ötödik esetben a családi viszály, ugyanilyen súllyal az anyagi gond vezetett el a suicidiumhoz. A mórágyi öngyilkosságok módozata: önakasztás (17), kútbaugrás (2), fobelövés és gégemetszés (l-l). Meg nem jelölt módon nyolcan végeztek magukkal. Az elkövetők életkora: férfiaknál 31, 45, 51, 52, 56, 58, 60, 65, 66, 67, 69, 70, 71, 73, 75, 77, 79 év. Nőknél: 28, 42, 43, 59, 61, 65, 72. Közülük 7 férfi és 2 nő volt özvegy. Úgy tűnik, hogy az öngyilkosságra való késztetésben a széthulló családnak, alkohol túlzott fogyasztásának, anyagi gondoknak és a magánynak van meghatározó szerepe. Az önpusztításnak ezt az eszközét valószínűleg azok választják, akiket a születést követő életszakaszban fontos interakciók érnek, melyek aztán életreszólóan befolyásolják az érzelmi egyensúlyt. Felnőve nem éreznek elég erőt ahhoz, hogy megbirkózzanak a feladatokkal. Magatartásuk az önértékelési válságokra adott egyik lehetséges reakciónak tekinthetjük. Az egyén ily módon akarja közölni válságos állapotát azok felé, akiktől segítséget remél. Hiszen a 31 évesen özvegységre jutott mórágyi vasutas és a 43 éves parasztasszony sem akart minden áron meghalni, de idegeik nem birkóztak meg a rájuk nehezedő gonddal, meg akartak szabadulni gyötrelmeiktől, „szép és jó" halálra vágytak, és ezt önmaguk feladásával érték el. Az öngyilkosságok szezonalitása - úgy tűnik - hosszú távon is törvényszerűséget mutat. Mórágy 1900-1945 közti adatait egybevetettem a magyar községek 1966-1967. évi tényszámaival. Az öngyilkosság országos és mórágyi havonkénti szezonalitása A grafikon elsőrátekintésre elárulja, hogy az év elejétől áprilisig mérsékelt növekedés van, májusban a tavaszi mezei munkák, majd júliusban az aratás ideje alatt, amikor a munkára fogható családtagok a mezőn dolgoznak, s a felügyelet nélkül hagyott, a magánytól irtózó öregek és betegek kárt tehetnek magukban, az átlag fölé emelkedik az öngyilkosságok száma. A korabeli tudósítások szerint R. J.-né 72 éves özvegyasszony 1925 májusának egyik kora délelőtti órájában, a család távollétében, 40 éve hurcolt betegségétől úgy szabadult meg, hogy a konyhaajtó sarokvasára kötötte fel magát. E. P. 79 éves férfi fülét szétroncsolta a rák. Fájdalmában gyakran eszméletét veszítette. Gyermekeinek és unokáinak távollétét kihasználva május 29-én felakasztotta magát. A 79 éves L. M. napszámos is a család távollétében kötötte fel magát. Úgy tűnik, hogy a nagyon alacsony életnívón tengődő emberek lelki egyensúlya ebben a magukra hagyott évszakban borul fel a legkönnyebben. Attól a perctől ketyegett a magány órája, amikor ágynak estek és kis vagyonkájukat gyermekeikre bízták. Egyre jobban rádöbbentek kiszolgáltatottságukra, terhes mi voltukra. Ebből a kínos lelkiállapotból igyekeztek menekülni, akik öngyilkossági szándékuk emlegetésével zsarolni próbálták környezetüket egy kis szeretetért, törődésért. Öngyilkossági kísérletüket üzenetnek is felfoghatjuk. A sok iskolázatlan ember hírét sem hallotta Euripidész tanításának: „...őrült, aki halni vágy, még a rút élet is szebb, mint a halál", de hasonlóképpen gondolkozhattak, amikor az élet vagy halál közti választás kényszere nehezedett rájuk. 83 Gergely Mihály: Röpirat az öngyilkosságról. Bp., 1987. 36. 84 i/o. 77. - Mórágyi református egyház halotti anyakönyve. 294