Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)
Csiszár Mirella: Itália-élmény a két háború közti magyar irodalomban
Folytonosság...a könyv mottója - „Ami most történik régen megvan, és ami következik - immár megvolt és az Isten visszahozza, ami elmúlt" - meghatározza az esszék látásmódját. A múltat nyitott könyvnek tekinti, amelyből a mára is érvényes következtetéseket lehet levonni, amely asszociációkat kelt, melyből a jelent ismerjük meg jobban. így ha a római birodalomról beszél, melynek alapja a félelem volt és amelynek hatalmi mechanizmusa lassan korumpálódott - nem nehéz mai párhuzamokat találnunk. Vagy ha az etruszk kultúra eltűnéséről ír, nem nehéz kihallanunk az aggódást a kisnemzetek sorsáért. írósors - az antik Rómától az orwelli alaptörvényig - ha életben akarsz maradni, második természeteddé kell váljon az illeszkedés... Ha az elvtelenséget nem vállalod, marad a halál, vagy a száműzetés. De ha a száműzetés is, megmarad az önmagadhoz való hűség, de csak ez tehet képessé az igazi alkotásra. A megszülető mű pedig bekapcsol az európai folytonosságba, ami a halhatatlanságot, a halálon túli életet biztosítja. Ez a végső tanulsága a Római muzsika esszéinek és a Cs. Szabó-i életműnek. IV. SZOBOTKA TIBOR: IGITUR Szobotka Tibor írói indulása Márai Sándor, Cs. Szabó László nemzedékéhez köthető, másrészt első de csak a közelmúltban publikált regénye az Igitur a kor „utazási regény" vonulatához kapcsolja. Azon a talajon született, mint Szerb Antal Utas és holdvilága, frivol hangneme pedig P. Howard alias Rejtő Jenő regényeit idézi, bár az Igitur életérzése, végkicsengése már nem ilyen könnyed. Három vígjátéki figura fogadásból elindul Olaszországba, hogy három hét alatt eljusson Nápolyig, hogy megnézze azokat a nevezetességeket, amiket a baedekker kijelöl, és közben rengeteg kalandot éljen át. A három férfi három karakter: a parvenü Kohl Jakab, a bankigazgató, aki mindenben üzletet szimatol, mindenkit a kezében tart és ugráltat; gróf Tölgyessy Ferenc, a lecsúszott dzsentri, aki addig akar élni, míg jól élhet, a szép nem hódolója; és Haturka, a pénznélküli szerkesztő, az ügyefogyott széplélek. E három komikus figura kalandjainak történetébe talán saját élményei is belejátszottak. A regény megírása idején tett nagyobb utazást Olaszországban három barátjával, - Sándorral, akinek mindig volt pénze hármójuk közül, és aki fedezte kalandjaik költségeit, és a nemesi származású Gézával, - hasonló alapszituáció állhatott fent, mint hősei közt. Tehát ez a három figura, Kohl báró és eltartottjai elindulnak Olaszországba, hogy megtalálják a csodát, amit külön-külön másba vélnek felfedezni. A gróf a nőkben, a kalandokban, a báró az üzletekben, amit majd itt fog kötni és Haturka a lélekben, ami az olasz művészetből kiárad. Rengeteg kalandot élnek át - a báró furcsa üzletet köt spanyol „gyógynövénykereskedőkkel", akikről később kiderül, hogy kábítószert akarnak eladni, laknak előkelő római szállodában, de egy éjszakát töltenek a genovai börtönben is; találkoznak még náluk is furcsább figurákkal, Dominkával az orosz balett-táncosnővel, aki testén hordja rég elhalt szeretője képmását, Külki bejjel, a féltékeny törökkel, aki lepuffantással fenyegeti Kohlt, ha szeretőjét elcsábítaná - és még sorolhatnánk. De a regény mégis több, mint egy pikareszk olaszországi útirajz, - mert ne feledjük a három utazó szakít időt a legfontosabb nevezetességek megtekintésére is. Kalandjaik az emberi kiszolgáltatottságról adnak humoros látleletet, a megbocsátás feloldása nélkül. Kohl, Tölgyessy és Haturka hármasa az egymásrautaltság és kihasználás rendszere, ahogy az út végén egy részeg éjszakán a két rabszolga is rádöbben: „Nézd a bárót - mondja Tivadar a szerkesztőnek - ő tart mind a 270
