Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)

Gaál Attila: Római vaseszközök és rézedények a Duna medréből

3. kép: Ekevasak és csoroszlya Dunaföldvár-Alsórévről körbe tartozik két további - csaknem teljesen ép - horgas sarló is. (2. kép, IX. tábla 1-2.) Mindegyik határozottan ívelt, majd a hegy felé az ív egyre enyhébbé válik. A IX. tábla 2. sz. sarlón felismerhető a rövid nyéllemez felső végénél egy enyhe hátratörés is. Ezen a tárgyon a nyéllemezen nincs lyuk, így a nyelet makkos megoldással erősítették fel. A másikon (IX. tábla 1.) a nyéllemezre felszegecselt nyelet a nyélvég makkszerű tüskéjének a visszahajlításával erősítették fel. Mindezek alapján e két utóbbi darabot olyan makkos felerősítésű (IX. tábla 2.), illetve nyéllemezes-tüskés olyan, esetleg átmeneti jellegű sarlónak tarthatjuk, melyek pontos párhuzama ez ideig a római korból nem ismert. (Természetesen az sem kizárt, hogy tekintélyes hosszúságú sarlóink voltaképpen rövid kaszák. Ennek lehetőségével főleg a nyéllemezes, makkos példánynál számolhatunk.) További három pengetöredék tartozik még a kasza-sarló körbe: egy római hosszúkasza hegyhez közeli töredékdarabja, mely tartozhat fenti hosszúkaszánkhoz is (VIII. tábla 2.), egy keresztbe lapított hegyű római sarlóvég (IX. tábla 3.), valamint egy, a találók által durván átalakított, egyenlő szárú háromszög metszetű római hosszúkaszavég (XII. tábla 2.). 4. Vonókés. Az egyenlő szárú háromszög átmetszetű pengével készített vonókés ábrázolásait főként kőemlékekről 7 Alapvető munkájában Müller R. is osztja Beranova, M. azon véleményét, mi szerint „a horgas sarló és a rövid kasza között csak méretbeli eltérés figyelhető meg." (MÜLLER 1982, II. 476.) Müller R. egyébként több - a mi makkos sarlónkhoz hasonló - makkos nyélfelerősítésű rövidkaszát is közöl, melyek hosszúsága 32,5-45,6 cm között változó. A mi makkos sarlónk töredékes hossza 40 cm. Igaz ugyan, hogy pengéje rendkívül vékony és könnyű, de ez lehet a két évezredes víz alatti tartózkodás eredménye is. (MÜLLER 1982, I. 628., 1307., 1310. stb. sz. tárgyak - valamennyi a késő vaskorra datálva.) 8 Valószínűleg azonos egy „falex varuculata", azaz „nyársacskával" készített római sarló végdrabjával. Erről bővebben: MÜLLER 1982, II. 479. Azonos hegykiképzésű sarlókat ismertetett ugyancsak Müller R. A balatonaligai római kori bennszülött telep vaseszközanyagában. (MÜLLER 1994. 180-181., 3. ábra 2-3., 4. ábra 4-6.). 197