Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)

Solymár Imre: „Ez itt a magyar romantika meseföldje” – A Völgység, mint irodalmi táj

4. Kodolányi János 1934 tavaszán - Illyés útirajzának hatására - Bajcsy-Zsi­linszky Endrével és Talpassy Tiborral felkereste zengővárkonyi otthonában Fülep Lajost. Kodolányi a svábok térhódításáról beszélget a gesztenyeligetben, majd az egyke-kérdésre tér rá. Tudósítását így zárja: „A föld itt is omlik a lábunk alatt, ott is omlik. Itt is szivárog a talajvíz, ott is. Néhol már zúg az árvíz: Hidas, Szederkény, a falvak egész sora elmerül benne." Ezt követően: a „Nyugat"-ban irodalmi eszközökkel megkezdett „sajtóhadjárat" folytatódik a napi- és hetilapok­ban. Majd a hidasi magyar templomban tartott búcsúistentisztelet és harangbú­csúztató után kerül sor a híres „hidasi haranglopás"-ra. 175 5. Szabó Dezső a magyar református önképzőkörös hevületét mutatja be: „...szavalhatja... Pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve széthull nemzetünk. És emlékül belső zsebében hordhatja a baranya-megyei elsüllyedt harang sikerült fényképét." 176 6. Illyés Gyula 1945-ös riportútja során jutott el a Völgységbe. Indulattal szól a svábokról: „...Ezeket a németeket nem gazdasági szükségből telepítették ide - hiszen volt itt magyar - hanem pusztán politikai céllal - a magyarság nyakára, a magyarság megtörésére. Ez teljesen sikerült - az ősmagyar nevű falvakból csak a név maradt magyar, az utolsók elsüllyedését - Hidasét, Székelyét például - még szemünkkel láthattuk. Nem, nevük is csak nekünk maradt meg, mint megannyi üres dióhéj." 177 - A helyzet reális megítéléséhez elő kell vennünk a hidasi svábok memorandumát is! 178 7. Tatay Sándor „A nyugati kapu" című regényében így határolja körül a történelmi időt: „...Ez volt az a korszak, amikor a baranyai magzatirtást dobra verték, amikor a magyarság végső pusztulása fölött kongatták a harangot a költők, írók, publicisták... Mások szólottak egy faluról, melyben lehullott a kálvinista templom tornyából a harang, miután az utolsó magyart is a temetőbe kísérte kongatásával. Maradtak csak a németek, és a falu végéről a megüresedett házakba benyomultak a bőséges gyermekáldással szaporodó cigányok. 8. Albert Gábor szociográfiájában és irodalmi publicisztikájában újra fogalmazódik a kérdés. Hidas újra üzen. 180 Hőgyész 1. Ferdős Dávid 1818-ban megjelent versekötete őriz egy „Öröm-Innep"-re írott dalt. Alcíme szerint a gyönki „éneklő-kar" adta elő a hőgyészi grófi palotában, midőn gróf Apponyi Antal.Anna leányát az olasz Piatti Károlyhoz férjhez adta. Örömre volt ok: „Cupido rá lőtt egy Grátziára... Csók-vásárt ütnek mára..." A gyönki gimnazisták mecénásukat köszöntik, imigyen: „Ez a' Sereg a' Hőgyészi Músák' kedveltt barátja­Ä melly Excellentziádhoz Tiszteletét botsátja. Excellentziád pedig Egy Nagy Metzenássa ezen Helikonnak: - oh engedje ­Meg hát hadd örvendezzen Illy Öröm-Innepen, - melyen Excellentziád örül, 'S harsog a' Tisztelet-tétel Ä víg palota körül. " m 329

Next

/
Oldalképek
Tartalom