Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)

Solymár Imre: „Ez itt a magyar romantika meseföldje” – A Völgység, mint irodalmi táj

Györe 1. Náray Antal reformkori költő és író Győrében született. Bár több életrajzi elemet találunk 1824-ben megjelent „Maré Vára" című regényében, Györe nem szerepel. Az egyszerű tanítói lakás a kiábrándító valóságot jelentette volna. A főhős Nyárády, a közeli Márévárban lakik. Egyes leíró részek rendkívül érzékletesen rajzolják a tájat. Ezek egyike gyermekkori játszóhelyet sejtet: „...kilovagolt véle a szomszéd pagonyba is, mellyet a sudarasodásnak indult cserek, s gyertyánok karcsú nemzedélyei, a több helyeken árnyékozó természetes zöld boltorok, leginkább pedig a száz meg száz ágakra oszló tekervényes csergetegek annyira ékesítettenek, hogy csak azok nem érezhették benne járván gyönyörűséget, a kiktől a sors minden örömérzést megtagadott..."

168 Györe korabeli leírásában olvashatunk a Cser-erdőről, 1829-ben kezdődött benne az első vágás.

169 Eleven élményt sejtet a tűzvész leírása, amikor a lángok „...egynehány szempillanatok múlva már a harmadik utszában pusztítottak, és csak akkor kondula meg a tűzvészt hirdető öreg harang, midőn az erőszakoskodó szelekkel küzdő lángok már több mint százötven ház fedémin legekének... házatok haját már egészen ledúlták a hatalmas lángok, s a gerendák, szaluk, léczek mind eleven zsaráttá válván, egymásra dőlve nagy halmokra torlódtanak, s leomlott pitarban már a szobák ajtaji is gyuladozni kezdetiének..."

170 Lehet, hogy ez az a tűzvész, melyről a györei néphagyomány tud. Hidas 1. Garay Antal mond el egy epizódot Garay János életéből. Járvány idején indulnak Szekszárdról Pécsre. „A mint Hidasra értek, ott székelt a falu végén a kolera-bizottság és az őrség..." x 2. Illyés Gyula Bonyhádon írt, diákkori naplójegyzetében esik szó a hidasi „zuhogó"-ról, hová a felső osztályosok fürödni jártak. Ezen a vasárnapon azonban a hidasi sváb gyerekek nem engedik őket a vízbe.

172 Ez a zuhogó gyermekkoromban az ún. Frank malomnál - a 6-os út mellett - még megvolt. 3. Illyés Gyula - a baranyai egyke-kérdést tanulmányozva - születési statisztikák kimutatásait nézte át. Amint „Pusztulás" című híres útirajzában 1933-ban megírja, egyszer csak látnia kell, hogy „...Hidasdról, ahol gimnazista koromban magam is gyakran megfordultam, már nincs kimutatás. Üresen áll a templom és az iskola, a falunknak már egyetlen magyarja sincs. A pusztulás alig száz éve kezdődött." A „Nyugat" ankétjához Babits Mihály, Schöpflin Aladár, Harsányi Gréte, Fülep Lajos és Braun Róbert szóltak hozzá. Utóbbi a hivatalos statisztika adatait hozza fel - pontosítandó - éppen Hidas kapcsán. Illyés „A magyarság pusztulása" címmel adja meg válaszát: „Én úti impressziókat írtam, Braunnak statisztikai impressziói vannak." Ide a statisztika kevés, fölényes helyismeret kell a helyzet helyes megítéléséhez! Ezt érzékeltetendő, nem is a hivatalos helységnevet mondja Illyés, hanem a lokálisát. Majd így oktatja ki Braunt: „...Hidasdról (a falu ősi neve Hidasd, a környékbeliek kivétel nélkül így ismerik) nem tudja, hogy itt a reformátusok is németek. A Dunántúl(!) jó pár református német község is van... Hidasdon egyetlen magyar református sincs. A magyarok számának megállapítására csak egyet mondhatok: azt, ha személyesen ellátogat - Hidasdra." Kettőjük vitája a „Századunk" 1934. évi évfolyamában folytatódik. - A Hidas-problémára tehát Illyés Gyula hívta fel a közfigyelmet! 328