Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)

Szilágyi Mihály: A szokások világa a német ajkú, református Mórágyon

íratlan szabályt követve: sosem érkeztek későn az istentiszteletre, és nem osontak ki a szertartás vége előtt. Kisebbnagyobb csoportokban érkeztek a templom kapujába. A templomudvar felőli főbejáraton belépve a fehérnép a jobb oldali padsorokat foglalta el, míg a férfiak balról helyezkedtek el. A fiatalok ültek mindig elöl, mögöttük a fiatalasszonyok, majd az idősebbek. Mindkét szekció felett karzat volt, ahol az iskolások tartózkodtak. Abban a pillanatban, hogy helyet foglaltak, beszélgetésbe elegyedtek szomszédaikkal, csak úgy zsongott a templom. A kántor megjelenése és az orgonaszó vetett véget a diskurálásnak. Iskolás kórus énekelt az orgona körül. A vasár- és ünnepnapi nagy látogatottság mellett a hétköznapi könyörgéseken a templom kongott az ürességtől, bár ezek a könyörgések sem egész évben, hanem advent keddjein és csütörtökjein, a bűnbánati hetekben pedig naponként várták a híveiket. Az a néhány asszony, aki elment ezekre az alkalmakra, nem elégedett meg a bibliaolvasással, hanem rövid igemagyarázatra is igényt tartott. Hagyományosan „rossz szokásuk" volt a férfiaknak, hogy vasárnap délután még kötéllel sem lehetett őket az istentiszteletre becsalogatni. Azzal mentegetőztek, hogy ez nem illik a férfihoz. Ha valaki mégis megtette, akkor azzal mentegették „tettét", hogy nem idevalósi („Er weiss nicht, was der Gebrauch ist!"). Az egyházközség presbitériuma fegyelmi jogkörrel volt felruházva. Általában: ha a bántalmazott nő háromszori békítési eljárás után sem akar visszamenni férjéhez, bizonyítványt kap róla, s mehet a bíróságra. De van adtunk anyagi károkozás megelőzése érdekében elutasított válási kérelemről. Ui.: a férj nem boldogul egyedül a szőlőműveléssel, ezért az asszonyt kötelezik férjéhez visszaköltözni, máskülönben hatósági közreműködéssel visszatoloncolják. 1881-ben lovakat és bútorokat koboztak el egyházfenntartási járulékfizetés megtagadása miatt. Az iskolaszék felkérésére a község végrehajtója beszedi az iskolakerülők bírságát, s abból az iskola szemléltetőeszközöket vásárol. A renitens tanulók és goromba szüleik ellen, még ha néha igazuk van, akkor is, elvből, megvédik a tanítókat; még akkor is, hajói kiporolják a szemtelen gyerekeket. Egy ízben azonban a presbitérium úgy határoz, hogy háromnál többet nem szabad ráverni a fenekükre, s azt sem a lecke nem tudása, hanem „a pajkosságért és más erkölcstelen kihágásokért" tehetik meg. 1937-ig a jó tanulók ültek az első padban, hátul a „szamarak padjában" a gyengék. Az esperesi vizitációnak kellett felhívni a figyelmet erre a rendellenességre. Ezután magasság és látóképesség szerint ment az ültetés. 5. A gyászháztól a temetóig Ha gyertya vagy petróleumlámpa gyenge fénye szűrődött át egy mórágyi ház kicsiny ablakán, kuvikmadár halálfélelmet keltő hangja és kutyavonítás hallatszott a ház körül, sejteni lehetett, hogy nemsokára eltávozik egy lélek, lehullik egy csillag az égen. S amikor bekövetkezett a rettegett vagy fájdalmaktól megváltó halál, a hozzátartozók fölkeresték a parókiát. Ha délelőtt 11 óráig bejelentették a halálesetet, még aznap délelőtt „csendítéssel" adták hírül azt a falu népével, s másnap délután két órakor (nyáron háromkor) eltemették. Az ennél később bejelentett halottakat egy nappal később hantolták el egyházi szertartással. A halva született és néhány napig élő, de kereszteletlenül elhalt csecsemőket még a halál napján a bába temette el. (1906-ban már községi szülésznőről olvashatunk, aki fizetést kap.) A házasságon kívül, „törvénytelen ágyból" való gyermek és a nincstelen ember gyermekének sírjánál a református elemi népiskola egyik tanítója mondott rövid búcsúbeszédet. Amint látni fogjuk, a gyermekágyi lázban elhalt asszonyok, a megerőltetett fizikai munkától, a tébécétől korán elhunyt férfiak nem érhették meg gyermekeik házasságkötését sem, és nem dajkálhatták unokáikat. A konfirmált (12-13 éven felüli) egyháztagra öt percen át húzták a nagyharangot. A nem konfirmált egyháztag haláláról a középső harang tudósított, míg a gyermekre kisharanggal csendítettek. Amint ez megtörtént, mindhárom harangot hosszabb megszakítással kétszer öt percig húzták. 61 Sík 17. - a lárma miatt meg kellett prédikálásom közbe állapodni." (Burgyán János mórágyi prédikátor 1816. július 7-i jelentéséből. Ráday-levéltár Budapest.) Vámos Dániel, a gyönki református gimnázium tanára 1850-ben került Mórágyra, 5-5 évig a tolnai egyházmegye főjegyzője, illetve alesperese, 1874-től egyházmegyei tanácsbíró a Mórágyon eltöltött négy évtizedes lelkészi szolgálatának első negyedében, diplomáciai érzékkel „...e rendetlen s egymás között czivakodó néppel békében" megvolt, bár „a volt lelkész (Burgyán Sámuel) majd 40 komája által mindig ellenem izgatott, a gyülekezetben szigorú rendet tartottam fenn, különösen a templomban rendetlenkedöket rendre utasítottam. 1856-ik évben karácsony első napján egy embert a prédikáczió alatt nevetésért s fecsegésért név szerint rendre utasítottam s a lármázó fiatal legényeket is elhallgattattam. Ezen rendreutasítás következtében 7 vagy 8 ember a legvagyonosabbak közül a bíró s esküdtek hozzájuk csatlakozásával az egész falut ellenem fellázította, - és a jegyző s bíró, osztrák főbíró elnézésével megszavaztatták a lakosokat, hogy kinek kell magyar, kinek német pap. Én csak egy szavazatot kaptam mint magyar pap. Ezen szavazás után a kupaktanács ügyvédet fogadott, s azzal ellenem folyamodványt készíttetett, és akkor lévén még folyamatban legjobban a germanizáció; két embert Bécsbe küldtek a folyamodvánnyal egyenesen Ő Felségéhez, hogy engem tegyenek el nyakukról, mert én őket magyarizálni akarom." Bécsben nem vették át a mórágyiak folyamodványát és Ferenc József császár sem fogadta őket. (Ráday-levéltár Budapest. Vámos Dániel korrajza a mórágyi református egyházról, 1889. május 20-án.) 62 i/o. 63 A mórágyi református egyház presbiteri jkv. 1877. V. 10., 1881. XI. 16. 64 Uo. 1886. XII. 20. 65 Uo. 1937. V. 31. 66 A mórágyi református egyház 1955. március 4. presbiteri ülésén hozott szabályrendelet (továbbiakban Szabályrendelet) 1/5-8. 291