Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)
Solymár Imre: „Ez itt a magyar romantika meseföldje” – A Völgység, mint irodalmi táj
Széplak 1. Vörösmarty Mihály a „Zalán futásá"-t 1823-ban kezdte írni, amikor Perczel Etelkát már ihletőjének tekinthetjük. Árpád vezér leszármazásáról szólva dédnagyanyját említi, szép Nemibontát, aki „Széplakon élt egyedül ... sokáig." Egy „Erő" nevű tündér szüntelen a nyomában járt, s „titkon emelt sóhajtással sugdosta szerelmét." 284 Beborult a táj, a lány eltévedt. A tündér rátette csalfán az „éj koszorúját", s ettől: „Széplakon a szűznek már égett keble, s szerelmet/Sajdító szívvel leborult..." Az ifjú tündér pedig „szerelemmel hajla ölébe." - Az ő lányuk Elme, unokájuk Álmos, s annak fia - mint tudjuk - párducos Árpád. 285 A kritikai kiadás hívja fel a figyelmet, hogy ez Széplak első költői megjelenítése Vörösmarty költészetében! Á névválasztás „rejtett" összefüggésben van Perczel Etelka személyével. Mert ha Széplak valóban „elvonás" Dugonics András „Etelka Karjelben" című regénye „Széplaki"-jának személynevéből 286 , s Etelka itt van, akkor Széplaknak is itt kell lennie! S a valódi Széplak is - bár Széplak több van az országban - itt található: Börzsönytől néhány kilométerre, a cikói Ótemplomnál. Az 1828-ban keletkezett „Széplak" eredeti címe: „Ugod Széplakon". A mű elején a legszemélyesebb vallomás hangzik el a költőtől, ki „az ifjúság képét öltve magára", gondolatban ismét: „Ábrándozva bolyong egyedül a csörge pataknál, S szárnyain ismét a szerelemnek hordja bilincseit, S hordja szelíd kötelét az elomló szőke hajaknak, Álmaiból virradnia, haj! mért kelle; miért kell, Megsiratott szép völgy! szemeimtől messze maradnod, Hogy soha többé víg hang dallód ajakára ne keljen, És legyen a dalban minden szava, mint szive oly bús? De te nevezve maradsz kedvemben búmban egyenlőn Legkésőbb napomig, s mely tájadon őrzi regéit, Állni fog emiekeim közepett a széplaki bús rom. " 287 A „széplaki bús rom" a török alatt elpusztult Széplak város templomának romja. 288 - Széplak a költő egyik legkedvesebb helye, valószínűleg érzelmi élete történetének is kulcsfontosságú helyszíne. 1830-ban írott epikus mű, „A Rom" - bár helyszíne a csendes Aral-tó melléke - néhány részletében Börzsöny és Széplak szép vidékét idézi. Itt is, ott is csak egy hosszabb séta: mikor a költő „elhagyta a kevély lak táját", átvágott a „gyönyörű rónán" (Cikó felé), s „...túl azokon szomorú düledéken lelte Romistent. " - Kövessük gondolatban, s az Ótemplomnál vagyunk! 2. Náray Antal „Maré Vára" című regénye 1824-ben jelent meg. A főhős, Nyárády Széplakra megy, - Mátyás király korában vagyunk -, a most rom épület akkor pompás templom. A templomban végignézi a városka pártás nemes szüzeit, majd egy kisgyermek temetésére is elmegy. Ekkor pillantja meg Piroskát, s a szerelem rögtön hatalmába keríti: „...könnyező szemeit Hugód állandóan a földre szegezte... felemelte végtére csak ugyan ő is harmatozó szemeit, s a jelenlévőkre széllyel tekéntvén, Nyárádyn akasztá meg azokat. Mivel pedig az még akkor is Hugód kellemetességein legeltette látását, éppen úgy történt, hogy szemeik egymásba ütköztek..." Ettől kezdve szüntelen a lányt „vadászta", mögéje állt, hazáig követte. S ó jaj, százszor jaj! A lány Széplak leggazdagabb kisasszony340
