Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)

Gaál Attila: Római vaseszközök és rézedények a Duna medréből

ismerjük és ha Pannoniából nem is, de a római birodalom európai részéről már több példányát is közölték. Erre példaként említhető az a két szélesebb pengéjű, de a mienkhez mégis sok vonatkozásában hasonló vonókés, melyeket M. Pietsch közölt a Saalburgban előkerült vaseszközök között. 5. Ekevasak és csoroszlya. A kaszák és sarlók mellett a földművelés eszközeit még négy ekevas és egy csoroszlya képviseli leletünkben ( X. tábla 1-2., XI. tábla 1-3., XV. tábla 9-10.). A négy ekevas közül hármat többször is javítottak; egyiken kétszeri nádolás nyomai is megfigyelhetők (X. tábla 1., XV tábla 9.). A köpűk és pengék egymáshoz viszonyított mérete is eltérő. Két darabon a penge, másik két ekevason pedig a köpű a hosszabb. Utóbbi esetben ezek a hosszabb köpűk jóval keskenyebbek a másik kettőnél és válluk is szinte csak csonknyi méretű, míg a szélesebb és hosszabb pengéken a vállak szélessége 2,5^4 cm. A feltűnően hosszú köpű arra utalhat, hogy ezek olyan ekére voltak felszerelve, melyekkel nem vízszintesen, hanem a föld felületével hegyesszöget bezárva (túróeke) végezték a munkát. A pengék némelyikén azonban enyhe aszimmetria is észrevehető. Ezekkel az ekékkel tehát már megpróbáltak barázdát szántani, s az egy oldalra szántás közben az eredetileg szimmetrikus ekevasak kissé aszimmetrikussá koptak. Ezekhez a szélesebb pengéjű ekevasakhoz nagyon hasonló két példány található a szekszárdi múzeum gyűjteményében. Egyik a Dombóvár közelében előkerült, késő vaskori vonásokat is mutató császárkori vaseszközleletből, másik pedig - felszíni szórványként - a Mözs kakasdombi 1-2. századi telep területéről származik. A Balassa I. és Müller R. által közölt analóg darabok, valamint a fenti Tolna megyei leletek alapján ekevasaink korát a római korra, ezen belül a császárkor időszakára határozhatjuk meg. 4. kép: Ismeretlen Tolna megyei lelőhelyről származó római rézbogrács peremfelirata. Acsoroszlyával kapcsolatosan felmerülhet az a lehetőség is, hogy esetleg önálló talajhasító eszközként (resalo, riss) használták, mivel pengéje jóval hosszabb a nyélnél. Ez a szakmai vita azonban ugyanúgy nem dőlt még el, mint annak kérdése, hogy csak bizonyos méret fölött (55 cm, esetleg 60 cm) tekinthetők-e ezek az eszközök resalónak, vagy a hosszméretek csupán másodlagos jelentőséggel bírnak. Az azonban az eddig ismert hasonló darabok alapján egyértelműnek látszik, hogy jegyei (pl. a nyél keresztmetszete) alapján ez a tárgy - annak ellenére, hogy a fenti ekevasakkal együtt szolgáltatták be - inkább középkorinak tekinthető. 9 PIETSCH, 1983, 26. tábla. 10 MÜLLER, 1982. II. 425-430. 11 GAÁL, 1982. 4. kép 1., GAÁL, 1979. 38. kép. 12 BALASSA, 1973. 130, MÜLLER 1982. 436-437. 198