Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)

Szabó Géza: Fémmegmunkálási nyomok a Regöly–Veravár késő bronzkori leletegyüttes tárgyain

ben a kalapácsütések nyoma nagy, mély és csak néhány figyelhető meg a tárgyon (8. /1.9./;35.,172. /7.6.; 11.5., 7./). A kalapácsnyomok közelében több esetben éles peremű, „V" keresztmetszetű bemélyedések, az egyik oldalon felgyűrődő törésfelület, vagy apró, hosszirányú hajszálrepedésektől porózus felület látható. A jelenség pontosabb értelmezésére a többi nyom értékelése után térek ki. A bronzszálból és lemezből készített tárgyak felületén általában sűrű, apró kalapácsnyomok figyelhetők meg. Nyilvánvaló, hogy ez a jelenség közvetlenül a drót- és lemeztárgyak megmunkálásával függ össze, ezért erre ugyancsak a későbbiekben térek vissza. B.) A vizsgált tárgyaknál számos esetben látható, hogy az eszköz anyaga valamilyen ok miatt túlnyúlik a tárgy anyagának eredeti síkján (8. /1.9V; 16. /VÚJ; 24. /14.6./; 25. /13.17; 44/A/3.2./; 53. /3.6./; 56. /2.2./; 59. /2.5./; 65. /2.16./; 67. /2.15./; 69. /2.217; 70. /2.13./; 71. /2.22./; 73. /2.20./; 74. /2.18./; 76. /2.11./; 90. /6.23V; 91. /6.12./; 100. /6.11./; 103. /6.14./; 146. /4.11./; 148. /4.13./; 150. /4.12./; 151. /4.16./; 153. /4.15./; 168. /7.2./). A jelenség csak részben köthető egyes tárgycsoportokhoz. Legtöbbször eszköztípustól függetlenül, törésfelületek közelében figyelhető meg. Néhány bronzszálból készített tárgy végén az anyag túlnyúlásának egy sajátos formája figyelhető meg: csak a felületi részek nyúlnak körben túl a fémszál belső részén. Különösen jól megfigyelhető ez az egyik laposvéső végéről készített nagyításon (37. /11.6./). Az, hogy körben csak a felület nyúlik túl a belső részeken, egyértelművé teszi, hogy itt valamilyen, a felület nyúlását okozó megmunkálásról van szó. A munkafolyamat eszközére mutat a vésőn látható sok kalapácsnyom. (Egyébként hasonló, csak oldalirányú túlnyúlás a szegecsek fejrésze is, amit szintén kalapáccsal alakítottak ki.) Nem elhanyagolható jelenség az sem, hogy a véső egész felülete hosszirányú hajszálrepedésektől porózus. Ez szintén a bronzszálból készített tárgyakra jellemző. A bronz meleg megmunkálása esetén a többszöri hevítés lehetővé teszi a rácsszerkezet folytonos újrarendeződését és fokozatos alakulását, így a fémtárgy teljes keresztmetszetében egyenletesen nyúlik. A hidegen kalapált fém esetében viszont nincs mód a rácsszerkezet újrarendeződésére, ezért a felszínhez közelebbi részek fokozottan tömörödnek, ill. nyúlnak. Ha a rácsszerkezetet hevítéssel nem rendezik, az egy idő után már nem lesz képes elviselni a terhelést, megszűnik összetartó ereje, ami a tárgyon repedés formájában jelenik meg.

39 Mint látható a vizsgált vésőn mind a két jelenség: a felszíni részek túlnyúlása a végén és a felszín repedezettsége is megfigyelhető. Ebből logikusan következik, hogy más tárgyak esetében is a hajszálrepedésektől porózus felszín, és a kalapácsnyomok a bronzszál hidegen való megmunkálására utalnak. Az egyik tokos balta élének oldalán is jól megfigyelhető az anyag túlnyúlása az eredeti síkon (25. /13.1./). Ugyanezen darab élén szembetűnőek - a már fentebb leírt eljáráshoz - az élezéshez kapcsolódó kalapácsnyomok. Nyilvánvaló, hogy itt az él keményebbé, tartósabbá tétele érdekében tömörítették a balta anyagát, és ez okozta túlnyúlását. Repedt, törött tárgyaknál gyakori az anyag túlnyúlása a törési felület egyik szélén (8. /1.9./; 16. /1.12./; 24. /14.6./; 44/A/3.2./; 53. /3.6V; 56. /2.2V; 59. /2.5./; 65. /2.16./; 67. /2.15./; 69. /2.217; 70. /2.13./; 71. /2.22./; 73. /2.20./; 74. /2.18./; 76. 198