Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)

Szabó Géza: Fémmegmunkálási nyomok a Regöly–Veravár késő bronzkori leletegyüttes tárgyain

/2.11./; 90. /6.23V; 91. /6.12V; 100. /6.11V; 103. /6.14V; 146. /4.11V; 148. /4.13V; 150. /4.12V; 146, /9.11V; 150. /4.12V; 151. /4.16V; 153. /4.15V; 168. /7.2V). Tüzetesebb vizsgálat után azonban jól látható, hogy itt valójában nem az anyag felszínének nyúlásáról, hanem sokkal inkább az egyik oldalra való felgyűrődéséről van szó. A felgyűrődött, az anyag eredeti síkjából kiálló törési szél sokkal élesebb, mint a másik. Hasonló jelenség a hajlítgatással eltört lemezeknél, drótoknál figyelhető meg. Nyilvánvalóan a vizsgált esetekben szintén az anyag többszöri hajlítgatásával törték el a tárgyakat, mint az az egyik lemeznél látható (153. /4.15V). Az ilyen törésfelületek közelében gyakran találhatók kalapácsnyomok és éles, határozott peremű „V" keresztmetszetű bemélyedések is. C.) Egyenes vonalú, „V" keresztmetszetű bemélyedések éles, határozott peremmel, ill. esetenként ezeknek csak egyik felét jelző kis ferde síkok anyagtípustól függetlenül - öntött, bronzszálból és lemezből készített tárgyakon egyaránt előfordulnak (8. /1.9V; 9/A /1.10V; 46. /3.1V; 61. /2.26.; 12.1V; 62. /2.25V; 63. /2.23V; 65. /2.16V; 66. /2.19V; 67. /2.15V; 70. /2.13V; 71. /2.22V; 72. /2.12V; 81. /5.31V; 83. /5.36V; 87. /5.27V; 95. /6.15V; 112. /6.1V; 146. /4.11V; 147. /4.10V; 148. /4.13V; 149. /4.17V; 150. /4.14V; 158. /4.18V; 159. /4.20V; 163. /4.28V; 172. /7.6.; 11.5., 7V; 173./7.5V). f Az, hogy a vizsgált jelenség eltérő technológiával készített, más-más típusú tárgyakon, illetve a tárgyak eltérő helyein nagy gyakorisággal fordul elő, az önmagában is azt bizonyítja - akárcsak a kalapács esetében -, hogy valamely sűrűn használt szerszámtól származik. A felületbe mélyedő, egyenes vonalú, „V" keresztmetszetű bemélyedések éles, határozott peremmel egyértelműen éles, egyenes élű fémmegmunkáló szerszámra utalnak. A leletegyüttesben ilyen szerszámok a vésők (36. /1.23V; 37. /1.22.; 11.6/; 38. /1.24.; 11.4./).

40 Repedések, törésfelületek közelében a vésőnyomok gyakran kalapácsnyomokkal és hajlítgatásra utaló törésfelülettel együtt figyelhetők meg. Kézenfekvő a megoldás, hogy a tárgyak darabolásához - különösen a vastagabbaknál - vésőt használtak. Néhány tárgyat csak ez egyik oldalon vágtak be a vésővel (95. /6.15/). A kigyengített anyagot utána addig hajlítgatták, míg el nem tört. A vastagabb tárgyakat már kézzel nem tudták meghajlítani, ezeknél kalapáccsal segítettek. A szerszámnyomok alapián ez utóbbi eljárás nagyon jól követhető egy 3,5 cm vastag, nyolcszögű rúdon (172. /7.6.; 11.5., 7V). Jól látható, hogy először a rudat vésővel körben mélyen bevagdalták, majd kalapáccsal letörték a kiválasztott részt.

41 Egy sarló nyélnyújtványának bordáján szintén megfigyelhetők egyenes vonalú, „V" keresztmetszetű bemélyedések éles, határozott peremmel (46. /3.1V). Erről a sarló nyelezésével kapcsolatosan már fentebb részletesen szóltam. A fűrészlapok élrészén a fogak között mindig „V" keresztmetszetű, vésőtől származó bemélyedés van (61. /2.26.; 12.1V; 62. /2.25V; 63. /2.23V; 64. /2.24V; 65. /2.16V; 66. /2.19V; 67. /2.15V; 64. /2.24V; 68. /2.14V; 69. /2.21V; 70. /2.13V; 71. /2.22V; 72. /2.12V; 73. /2.20V; 74. /2.18V). A fűrészfogak egy síkban állnak, hegyük viszonylag tompa. Azonban az ép élrészeken jól látható, hogy a lemezre merőlegesen beütögetett véső nyomán az oldalakon megjelenő egyforma szélességű, éles sorját nem távolították el (61. /12.1V). A sorja szabályossága, élessége nyilvánvalóvá teszi, hogy ez töltötte be a vágóéi szerepét, és ez biztosította a szorulásmentes fűrészeléshez szükséges 199