Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)
Mészáros Gyula: Régi mórágyi kerámia
díszedényeket: tálakat, kisebb részben tányérokat készített; csak elvétve akadt a leletanyag között mázatlan főzőedény (fazék, szűrőtál) töredéke. Abokály, amely edénytípus egyik jellemző díszkerámia-terméke lett a 19. századi mórágyi műhelyeknek is, ebben a korai kerámiai selejtanyagban még nyomokban sem fordul elő. A tálak külső formáját tekintve, még a legtisztább törökös díszítményt őrző daraboknál sem találkozunk már a félgömb alakú török mélytállal, vagy talpas tállal. A tányérok sincesek. Atálak között, a nagyobb méretűek csoportjában már kevesebb ez a típus. A mórágyi tálasedények felfüggesztése a fenéksarok felett lévő kis átfúrt fülecs útján történt. A tálak peremkiképzésében négy variációval találkozunk: 1.) Sarkantyús alsó kiképzésből indított, behajló perem. 2.) Tompaszögben behajló perem. 3.) Enyhe domborulattal behajló perem. 4.) Abroncsszerűen kialakított, felálló perem. A régi mórágyi kerámia motívumgyűjteménye Különböző stílushatások A 18. századi mórágyi tálasedényeken gazdag és változatos díszítő mintakincs jelentkezik. Ezt a motívumgyűjteményt azonban túlnyomó részben más művészeti, iparművészeti ágak által már korábban kialakított, átvett, megőrzött, továbbélő hagyományokból merítették, kölcsönözték a mórágyi mesterek. A kor iparművészetének motívumgazdagságából válogatva, annak leegyszerűsített mintáiból teremtődött meg a 18. század népi díszkerámiájának ez a szép, de mindig mértéktartó, díszítő mintaskálája. A tálasedények alapszínezése A 18. századi mórágyi kerámián mindenekelőtt a fehér, azután a sárga és barna angob alapszín jelentkezik. A fehér szín azonban később, a 19. század folyamán mindinkább háttérbe szorul, majd a század végére majdnem teljesen elfelejtődik Mórágyon. Kobalt és zöld, valamint fekete alapszínezés sem fordul elő tálasanyagukban. Díszítés, vezérmotívumok (3. kép) A díszítő motívumok színskálája 18. századi díszkerámiánkon: fehér, sárga, barna, négerbarna, téglavörös és zöld. A kék színt a mintázások felrakásából is kirekesztette Mórágy. Pedig az ősi motívumokat hagyományozó itáliai majolikán és a habán fajánszkészítményeken is uralkodó a kobalt. Ugyanakkor, legalábbis a 19. század elejétől a környező fazekasközpontok: Baja, Mohács, Siklós és Szekszárd, a tálak, tányérok peremdíszítésénél gyakran alkalrftaztak kék színű szalagmintát, fehér alapozással. Sőt, Mohács 19. századi, fehér alapú táljain és tányérjain, stilizált és naturális virágminták, madaras motívumok színskálájában is előfordul a kék szín, de rendszerint sárga, barna és zöld 22 * mintázatokkal keverten. A mintázatok felrakása írókázással, ecsettel, mázfolyatással és cirkolással történt Mórágyon. A 18. századi mórágyi tálak, tányérok díszítésének vezérmotívumai 1. Geometrikus motívumskála. Vesszősorok, kacsminta, fekvő „S" minta, ostormotívum, körbefutó sima vonaldísz, hullámvonal, kígyó vonal, spirál, csigavonal, konvex és konkáv ívek, voluta, macskaköröm, pontsor, halgerinc és hálóminta, valamint ezek kombinációi. Kedvelt korai mórágyi kerámiadíszítő motívum az arányosan rövidülő párhuzamos vonalkák csoportjából álló térkitöltő 21 Domanovszky György: Magyar népi kerámia. Magyar Népművészet 1 (Bp., 1968.) 54. old. ut. bek. 22 Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története. Dunántúli Dolgozatok 6 (Pécs-Mohács, 1969.) 46. old. 222
